A nyitójelenet teljesen új magasságokba emelte a kínos beszélgetések tradícióját. Amikor a nagyszülők kérdezgetnek a barátnőről, vőlegényről, unokáról… Na hát az ahhoz képest, mikor meglátogatod azt az embert, akinek nem sokkal ezelőtt golyót repítettél a szíve mellé, finoman szólva is picsafüst.  Boyd elmondja, hogy direkt nem fájdalomcsillapítózta be magát, mert tudta, hogy Raylan eljön, és tiszta fejjel akart vele beszélni. Rögtön a tárgyra is tér és megkérdezi, hogy kalaposunk szándékosan hibázta-e el a lövést. Raylan erre megpróbálja beadni, hogy teljesen véletlenül szállt ki a kezéből a zsenialitás, de Boyd átlát a szitán és a kamuvigyoron. De nem haragszik ő, hiszen rátalált Istenre, és meg is köszöni a törvény emberének, hogy elvégezte az Isten által neki adott feladatát. Hát na, nem mindenki viseli olyan rosszul, ha szellőző nyílást lőnek rajta.

Egy luxusmólón vagyunk Miamiban, medencével, napozgató modellekkel. Ebben a környezetben találkozunk főhősünkkel Raylan Givens helyettes szövetségi rendőrbíróval. Cowboy kalapban. Érezhetően nem passzol ide, de magabiztosan elsétál a móló végéig, ahol egy valószínűsíthetően ismerős figura költi ebédjét. Rögtön kiderül: Raylan 24 órás ultimátumot adott ennek a roppant szimpatikus úriembernek, hogy elhagyja a várost, különben nyílt színen lelövi. A rosszfiúnak ez nem tetszik, húzza a dolgokat, míg le nem jár az idő, majd előrántja fegyverét. Ó, de a balga nem sejtette, hogy a mi kis barátunk bizony egy klintísztvúd, és csak erre a mozdulatra várt, hogy utána három golyót ereszthessen a gazfickó mellkasába, nyilván anatómiailag praktikusan elhelyezve.