Na végre, folytatódnak a vidám fiúk kalandjai, csak már nem sixx aranybillentyűzetéből, úgyhogy kicsit változik a stílus meg az elnevezések, de azért nem vészesen, mégiscsak az ő nyomdokán vagyunk, vagy mi. Ott hagytuk abba, hogy a hőseinknek már csak három kártyát kell megszerezniük, hogy a Scylla teljes paklija a kezükben legyen. Közben Mahone a Nagyon Félelmetes Néger Bérgyilkos sarkában van, mert megszerezte a telefonszámát, Gretchen pedig kiszabadult a fogságból, ahova az übergeci Cég tette. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Don Self ügynök lebukott, a kopaszember már tudja, hogy ő nyomoz utánuk. 

Sara csini ruhában, kirakott mellekkel és a bandzsa tekintetét leplező napszemüvegben közlekedik egy mozgólépcsőn, itt tuti akciózás van folyamatban, in medias res meg minden. A csapat hímnemű tagjai orrnyeregig behúzott sapkában és sötét tekintettel próbálnak feltűnésmentesek maradni, ezek se olvastak egy kémregényt se. A helyszín egy lóversenypálya, Bellick bácsi kezdi az Elképesztően Komplex Terv megvalósítását azzal, hogy az egyik pénztárnál hangosan balhézni kezd.

Az előző, Tíbeg-light epizód után (amiben a tesók felrobbantották a meneküléshez használt gépjárművet Mehón átbaszása céljából, és más nem is nagyon történt, hacsak Kellerman ügynök dokinő-becserkészési manőverét nem tartanánk fontosnak, de annak tartjuk) most egy sokkal szadistább epizódra várunk, vért akarunk, és a déli tuskó sorozatgyilkos hajlamának előtörését.

Tesókkal kezdünk, a cseh kurvával kocsiznak, mögöttük Bellik és egykori fegyőr kollégája, akik hiányoztak a "hogyan kövessünk valakit észrevétlenül" óráról, és azonnal nekimennek Májküléknek, amint erre lehetőség adódik. Kis üldözés után Nika kocsija leamortizálódik, fának megy, Bellik elfogja a két csibészt, és irány Utah, mert ugye a dagi rab az előző részben köpött a lóvéról. Go, Bellik! Fegyőr bárátaink a krimik dramaturgiájának megfelelő dolgokat teszik szépen sorban: 1. megfenyegetik Májkült, hogy lehántják a plüss melegítőfelsőt a cseh kurtizánról, ha nem segít nekik és 2. a nagy csöcsnézegetésben elfeledkeznek Linkről, aki a kocsiból kitép egy kis darabot, és szabotálja a jobb első kereket, jól.

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: a világ legokosabb embere menekül, nyomában a második legokosabb, a sokkal hülyébbek meg mind csatlakoznak valahol, és Utah felé igy ekeznek (kiváve Héjvájört, aki erről nem tud semmit, és piros sisakkal a fején kerekezik valahol a pusztában). Egy kissé félrevezető képsorral nyitunk, Mehón és a zsaruk egy kiégett kocsi mellett állnak, "micsoda ostobaság így meghalni" mondja az egyik, és nekünk most azt kéne hinnünk, hogy Májkül meg Link odaveszett a tűzben, de mi okosabbak vagyunk egy frissen kinevezett államtitkárnál is, ezért csak röhögünk, majd később nem fogunk, mert ezt a trükköt még hatszázszor bevetik, nem vicc, tényleg.

12 órát ugrunk vissza, Mehón az irodában nézegeti a rabok képeit, enyhe homoszexuális felhangot hoz a szellő, de mire eldönthetné, hogy melyikkel akar egy vegasi hétvégét kettesben, hír jő, Link, a sebesült ember, nem ment kórházban, és most nekünk sokkolva kellene lennünk, de nem, ki az a barom, aki szökött rab létére kórházba megy, tébékártya sincs nála eleve, vizitdíjat semigen tud fizetni, hátakkormeg? Arról most elegánsan hallgassunk, hogy az előző részben az üldözők már majdnem beérték a tesókat, és teljesen érthetetlen, hogy miért nem követték a Link sebéből patakzó vért mondjuk kutyákkal, mert ha minden ilyen szarságon kiakadunk, az életben nem lesz vége a hogyvoltnak.

Hülye cím, nem hülye cím, ez van. A visszatekintésben feltűnik Eldzsé, azaz Link fia, fejfájásának okozója, a mi nyomorúságunk egyik előidézője, simán ki kellett volna végeztetniu Kellerman kartárssal. Onnan folytatjuk, hogy a körzeti Einstein-emlékverseny megosztott első helyezettjei (Mehón és Májkül) egymásra találtak, és némi homoerotikus felhanggal fűszerezett temetői szemezés után most rohanás van ezerrel. Mehónnal nyitunk, telefonoz és egy madáretetőt bámul meredten, nem mondom, csinos darab, csak iszonyú dzsuvás az oldala. A komor zene azt sejteti, hogy több van ebben az etetőben, mint látszik. Májkülre váltunk, álcázza magát, azaz drapp öltönyhöz modernizált SZTK-keretes szemüveget és kék bézbólsapkát húzott, így már senki nem ismeri fel, lehet letelepedni.

A Vidám Fijugg többi része vitatkozik, hogyan tovább, satöbbi. Linkoln kiborul a töketlenség miatt, bazmeg, menjetek magatoktól amerre akartok, faszt pofáztok? Szukre Utah felé venné az irány, ott van Díbíkúper lóvéja, még jó. Májkül megjön egy rakás kajával, amit a Random Kempingező Pár 3-tól csórt a parkban, mindenki örül, hát még annak, hogy Májkül nagylelkűségi rohamában pénz osztogat az újrakezdéshez. Nem lenne jó pénzügyminiszter belőle, ad az ellensének (Abrúzi) is. Tíbegnek közben visszavarrják a kezét, kár, hogy a trükkmesterek elkúrták a művégtagot. Az orvos kissé idegesnek tűnik, ami érthető, hát még ha ismerné is a pacienst.

Ismét képernyőn a Vidám Fijjug, mi hogyvoltozunk, az úri közönség táncol. Májkül a promók alapján egy újabb nézéssel bővítette színészi eszköztárát, immáron 4 is van neki, ezzel hivatalosan is megelőzte Steven Segalt. Linkolnnak szakálla nőtt reggelre, Tíbeg már csak félkarú óriás, Abrúzi haja zsírosabb, mint valaha, és csak rohannak, rohannak bele a nagy semmibe. Az előző évad végén látott cliffhanger feloldását elegánsan átugorgyuk, hogy menekültek el, hát hogy, futottak bazmeg, oszt kész. Gyorsabban, mint a helikopter.

De mielőtt megnéznénk mi lesz hőseinkkel, ismerkedjünk meg Mehón ügynökkel, aki nagyon okos, hiszen félkézzel fejt rejtvényeket, és ő volt a seriff a Rejtélyek városában is. Ott volt jónő felesége, meg heveny élienitisze, itt egy tolla van, amit nagyon sokszor mutatnak, a rendező biztos papírboltban nőtt fel, vagy tollfétise van, nem tudom. Mehón efbiáj ügynök, azaz beszólhat Belliknek meg Pópnak, és be is szól: majd én nyomozok, kuss. Ismerős motívum, minden krimiben el kell játszani egyszer.