Ügynökök, ha beszélgetnek… A Campbell családdal nyitunk ugyanis, a fiatalok Trudy szüleinél vannak vendégségben. Az asszonyok az asztalnál beszélgetnek, a férfiak pedig a fotelekben. Trudy apja nagymenő ügynök egy vegyipari cégnél, nemrég maga is vett egy saját céget, kozmetikumokat gyárt. Pete máris kezdi a szakmázást, elmondja a reklámdumát, hogy a Sterling-Cooper milyen szívesen elmondaná mindenkinek, mennyire fasza is az após cége. Az öreg azt mondja, jobb lenne, ha a srác csak a gyerekcsinálás kapcsán keverné a családot és a gyártást, de nincs ideje befejezni a mondatot, máris jönnek az asszonyok, nehogy balhé legyen. Boldog hálaadást!

Betty is az ünnepi hétvégét tervezgeti, a családjához utazna, de Don nem akar velük menni. Ő most már partner a cégben, várja a meló. Az asszony hangot ad a nemtetszésének, de nincs vita, ebben a családban nem ő hordja a nadrágot. Nem úgy, mint Harry családjában. Úgy tűnik, valahogy kiderült a múltkori félrelépés, és az asszony most nem engedi haza szegény srácot. Azt mondja Kennél alszik, de szerintem bent éjszakázik az irodában. Draper reggel Coopernél kezd. A górét felhívta Mr. Menken, mert a lánya most három hónapig nem lesz elérhető. Hajóútra ment Párizsba. Cooper nem örül, hogy őt zaklatják ezekkel a hülyeségekkel, és azt várja Dontól, hogy partnerként figyeljen oda kicsit, mégis kivel kamatyol. Betty váratlan vendéget fogad, Francine az, a legjobb barátnője, és nincs túl jó állapotban. Elfelejtette befizetni a csekkeket, ezért be kellett mennie a telefontársasághoz, és így meglátta a számlát is. Tele vidéki hívásokkal. Apuci bizony félrekúr, ez nem is kérdés. Az már annál inkább, hogy mivel mérgezze meg az asszony. Betty nyugtatja, próbálja elkenni a dolgot, de a csaj csak még jobban kiakad, biztos volt benne, hogy Mrs. Draper tudja, mit kell tenni ilyen helyzetben. Betty nem is érti, honnan tudhatná. Mégis, miután egyedül marad a házban, már derenghet neki valami, mert megkeresi és magához veszi a telefonszámlát.

Fekete-fehér híradórészlettel nyitunk: ma van az amerikai elnökválasztás napja, ma dönthetnek a polgárok arról, kié legyen az ország, sőt, talán az egész világ legfontosabb tisztsége az elkövetkező négy évben. Bert Cooper mezítláb császkál az irodájában, kikapcsolja a tévét, majd fogadja Dont és annak vendégét. Herman Phillips, de a legtöbben csak úgy hívják, Kacsa. A fickó a londoni YkR-nél volt, és örül, hogy visszatérhet végre az univerzum központjába. Cooper feszültebb a szokásosnál, úgy tűnik, a cég életében nagy lépés lehet a mai. Előre vagy hátra, ez majd még elválik.

A vidám fiúk is a főnökről beszélnek. Tudni vélik, hogy ma gyorsan lelép majd, így ők máris tervezgetik az esti partit, az irodában, hol máshol. Jókedvűek, és úgy tűnik, nekik mindegy ki nyer a végén, a lényeg, hogy az este jól sikerüljön, és egyetlen titkárnő bugyija se maradjon szárazon. Meglátják, amint Don kikíséri a fickót, és durvábban pletykálnak, mint a telefonközpontosok ebédidőben. Mindannyian hallottak már a paliról, és remélik, Cooper lesz annyira okos, hogy nem veszi fel. Pete forral valamit, ez kétségtelen, mert nem csak csúnyán néz, de még gondolkodik is mellé. Azt hiszem, úgy véli, eljött az ő ideje, és nyilván biztos benne, hogy az új pozícióra senki sem lehet méltóbb nála. Megy is gyorsan Draperhez, de mire odaér, már akkora az arca, hogy alig fér be a sarokirodába. Peggy megkérdi segíthet-e, a srác meg nem is érti miről van szó. Úgy hiszi, neki most már mindenhová bejárása van. Odabent sem nagyon vesz vissza a lendületből, elmondja, hogy ő akarja az új állást, abszolút megérdemli, és különben is, az ügyfelek lojálisak hozzá, hisz még az urológusukat is ő ajánlja általában. Szerinte ez a Kacsa már lejárt lemez, ide fiatalok kellenek, mint ő. Don próbál normális lenni vele, de ilyen hangnemre már ő sem tud mást reagálni, rezignáltan kijelenti, köszönjük a jelentkezést, majd értesítjük.

