Ahogy Papp Szabi meg az a vörös srác énekli abban a bizonyos nótában: ketten vagy négyen vagy hatan vagy nyolcan, úgy jó minden ahogy épp van. Ilyennek tűnik a jövő heti TV műsor is, lássuk mikkel kedveskednek nekünk a szakma nagyágyúi október 15-21 között:

A hajnali kakasszó szerelmesei elindíthatják a hetet a The Walking Dead zombijaival, az RTL Spike-on ugyanis minden hétfőn 04:30-kor debütálnak 9.évad legújabb részei, felirattal ráadásul, így Rick „stuff and things”-ei az eredeti orgánumon élvezhetők – de ha inkább aludnánk ahelyett, hogy már napfelkelte előtt az élőhalottak hörgésének ritmusára szürcsöljük a reggeli kávénkat, viszont a sorozatot sem hagynánk ki, akkor sincs gond, 22:00-tól este már szinkronosan nézhető a rész ugyanitt. Munka utáni kanapénfetrengéshez hétfőtől péntekig minden áldott este vár minket az RTL-en 19:00-tól a túlélős reality, a Survivor, melynek játékosai a Fülöp-szigeteken rázzák a pálmafákat – ha neadjisten nem érünk haza eddig, akkor később bármikor visszanézhetőek az epizódok az RTL Most-on. Ha létezik a világon olyan ember, akit nem érdekel hogy ki ette meg stikában a banánokat, az kapcsoljon csak át Film+ra, ahol Chris Hemsworth pörgeti a kalapácsát 18:50-től a Thor: Sötét világ-ban, majd 23:00-kor Gillian Flynn könyvén alapuló Holtodiglanban megtudjuk hogy a Nick Dunne-t játszó Ben Affleck kinyírta-e a feleségét, vagy sem.

Papa, mama, gyerekek. Csupaszív, szeretet. A legtöbbünk így képzeli el az ideális családot, még akkor is, ha ő nem ilyenben él, és akkor is, ha esetleg a „csupaszív, szeretet” hiányáért épp ő a felelős. Hogy tabu-e az atipikus családok témaköre, nem tudom, de az biztos, hogy sok a képmutatás, az értetlenkedés a család fogalma körül, és sokan érzik úgy, hogy családügyileg is a zsebükben van a bölcsek köve.

100 év alatt sok minden változott, például az is, hogyan néz ki a gyakorlatban(!) egy valódi család, sokaknak szembe kellene nézni azzal, hogy már rég nem az 1800-as években vagyunk. A sorozatnak ezen része épp azt mutatja be, hogy attól, hogy egy család más, mint a képeskönyvekben, és az évszázadokkal lemaradt szemléletű emberek csöpp agyában, attól még lehet szeretetteljes és meghitt. Mert a család valódi funkciója ez, és nem pedig az, hogy megfeleljen valami kötelező formai követelménynek, amit a szabványügyi hatóság előír.

Megérkeztünk ahhoz a részhez, mely azt a témát járja körül, ami talán legtöbbünknek elsőre beugrik a tabu-szó hallatán: szex. A szexualitás végtelen tárháza a titkoknak és elhallgatott vágyaknak. A szexualitás az, ami másodpercenként szembejön velünk a médiában, vagy a kultúrában, de mégis nehezen beszélünk róla nyíltan. Hát erről az epizódról nem mondható el, hogy nehezen beszélne nyíltan a szexualitásról, úgyhogy vágjunk is bele!

Vajon tabu-e a függőség, mikor már a csapból is ez a téma folyik?

Erre a kérdésre akkor kapunk választ, amikor mi vagyunk a függők, és környezetünk nem fogja szemtől szembe jelezni, hogy gáz van. Vagy amikor a környezetünkben él függő személy, és nem merjük neki megpendíteni a témát. Szóval a függőség nem olyan formában tabu téma, mint a halál, inkább úgy, mint a szexualitás. Sok cikk és tévéműsor születik róla, látszólag a csapból is ez folyik, de a valóságban igencsak kerülgetjük a forró (vodkás-heroinos-szerencsejátékos) kását.

Titkokat és bűnöket ígér ez a rész, és ha azt gondolnánk, hogy jó-jó, a bűnök csúnya dolgok, és nem is igazán szoktuk kitenni őket az ablakba, de azért mégsem olyan egetrengetően nagy tabuk, akkor gondoljunk bele, hogyan viselkednénk, ha egy börtönviselt kollégát kapnánk magunk mellé a munkahelyünkön. Vagy egy börtönviselt ember jelentkezne hozzánk állásinterjúra. Na, ugye.

