Dzsáni fut be az étkezdébe, hogy kérjen két kávét és két lejárt szavatosságú sütit olcsóbban - ezt a teljesen hétköznapi kérést is sikerül annyira kétértelműen megfogalmaznia, hogy mind tudjuk, a lány mely két sütijére vágyna inkább. Max az útravalót készíti össze a pultnál, miközben Hantól és Caroline-tól is azt hallgatja - sűrű tiltakozások közepette - hogy nagyon is tetszik neki a srác, hiába is próbálja tagadni és a "csak barátok vagyunk" ősi szlogennel elbagatellizálni a helyzetet.

Az egyik boxban elegánsan öltözött irodai dolgozók kávéznak, akik meg szeretnék ismerni a sütik készítőjét. Max kelletlenül battyog az asztalukhoz és már lélekben felkészül a legrosszabbra - helyette azonban dicsérő szavakat kap, amitől máris sokkal szebben süt a nap. A vendégek távozóban egy cetlit küldenek Caroline-nak azzal a javaslattal, hogy a sütiket árulhatnák az irodaház kávézójában is, aminek a lány nagyon megörül, hiszen itt egy újabb lehetőség a kitörésre.

Caroline letámadja a munkából épp hazaérkező Maxet: ülj le kérlek, beszélnünk kell, hoztam neked kávét és egy sütit - darálja a lány, hogy már csírájában elfojtsa barátnője szokásos kötekedését, aki az édesség áldásos hatására oda ül és azt teszi, amit a szöszi mond neki. Caroline kifejti, hogy az élete nem ott tart, ahol szeretné és mivel legutóbb egy vendégtől 1 dollár 47 centes borravalót kapott, komoly felhívásnak tekintette, így elhatározta, hogy visszatér régi jól bevált módszeréhez: terveit és vágyait egy újságokból kivágott képekkel és feliratokkal illusztrált tablón vonultatja fel, ahol a sikeres sütibiznisz mellett többek közt egy új szekrényágy is szerepel, amit már meg is rendelt. Max kategorikusan kijelenti, hogy esze ágában sincs összeszereleni barátnője új fekhelyét, Caroline-nak azonban szeme sem rebben és töretlenül mantrázza, hogy merni kell álmodni, Max megérdemli a sikert, ő pedig egy új ágyat.

Max és Caroline az étkezde vendégeit próbálják rávenni a rendelésre, akik rendelés helyett már fél órája tanulmányozzák az étlapot. Han boldogan hadonászik egy órával: két perc múlva szuper dolog fog történni, ha van kamerátok, bizonyosodjatok meg róla, hogy működik, ezt meg kell örökíteni az utókor számára. Caroline értetlenkedik, Max azonban rosszat sejt: senki sem rendel, mindenki a telefonját nézi és új cipőt visel... Ebben a pillanatban Han kiront a konyhából egy magnóval, a lányok pedig egyszerre kiáltanak fel kétségbeesetten: flashmob! Max szódavizet használ tömegoszlató fegyverként, Earl bézbózütővel fenyeget, mire a csődület szétszéled. Han le van törve, újabb menőségre tett kísérlete lett meghiúsítva saját beosztottjai által.

Max, mi a legborzasztóbb mondat, amit Hantól valaha hallhatsz? - kérdezi Earl a sütikkel megpakolt lánytól, aki rávágja, hogy egyértelműen az, hogy "teherbe ejtettelek". Earl nemet int, van ennél rosszabb is, morogja borúsan, majd elváltoztatott hangon, Hant utánozva bejelenti: karaoke gépet üzemeltetek! Max hisztérikusan rongyol a bárpulthoz, hogy leállíthassa mélynövésű főnökét, a karaoke ugyanis egyértelműen hipstervonzó, Max pedig, az elkényeztetett és gazdag naplopók esküdt ellenségeiként, igyekszik leszámolni velük és minél kevesebbet kiszolgálni pincérnői munkája keretein belül. Han hajthatatlan (haha), a karaoke jó dolog, jót tesz az üzletnek - ezt bizonyítandó pedig mikrofont is ragad, hogy meggyőzze erről morcos beosztottját, aki jobb belátásra térés helyett láthatólag csak méginkább kételkedik főnöke épelméjűségében.