Nem mondom, igencsak felpörögtek itt az események az utóbbi napokban. Még ki sem hevertük a Sterling szívrohama okozta sokkot, és máris itt a következő tragédia. Don öccse gondosan becsomagolt egy rakás cuccot egy kis dobozba, átadta a portásnak, hogy adja fel, kitette a tesótól kapott pénzt a kisasztalra egy levél mellé, majd felakasztotta magát. Durva. De a többieknél megy tovább az élet, Peggy épp a mamával telefonozik, ami újabb indok, hogy Joan kötekedhessen. Most azonban nem tart soká a szájkarate, mert érkezik Don, s nyomában a vidám fiúk. Úgy tűnik, Sterling távollétében egyre több feladat hárul majd Draperre. Az újabb meló ezúttal egy másik ügynökségtől jött, szívességből. Bár, ahogy elnézem a cuccot, inkább csak ott sem tudtak mit kezdeni vele. Valami ostoba ketyere, övszerű bizbasz, amitől a nőknek fogyni kéne. Páran haza is vitték a feleségüknek, de a legtöbbjük azt sem tudta, hogy kell felvenni. Használni senkinek sem használt, de valamiért mégsem hagyták abba az asszonyok. Kapóra jön tehát Peggy, mert amellett hogy nő, van mit leadnia, ráadásul kellőképpen lelkes is a rúzs-projekt után.

A titkárnő tehát hazaviszi a munkát, s miközben lefekvéshez készülődve olvasgatja a tájékoztatót, még arra is jut ideje, hogy a rezsiről vitázzon a lakótársnőjével. Többet kéne bele adnia, pedig nem is használja a telefont. A másik kiscsaj ráadásul azt sem érti, hogy lehet munka után dolgozni. Peggy csak mosolyog. Aztán gondosan bezárja az ajtót, kiveszi az ágy alól a fekete bőröndöt, és felpróbálja ezt a hülyeséget. Azt még nem tudni, sikerül-e majd fogynia tőle, de az biztos, hogy a rezgés okán bejátszott egy röpke orgazmus. Mrs. Drapernek sajnos nincs ilyen szerencséje, nem hogy gyönyör, még társ sincs ma este. Hiába is várná az urát, az most épp Miss Menken orgazmusán szorgoskodik. S két menet között még azt is kitárgyalják, milyen nehéz most nekik. Nem hiszem, hogy túl sok jót jelent, ha valaki már az első együttlétek után a közös jövőt tervezi, de majd meglátjuk.

Ismét a Draper-lak a kiinduló helyszín. Don lefelé igyekszik a lépcsőn, odarohan hozzá a kislánya, és közli, hogy megjött nagypapi meg Glória néni. A családfő legszívesebben menten lelépne, végül mégis a többiek felé veszi az irányt. Odakint rekkenő hőség, enne ellenére a konyhában meglehetősen fagyos a hangulat. Betty láthatóan nem csípi a műmutert. Nem csoda, már a saját anyja is agyon frusztrálta, most meg itt ez a némber, aki már rögtön a temetés után rámászott a faterra. Amúgy hosszú hétvégére készülődik a család, a tengerhez mennek, de Donnak még dolga van, ő majd holnap csatlakozik. Addig viszont van még egy kis meló. Úgy tűnik, a legújabb Kennedy-reklám nem jött jól a vidám fiúknak. A film világos, vicces és megkapó. Ellenben a Nixon-anyag száraz, sótlan és unalmas. Pipás Paul szerint talán meg kéne zenésíteni ezt is, bár ezen talán még az sem segítene. Csatlakozik Sterling, majd nagyobb erőbedobást kér a srácoktól, azt akarja, hogy megszorongassák végre az ír úrifiú tökeit. Na meg azt, hogy Don csatlakozzon a többiekhez a délutáni Menken-prezentáción. Annak ellenére is, hogy tisztában van azzal, hogy áll Don a nővel.

