Jack Bauer nélkül tényleg semmire sem menne a világ: a gonosz, hazug Navarro ügynök hiába lopta el a titokzatos dobozt, amivel a világ összes fegyvere felett át lehet venni az irányítást, hiába van még lezárva és katonákkal tele pakolva egész London, és hiába vijjognak vörösen a fények a CIA londoni központjában, akkor is csak Jack Bauer üldözi egyedül a tök üres, sötét utcákon a hazaáruló titkosügynököt.

Ugyan Jack kér egy taktikai egységet Morgan ügynöktől, de ennyi erővel akár egy dupla eszpresszót, meg egy tonhalkrémes bagelt is kérhetne, mert az ügynöknő éppen mással van elfoglalva, nem a taktikai egységekkel.

Ráadásul Navarro mielőtt felpakolta volna a kütyüt, még gyorsan zárolta a hozzáférést London összes köztéri kamerájához, hogy ne tudják követni. Aztán beleszuszakolta a felülíró berendezést egy hipszter szimatszatyorba, hiszen a 24-ben mindenki ilyen táskával rohangál. Na itt lép a színre Jack és kicsit lövöldöznek is az utcán, sőt Navarro egy katona gépfegyverét is megszerzi, hogy ebben a részben is meglegyen a kötelező Counter Strike-feeling, de mindez csak mellékszál és hangulatfestő elem.

Az előző rész végén ugye nem szállt csendben magába a 24 órája, annak ellenére, hogy az utolsó képkockákon egy eltévedt rakéta darabokra szaggatta az amerikai elnököt. Na, vagy az van, hogy James Heller elnök mégsem volt jó ember, és aranyos pudlikölyköket molesztált egy hatalmas szivarral az ovális irodában, vagy mégsem halt meg: mert ugyebár a 24 sor részén át mindig néma órával tisztelegtek a pozitív szereplőktől. Ja, és persze az is lehet, hogy egyszerűen csak válik a hangmérnök, kicsit rácsúszott az italra, és véletlenül nem keverte le a dübörgést.

Jack Bauer nem az a fickó, aki zavarba jön, ha két tucat fekete ruhás kommandós, géppisztolyokat lóbál az arcába, hogy akkor mi vagyunk az MI-5, és szabad-e bejönni. Ugye ott csöngettek ki a múlt héten, hogy Jack a lekvárfőzésbe beletébolyodott háztartásbelire hasonlító terroristanő fegyverdílerénél próbálkozik, csak hát megzavarja a brit titkosszolgálat, amikor nem is olyan titkos rájuk robbantják az ajtót. De most már haverkodnak, meg rossz fiúkat bilincselnek, meg persze halottakat zsákolják. Jack nem is nagyon tartja fel őket, mert ugye Chloe jelenti, hogy akkor megvan a számlászámhoz tartozó telefonszám, és éppen Londonban fogja a jelet, egy kereszteződésben, ahol egy Simone Al-Harazira feltünően hasonlító nő fekszik egy busz előtt, és ez vélhetően nem valami színházi performance, vagy a tömegközlekedés elleni tiltakozóakció, legalábbis a mentők és a helyszínelők részvétele nem erre utal.

Morgan ügynök is Jackkel meg, szemmel láthatóan túl van már azon, hogy fellógatták, mint az akciós prosciuttót az Aldiban. Rögtön a kórházba mennek, mert ugye Simone nincs éppen túl jó bőrben: ott már várja őket a rendőrség, mert azért még Londonban sem mindennap csap el egy emeletes busz veszélyes terroristát.

10 óra. Nézzük csak, mivel is fejeztük be. Mason lekoccolt, Jack úton, hogy felrobbantsa a CTU-t régi-új haverjaival, Szöszi valahol elhagyta a kisszöszit. Keresi is rendesen, de nem csak ő, hanem a kiérkező rendőrség is. Apu (fején a csavarkulcs inverze.. hahaha) kicsit ideges, de a mentők ápolják.

Ez a fosgép Mason, már kocsiban ül és minél messzebb akarja magát tudni a bombától, de Tony kibaszik vele, rányom egy melót, ha én megdöglök, dögölj meg te is alapon. Na mehet vissza a városba. Szőke végre megtalálja a kiscsajt, még időben, mert már fürtökben lógtak rajta a pedofilok. Jack kocsikázik és kérdezget. Közben csörög a teló, a Szöszi hívja, hogy gond van. Most bezzeg tud rinyálni, mikor baj van, addig meg le se szarta az apját. Jack nem tud beszélni, így elküldi a nagynénihez. Szöszi hívja a CTU-t, Tony beavatja, hogy az apja éppen dolgozik, ezért rázta le, de a vonal szarakodik, így a két szőkénk busszal indul a CTU-ba.

Kilenc óra van. Ott hagytuk abba, hogy L.A.-ben nem jó lakni. Az arabok mindig kitalálnak valamit, hogy elbasszák az átlag amerikai hétköznapjait, a bébiszitter szakma se a régi már, ezer veszély leselkedik rád, minden kiságy és búgócsiga mellől, különösen, ha szőke vagy és Kim Bauernek hívnak. Jacknek is megint agyon kellett lőnie egy rosszarcút, szóval szarul indult ez a nap is.

Mr. President még mindig a lehetséges hullák számán mekeng, az arabok meg fenik a kést.. izé a bombát. Kim Bauer - ezentúl egyszerűség(e) kedvéért, hívjuk csak Szöszinek - tehát Szöszi, úgy dönt, hogy nem várja meg a következő maflást, inkább lelép a kisszöszivel. Apu komolyabb retorziókat helyez kilátásba, de Szöszi csak rohan és fut, még a fasza kis 3310-es Nokiáját is otthon hagyta.. haha. Anyámnak még mindig olyan van és működik! Jack kis tatyójával elindul Joe Wald bandájához. Régi ismerősök ők, Jack volt a beépült ügynök náluk, most is ezt a kártyát játszák ki mivel a CTU-nak gyanús a fickó. Na most az van, hogy akit Jack mellbelőtt, az lett volna a koronatanú a banda ellen így Jack azt bírta kitalálni, hogy tálcán szatyorban viszi el az ürge fejét, afféle ajándék gyanánt… ehh.. horror vazze! Már értem minek kellett a fűrész. Tikk…takk… Tikk…takk…

Az MTV elindította a 24 második évadját, aminek mi nagyon örülünk. Bár hihetetlen, hogy Magyarországon még mindig van, aki nem látta ezta remek sorozatot. Mellesleg a Sorozatjunkie, megszavaztatta a 24 fanokat és az egyharmaduk (köztük szerény személyem is), a második évadot vélte legjobbnak. Mindenki elhiheti, karaj 24 résznek nézünk elébe. A háttér: másfél évvel járunk az első nap történései után. Jack éppen fizetés nélküli szabin vegetál. Palmer szenátor szintet lépett, most mindenki csak Mr. President-nek szólítja. Kim Bauer bébisintérkedik, és köszöni, jól van.

L.A.-i idő szerint reggel 8-kor kezdődik a napunk. Dél-Korea, Szöul. Egy lepukkant gyártelepből furcsa hangok szűrődnek ki. Néhány izzadt rizsszemű kínoz egy szerencsétlent valami súlyosan ipari módszerrel. A bikázóra kötötték, jár is a keze-lába, mint a duracell nyuszinak. A kérdés roppant egyszerű: MIKOR? Az amerikás ügynököknek nem kell sokáig várniuk, mert érkezik a válasz: MA!