Az előző, ijesztő, holttesteket közelről mutató epizód után azt gondolhatjuk, hogy ez a gyász-téma majd kissé kevésbé felkavaróbb, inkább olyan magunkba nézős, elgondolkodtató lesz, különböző vallásokról, szertartásokról hallunk majd az ismeretterjesztés jegyében. Nem is tévedhetnénk nagyobbat!

„Mind meg fogunk halni.” És ez halálbiztos. Nyugtat meg minket rögtön az epizód elején Thuróczy Szabolcs, akinek a szeme és az arckifejezése nagyon illik ehhez borús témához, a halálhoz. Persze nem teszünk azért szemrehányást, hogy nem túl megnyugtató a beköszönő, hiszen a műsor célja pont az, hogy felkavarjon. Tabukat döntögetni nem lehet csak úgy lábujjhegyen lépkedve, finoman, bársonyosan.

A legrosszabb az, amikor a tabukat nem döntik le, csak becsöngetnek, aztán elfutnak. Hát ez a műsor nem ilyen. Én például vacsora közben akartam megnézni, de elég gyorsan rájöttem, hogy ez nem fog menni, pedig én a Dr. Csont közben is jókat falatozok. Nem, nem, semmi öncélú, meg ízléstelen ijesztgetés és kegyeletsértés. A műsor egész egyszerűen tényleg megmutatja a halált, és az azért elég megrázó.

Ross Kemp Brazíliába megy, hogy saját szemével is lássa, mennyire súlyos probléma a krekkjárvány. Napi egy tonna krekk fogy Rio de Janeróban, ami nem kevés. Erős is a kontraszt, hogy Brazíliában rendezik meg idén a foci VB-t, 2016-ban pedig a nyári Olimpiát. Nem kis kiváltság ez az országnak, hogy zsinórban két ilyen rangos eseménynek adhat otthont. Ha Brazíliáról beszél az ember, akkor csak a Riói karnevált mondja, meg a hosszúcombú barna lányokat, míg a felszín alatt elképesztő problémák tornyosulnak. Ez az ország konkrétan a krekk melegágya.

Ross most Faranciországba látogat, de nem croissant fog csigába mártogatni az Eiffel-torony tetején, hanem felderíti, miért marad helyben a drog ahelyett, hogy szépen átcsorogna, mint ahogy azt tette eddig is. A helyszín? Marseille. Hogy mi? Semmit sem tudok erről a francia városról és szerintem nincs a köztudatban, hogy tokáig érne a szar, de most kiderül hogy az évi 75 gyilkosságból 30 tutira a kábszihoz köthető. Nem vágom, hogy nálunk mekkora a gyilkolászási ráta, de Ross Kemp venezuelai látogatása óta ez azért kispiskóta. Több mint 30 éve a helyi illegális laborokból szállították a cuccot a világ többi részére. Erről szól a Francia kapcsolat című film. Valahogy egy temetőbe keveredünk Francis Vanverberghe az egykori drogpápa sírjához, akit csak A Belga néven ismertek. Jó sztori, vége.

Egy kőolajban gazdag terület elfajzásának okait próbálja felgöngyölíteni Ross, vagy csak simán sokkolni akar a brutális valósággal. Az emberölés és emberrablási ráta az egeket veri, és ezt lehetetlen megfékezni, mert 1,5 rendőr jut 1000 emberre, ami látszólag sem elegendő. Ross Kemp elmegy egy éjszakai járőrözésre, aminek se eleje, se vége. De az egyik rendőrrel megejtett beszélgetése során kiderül, hogy milyen nehézségeket tartogat egy karakaszi rendőr élete. Három esetben halhat meg egy rendőr: 1, leginkább szolgálaton kívül. 2, testközelről kisebb méretű maroklőfegyver által. 3, tömegközlekedési eszköz, saját gépkocsi használat közben, merthogy a rend őrei sem dúskálnak a pénzben. Akkor ők nem bűnöznek stikába? – teszi fel a kérdést Ross. Nem, vagyis a többség nem. Vannak zsarolók és gyilkosok, de a legtöbbjük becsületes. A nyomornegyedben persze úgy vélekednek róluk, hogy a rendőrség is csak egy korrupt bűnszövetkezet.