Érdekesség, hogy ezt a részt írták meg és készítették el először, viszont nem a csatorna (a’la Firefly), hanem a készítő (a’la Dollhouse) cserélte meg az adásba kerülés sorrendjét. A fő konfliktust ezúttal Dr. Vance Hendricks (nem, az NCIS-fanoknak nem a szeme káprázik, tényleg David McCallum az), Franklin doktor korábbi mentora hozza magával néhány titokzatos organikus tárgy képében, amelyeket nemrég talált az Ikkara-7-en.

Ezeknek egyébként elvileg éppen a 48 órás karanténban lenne a helyük, de dr. Hendricks segédje, Nelson megöli a vámbiztost – akinek a halálát Franklin természetes eredetű szívrohamnak diagnosztizálja, a múltkori minbaris beszólása után egyre gyanúsabb nekem, hogy legfeljebb bohócdoktor-végzettségű ez az ember. Volt is kitől tanulnia, hiszen az okos Hendricks annyira sem figyel a biztonságra, mint részeg tinédzserek egy hosszabb házibulin: a szintén húgyagyú segédjét, Nelsont, miközben játszik az egyik organikus géppel, vagy mi a szösszel, a fent említett bogárszerű izé megcsapja egy zöld sugárral, másnap pedig elszíneződést észlel a kezén. Hopsz.

Még nagyon az első évad elején vagyunk, úgyhogy ne számítsunk nagyobb izgalmakra, egyelőre a sorozat világának a bemutatása, az alapozás zajlik, hogy ezt a megszokott képet majd jól megkeverjék később. Egy szórakozóhelyen nyitunk, valószínűleg Londo Mollari törzshelyén, ugyanis megérkezik Sinclair és G’Kar, hogy kirángassák a kentauri nagykövetet valami szerződés megtárgyalása érdekében. Londo nagy nehezen beleegyezik, de egy sztriptízre még bent maradna – ezt várta eddig –, és mivel G’Kar is buzgón tekintgetett a színpad felé, mióta csak megérkezett, hamar konszenzusra jutnak e kérdésben.

A színpadon egy nagyrészt kopasz fejű, ám dús lófarkú hölgy (ez a kentauri nők tipikus hajviselete) kezdi el a műsorát, közben gyakran kacsintgatva Mollari felé, sejthetjük, hogy van köztük valami. Közben megérkezik G’Kar segédje is, egy narn nő, aki láttán a pettyes fejű nagykövet úgy köpi ki a koktélját, hogy öröm nézni. Az újdonsült attasé leplezetlen ellenérzése a hely iránt (ez a narnok puritánságát jelzi) G’Kart is távozásra készteti.

Na ez az az epizód, amely így 14 év távlatából a madTV extra hosszú Babylon 5 paródiájának néz ki – tessék csak egy pillantást vetni a címre, ami kivételesen nem is a magyar fordítók közmondásos kreativitásának szüleménye, L-É-L-E-K-V-A-D-Á-S-Z, ízlelgessük a szót –, de sebaj, ennek megfelelően sokat fogunk derülni rajta.

Még mielőtt belecsapnánk azonban a lehetetlenebbnél lehetetlenebb gumimaszkok közé, gyorsan le kell rendezni a főszállal való foglalkozást meg egy újabb kényszerű szereplő-cserét: megérkezik az új doktor, Stephen Franklin; illetve egy hívatlan vendég egy roncsnak kinéző űrhajóban, amit úgy kell bevontatni, nehogy az állomásnak ütközzön.

Ahhoz képest, hogy a backdoor pilotban az expozíció néha meglehetősen hosszúra nyúlt, most nem tökölünk egy percet sem: azzal nyitunk, hogy egy egyelőre ismeretlen flotta megtámadja a kentauriak egyik mezőgazdasági kolóniáját, a Ragesh 3-at. Ennek híre néhány perccel később a Babylon 5-re is megérkezik, össze is hívnak gyorsan egy villám-csúcstalálkozót, de sajnos senki nem tud semmiről, G’Kar még sajnálatát is kifejezi a kentauri veszteségek miatt. Kb. 5 perccel később természetesen kiderül, hogy a narnok támadtak.

Londo nem az a halvérű ember és G’Kar sem mentes minden temperamentumtól, érthető hát, hogy a narn támadás hírére a biztonságiaknak kell őket visszatartani egymás darabokra tépésétől kétpercnyi kedélyes eszmecsere után a most és a régebben történtekről. Nem sokkal később Londo vidáman meséli Sinclairnek, hogy hiábavaló erőfeszítés volt őket lefogni, mert egyszer úgyis kitekerik G’Kar-ral egymás nyakát, ezt a kentauriak körében megszokott, a halálukat jelző profetikus álomból tudja, úgyhogy nem üres fenyegetőzés.

Emlékeztetőül: a bevezető rész első felében megismertük a Babylon 5 űrállomást, ami az űr egy semleges területén található és elsődlegesen különböző fajok közti diplomáciai kapcsolatok fenntartására szolgál. A kapitánya Jeffrey Sinclair parancsnok, akit Lyta Alexander, az állomás hivatásos telepatája látott megmérgezni az újonnan érkező vorlon nagykövetet. Azzal nyitunk, hogy Lyta, miután magához tér a telepatikus kapcsolat létesítése és a kapitány felismerése miatti sokkból, a jelenlevőkkel (Ben, Takashima + az egész intenzív osztály) is megosztja felfedezését.

A parancsnok feje felett egyre sötétebb, szarbarna felhők gyülekeznek, az időjárás pedig kiadós zivatarral fenyegeti. A már látott ellenszenves földi szenátor kiveszi a kezéből az ügyet (milyen meglepő: érdekellentét fennállása miatt), ráadásul a Babylon 5 tanácsa elé kell állnia (ez a tanács a Földi szövetség, a Minbari föderáció, a Narn rezsim és a Kentauri köztársaság képviselőiből áll a vorlon nagykövet hiányában), mint elsőszámú gyanúsított. Mielőtt ezt látnánk, még megkapjuk a magyarázatot arra, hogy miért láthatta Lyta Sinclairt az eszméletlen Kosh emlékeiben: egy rosszarcú egyén ismerősként köszönt egy bizonyos Del Varnert, lelövi, majd néhány másodperccel később kisétál a szobából Del Varner képében, tehát alakváltó technikával állunk szemben.

A bevezető epizód sejtelmes narrációval kezdődik: 2257-ben járunk, ami az emberiség harmadik korának kezdete – bármit jelentsen is ez –, a képernyőn látható nagy böhöm forgó konzervdoboz pedig a Babylon 5 nevezetű űrállomás, amely a békét hivatott megőrizni a galaxisban.

Otthont ad 100 bolygó diplomatáinak, kereskedőinek és gazembereinek, akik egy nagy, boldog családként, kölcsönös tiszteletben élhetnek ezen a helyen – elvileg. Mondanom sem kell, a galaktikus hippik álma nem nagyon akar összejönni: ez már az ötödik ilyen állomás tíz éven belül és az egyetlen, ami még mindig üzemel.