Sterling igen hatékony ma, mert miután kiosztotta a fiúkat, már szervezné is Joannal közös hosszú hétvégéjét. A család elutazik a munka ünnepén, ő azonban marad, és szeretne már kicsit lazítani a mindenható titkárnővel. Az érzés viszonzatlan marad, hisz miután mindenféle kamu dumával behívja az irodájába a csajt, az még az ajtót is nyitva hagyja, jelezvén az intimitás hatásfokát. A vöröske épp a napokban látta a moziban a Legénylakás című filmet, és nem szeretné, ha a látottak vele is megtörténnének. Sterling próbálja elütni a dolgot, szapulja ezt a filmet, majd leszólja a Psycho-t is, de itt ma semmi sem segít. Közben már megy is a Menken-prezi: alapvetően Pipás és Sal viszik a dolgot, de az öreg Menken akadékoskodó kérdéseinél már Don is kénytelen beszállni. Előadja az immár megszokott dumát, ami mindig kétesélyes, mert vagy meggyőzi az ügyfelet, vagy elveszíti azt, és azzal talán az állását is. Persze ezúttal is sikerrel jár, ráadásul oly jól forgatja a szavakat, hogy a prezentáció keretein belül még a csajnak is bókolhat. Kifelé menet az öreg meg is jegyzi, reméli, hogy ezek ketten tudják, mit csinálnak. Bár ő nyilván a pláza-kommunikációra gondolt.

Ez a nap meglehetősen korán, és igencsak erőteljesen indul. Pete Campbell és Peggy Olsen már jóval a többiek előtt beérnek az irodába, akkor, amikor a feka takarítókon és a liftes fiún kívül még senki sincs a házban. Ráadásul mindketten elég feszültek. A titkárnő a tervei miatt, amiket az ügynökség ma fog prezentálni a Belle Jolie embereinek, Pete meg csak úgy, alapból. Ráadásul ma költöznek az új lakásba, és nem elég, hogy egyáltalán nem biztos a dolgában, még a költöztetők munkáját is felügyelnie kell majd. Ha már így, hát úgy döntenek, kipróbálják a legősibb feszültség levezető módszert: dugnak egy nagyot. Aztán, immár kisimult vonásokkal, ám gyűrött ruhával, irány a munka.

Gyors váltás után máris az ügynökség telefonközpontjában vagyunk. A három nagyon fontos hölgy egyfolytában ki-be dugdossa a zsinórokat, kapcsolnak és szétkapcsolnak, zajlik az élet. Egyikőjük azonban leragad egy kissé, amikor végighallgatja Salvatore és a drága mama olasz csacsogását. A kiscsaj még csak két hete van itt, de máris renitenskedik. Érdeklődik a többieknél, vajon hogy nézhet ki Sal, jóképű és sármos? Ők sem tudják, de menetrendszerű figyelmességével (ezúttal valami sütemény) épp érkezik szűk pink ruhában Joan, és ő aztán tudja: Salvatore jóképű, finom és igényes férfi, ráadásul európai kölnit használ. Hurrá, mindenki örül. Az a csekélység, miszerint az art director másik pályán játszik, úgy tűnik a mindentudó titkárnővezér figyelmét is elkerülte ezidáig. Megjött végre Draper is. Peggy szól, hogy Cooper már várja őt, s Don láthatóan meglepődik ezen. Cooper többnyire Sterlinggel közösen szokta fogadni őt, nem igen tudja, mire vélje most a négyszemközti találkát. Ja, az viszont még a nagy fejtörés közepette sem kerülheti el a figyelmét, hogy a titkárnő gallérja kissé megtépázott ma reggel. Beakadt valahova, aha.

