Péter ült a kanapén és a plafont bámulta bambán. A szobában félhomály volt, még a sötétítő függönyöket sem húzta el, amióta hazaérkezett. Ólmos fáradtságot érzett, mintha egy duplaműszak és némi túlóra után még lenyomott volna egy Gavid Guetta-koncertet de nem csak úgy szimplán, hogy Hello, Budapest, itt a DJ-szettem, tomboljatok, aztán szevasztok. Hanem alapozással, első sorban táncolással és két, egymást követő, csapatós afterpartival.
Miközben ezen gondolkodott, próbálta nem észrevenni a macskát, aki sértődötten figyelte a sarokból. Mindig ilyen gonoszan nézett rá, amikor hazahozták a macskapanzióból, éjjel vélhetően majd telepisálja a család összes elérhető cipőjét, na nem bosszúból, csak úgy, a miheztartás végett. De Pétert ez sem izgatta most, sőt még az is hidegen hagyta, hogy az előszobából beszűrődő hangok alapján a gyerekei éppen összevesztek a nyaralás előtt leengedett hűtőben talált utolsó, megcsoffadt répán. Péternek most, az utolsó pillanatok után lett elege a családi nyaralásból.