Donnal kezdünk, aki ezúttal az irodából hívja fel Betty orvosát. A fickó előbb nyavalyog, hogy neki este alkalmasabb volna, de végül csak beadja a derekát, és szembeköpve saját esküjét, mindent kitálal az asszonyról. Legalábbis mindazt, amit eddig megtudott, mert úgy véli, lesznek még itt komolyabb dolgok is. Sterling is durván indítja a napot. A pohár tejet némi vodkával ízesíti, miközben az asszonnyal telefonozik. Kiderül, hogy a neje és a gyerek vidékre utaznak a hétvégére, úgyhogy nyilván lesz idő a vöröskére, de sokáig nem örülhet, mert jön Cooper, és jelzi, hamarosan vendégek érkeznek majd a Nixon-projekt kapcsán. Cooper továbbra is ragaszkodik a kampány-melóhoz, és elmenőben még figyelmezteti a partnert, nem kéne annyit dohányozni.

Lassacskán az egész irodában beindul az élet. Úgy látszik, ez ilyen különleges hely, ahol a górék már a hangyáknál is előbb bent vannak. Érkeznek a mindig egymást heccelő vidám fiúk, az örök névtelenségbe burkolózó titkárnők, na meg a mindig csinos Joan. Utóbbira máris rárepül a szokatlanul derűs, fütyörésző Sterling. Közli a jó híreket, Mona és Margaret elutaznak, így övék a hétvége. Joan viszont másképp gondolja, inkább elmegy kirándulni a barátnőjével. Nem igazán tetszik neki a szobaszerelem, utazni vágyik, s a főnök végül be is ígér egy hétvégét Puerto Ricóban. Csak nem most, talán majd néhány hét múlva. A csalódott Sterling megy is tovább, egyenesen Donhoz, hogy töltsék együtt az estét. A kreatív is lerázná, de egy italban csak kiegyeznek végül. Kis színesként belerondít a beszélgetésbe Pete is, de nekik nem okoz gondot a verbális alázás, így a kiscsávó inkább kedvenc titkárnőjénél folytatja a jópofit. Sőt, még azt is felajánlja, hogy ha kell, segítőszándékkal belenéz majd Peggy rúzsos munkáiba. Nyilván önszántából ilyen előzékeny és segítőkész, mint mindig.

Friss piritós, egy csésze kávé, némi desszert és egy szál sárga tulipán. Ezzel kezdünk, Don ugyanis kedveskedni akar a nejének, s miután a reggeli ajándékot tálcára zsúfolta, elindul az emeletre. Nem jut azonban túl messzire, a lépcsőn ugyanis útját állja egy ott felejtett gyerekjáték, így a férfi visszazuhan a földszintre, a meglepetés-reggeli pedig mehet a kukába. Miközben Don a földön fekszik, egy rövid flash-back betét jóvoltából megtudhatjuk, nem ez az első ilyen eset. Visszaugrunk, egészen a kis Dick gyerekkoráig, s láthatjuk, amint nagyjából hatévesen ugyanígy fekszik lépcsőfeljáró előtt, a földön. Akkor nem egy gyerekjáték, hanem a gyereksírás volt a ludas, épp azon a napon született meg ugyanis Dick kistestvére, Adam. A kissrác láthatóan nem örült a tesónak, mert azon nyomban kijelentette, hogy a kislurkó bizony nem lesz az ő testvére. A révedezést azonban gyorsan félbeszakítja egy újabb gyerekhang, Don gyerekei rohannak le a lépcsőn, nyomukban Mrs. Draperrel. Boldog anyák napját!

Később már ott tartunk, hogy a Draper família hazatér egy egész napos lazulásból. Tartalmas nap lehetett, mert a gyerekek már a szüleik vállán benyomták a szunyát. A gyerekek után a felnőttek is ágyba bújnak, s miután elméláznak kicsit a sztárság, majd az öregedés nehézségein, Betty előbb az anyukájáról mesél, hogy mennyire szeretne ő is olyanná válni, majd váratlanul kifejti, hogy egész nap csak arra gondol. Mindig. Most is, ergo jöhet a lámpakapcsolós anyák-napi szex.

Éjszaka van, Betty és Don épp most értek haza valami puccos díjátadóról, ahol Drapert is kitüntették. Nagyon fel vannak dobva mindketten, most végre tényleg olyanok, mint egy tökéletes házaspár. Amilyennek Betty mindig is szerette volna. Az előző éjszaka nyomai reggelre sem tűnnek el. Nem elég, hogy mindketten ruhában aludtak el, még másnaposak is, ráadásul egyfolytában köhögnek az elszívott cigaretták nyomán. Don kisajátítja a fürdőt, így azt már nem láthatja, amint a vadonatúj díjáról lefordul a díszpatkó. Pedig ez nyilván nem jelent túl sok jót.

Miután végre nagy nehezen összeszedik magukat, Don elindul a munkahelyére. Odabent már a titkárnők is gratulációkkal várják, az egyik ráadásul utána szól, hogy a rangos szaklap, az Advertising Age állítólag még fotót is közölt róla. Draper meg is jegyzi, micsoda szerencse, hogy senki sem olvassa azt a lapot. Az irodájához érve Peggy és Ken várják, ők is gratulálnak, de a titkárnő kifelé menet még egyszer gratulál, csak hogy ezúttal Kennek. Don rá is kérdez, mivel érdemelte ki, mire a vidám fiú elmeséli, hogy az Atlantic Monthly megjelentette az egyik novelláját. Ekkor érkezik Paul és Pete is, s mivel ők is a gratulációval kezdik, Ken gyorsan meg is köszöni azt. Azt hiszik, vicc az egész, de amikor Draper elmeséli, mi történt Kennel, kissé lefagynak a fiúk. Úgy tűnik, ők még azt sem tudták, hogy a kollégájuk novellákat ír, így az már végképp kiüti őket, hogy kiderül, Ken már túl van két regényen is. Aztán végre dolgoznak is kicsit a srácok: a legújabb feladat, hogy banki ügyfelükhöz becsalogassák a nőket és a családokat is. Don csípőből hozza is legújabb ötletét: a férfiaknak szükségük van saját, külön bankszámlára is. Olyanra, amelynek a havi kimutatásait a munkahelyükre postázza a bank. Mindenkinek tetszik az ötlet, hurrá.

A Sterling-Coopernél óriási a nyüzsgés, első ránézésre mindenki keményen dolgozik, ám Pete és a vidám fiúk szokás szerint lébecolnak. Egy humorista lemezét hallgatják Campbell irodájában, egészen addig, míg Pete neje félbe nem szakítja a bulit. Trudy Campbell most egy füst alatt megismeri végre a vidám fiúkat, Peggy-t és még Drapert is, s bár utóbbi még most sem feledkezik meg finom beszólásairól, Trudy olyan izgatott, hogy még ezt sem veszi észre. Mrs. Campbell azért jött ugyanis, hogy megmutassa férjének a lakást, amit kinézett maguknak. Gyönyörű, tágas, még a fekvése is kifogástalan, csak épp nem Pete fizetéséhez szabták a vételárát. Kisköcsög rögtön jelzi is az apró problémát, de az új asszony hajthatatlan, s azt mondja, a szülők majd úgyis segítenek. Vissza az irodába. Pipás Paul épp Miss Menkent kíséri a kijárat felé, amikor a folyosón összefutnak a meglepett Draperrel. Paul azonnal látja, az lesz a legjobb, ha magukra hagyja őket, így Don végre teperhet, de a sikert ezúttal nem adják ilyen könnyen.

Betty ezalatt otthon altatja a gyerekeket, majd sétálni indul a család új kutyájával. Nem jutnak messzire, csak Helen házáig, ahol a nő exférje próbál bebocsátást nyerni a házba, hasztalan. A férfi is észreveszi, hogy Betty figyeli, így megkérdi, használhatná-e a telefonját. Mert hogy tudja, itthon van az ex-neje, csak cseszik beengedni őt, pedig ő látni szeretné a gyermekeit. Betty azonban közli, ő bizony sosem enged be idegeneket a házába, így a férfi keserű arccal kénytelen konstatálni, hogy női szolidaritás is van a világon. Nem sokkal később érkezik is Helen, és elnézést kér Mrs. Drapertől a kellemetlenségekért. Elmondja, hogy végül persze beengedte a férjét, majd nagy hirtelenjében elmeséli válásuk történetét is. Iszogatnak, beszélgetnek, dohányoznak, de Betty továbbra sem tudja kirángatni magából a karót. Merev, mintha már évek óta a fagyasztóban felejtették volna, s mindössze annyira képes, hogy pókerarccal Helen szemébe mondja, a született feleségek errefelé sosem pletykálkodnak. Aham. Hazaér végre Don is, azonban mivel a férfi most láthatóan nem vágyik társaságra, ő az emeletre, Helen pedig hazafelé indul.

Újra reggel van, így Draper az elővárosi vonaton zötyög az iroda felé. Dohányzás közben a nyuszis magazint lapozgatja és megakad a szeme a VW bogár új hirdetésén. Gondolataiba azonban csúnyán belerondít egy öltönyös dagi, aki valamiért Dick Whitman-ként szólítja meg emberünket, majd régi katonatársaikról mesél. Don röviden szóba is elegyedik vele, s bár nem ellenkezik a megszólítás ellen, azért körbenéz, vajon sokan meghallották-e. A vidám fiúk eközben már a Sterling-Cooper liftjében heccelik a nászútról hazatért Pete Campbellt. A kisköcsög előadja, hogy ő bizony új ember lett, s bár meglepődik kissé a szívélyes fogadtatáson, egy pillanatra tényleg elhiszi, hogy ennyire hiányolták a többiek. Ez persze nem igaz, mindenki arra vár csak, hogy Pete felfedezze ajándékát, az irodájába terelt ázsiai családot. Míg ő azzal bajlódik, hogy kidobja az illetékteleneket, Don irodájában már el is kezdődik a legújabb meeting. A termék ezúttal hashajtó, de úgy tűnik nem sokra jutottak eddig a fiúk, mert több szó esik a reggel már látott VW reklámról, mint a saját melójukról. A traccsapartihoz a vége felé előbb Sterling, majd Pete is csatlakoznak. Utóbbi a belépés előtt jelzi kedvenc titkárnőjének, hogy ő már komoly és felelősségteljes házas ember, így a múltkori éjszaka meg sem történt. Peggy megnyugtatja, tudja mi a dörgés.

Joan és Peggy lazítanak kicsit a dohányzóban a telefonközpontos lányokkal, s mikor vöröske táskájából előkerül a Lady Chatterley szeretője egyik elnyűtt kötete, a lányok szeme hirtelen felragyog. Kiderül, az új titkárnőt leszámítva már mindenki olvasta a tiltott művet, s persze Peggy sem szeretne kimaradni a jóból, így kikönyörgi kölcsönbe. A fiúk ezalatt már az újabb meetingen. Miss Menken érkezik újra ugyanis, akinek ezúttal részletes kutatást ígértek engesztelésül. A nő - miközben hagyja, hogy Don finoman flörtöljön vele - szépen végig is hallgatja a több hetes meló eredményét, majd megjegyzi, most már nagyon sokat tud a konkurenciáról, hiszen a fiúk mindent felmértek, kivéve persze a Menken Plázát. Mert hogy minden, amire a kutatás szerint szükség lenne az új üzletházban, már rég megvan. Több ez már, mint egyszerű kapufa, s amíg mindenki mentegetőzik, addig Don férfiasan bevallja, ők bizony még sosem jártak a Menken’s-ben, na de ő, a hős, majd mindent jóvá tesz, és még ma ellátogat majd a plázába. A találkozó végeztével kisköcsög Pete és az egyik vidám fiú, Harry még dumálnak egyet a bent látott izzásról, de ők is csak arra jutnak, amit már mindenki tud: Donról senki nem tud semmit. Még az is benne van a pakliban, hogy valójában ő Batman.