Han korunk egyik nagy problémájával nyit, a legújabb érintőképernyős csodamasinájával a kezében: Max, már három hete nem igazoltál vissza facebookon. A lány egy kicsit úgy tesz, mintha nem hallaná miről szövegel koreai főnöke, majd tőle szokásos nyers stílusában megmondja az őszintét: Han, ez soha nem fog bekövetkezni. Han a szívéhez kap, mire Caroline tőle megszokott kedvességgel, pöttöm főnökét vigasztalandó számol be arról, hogy ő elfogadta a felkérést. A szöszi megdorgálja Maxet: miért nem igazolod vissza, nem nagy dolog, mire a lány azt válaszolja, hogy sosem nézi a fészbúkját, mert nem kíváncsi az alkalmi meteorológusokra és az eső miatt mélydepresszióban szenvedőkre. (Más kérdés, hogy akkor egyáltalán miért regisztrált, tudtommal az USA-ban sem jár minden születési anyakönyvi kivonat mellé egy facebook profil is, de valaki javítson ki, ha tévednék.) Ha már szóba került a közösségi oldal, Caroline észleli, hogy már 300 "barátja" törölte ismerősei közül az apja botránya és vagyona elvesztése miatt. Max próbálja rábírni, hogy induljanak haza, de lakótársnője könyörögni kezd: csak még egy kicsit, olyan meleg van és otthon nincs légkondink, megőrülök a melegtől. Oleg megjelenik és készségesen felajánlja ventillátorát, mire Caroline naivan csillogó szemekkel kap rá az ötletre: tényleg van, nekünk adnád? A szakács nagy levegőt vesz és Vanilla Ice-ot megszégyenítő mozdulatok közepette kezdi szalámis leheletével hűsíteni a lányokat, akik inkább mégis a meleg mellett döntenek.

Max épp legújabb étcsokis sütijét kínálja Earl-nek kipróbálásra, mikor befut Caroline. Szorgosan elnézést kér a késésért és egy levegővel azonnal beszámol élményeiről, miszerint szeretett volna leinteni egy taxit, de rájött, hogy nincs nála pénz, aztán az első sokkot követően megállapította, hogy tulajdonképpen egyáltalán nincs pénze, így sétálnia kellett; majd azzal folytatja, hogy útközben látott egy hajléktalant, akinek elmesélte fél élettörténetét, mire még ő kapott pénzt a férfitól, akit tekinthetnek akár az első befektetőjüknek is. Caroline épp csak levegőt vesz, máris előrukkol első ötletével a sütibizniszt illetően: felírhatnák a napi ajánlat mellé a táblára, hogy Max Házikészítésű Sütijei, hogy így kezdjék el reklámozni magukat. Max nem repes az ötlettől és bár azt hazudja, hogy csak azért nem szeretné a nevét nyilvános helyen látni, mert akiknek tartozik, mind azt hiszik, hogy Seattle-ben él, annak ellenére kissé sántít a dolog.

Egy étkezdében nyitunk, tányérokkal megpakolt fiatal pincérnő épp a rendeléseket viszi ki, mikor az egyik asztaltól csettintgetni kezdenek neki, hogy menjen oda is. A lány, miután megszabadul terhétől, angyali mosollyal a bunkó vendég asztalához sétál: Mivel szolgálhatok? A srác épp elkezdene rendelni, de két szót nem tud kimondani, már kapja is a csettintést a pincérnőtől (akinek a névtáblájáról kiderül, hogy becses neve Max) milliméterekre az arcától. Na, milyen érzés? - érdeklődik Max vérfagyasztó nyugalommal, majd ezek után rommá oltja a Csettintgetőst és haverját, akik a legújabb amerikai divathóbort szerint hipsterként funkcionálnak. Egy szolid másfél perces alázás után Csettintgetős végre remegve szóhoz jut és elmondja, hogy ő csak tormát szeretne kérni, de az orosz pincérnő egy ideje felszívódott. Max a konyhába megy, hogy megkeresse Paulinát, aki épp a szintén valamilyen szláv országból származó szakáccsal, Oleggel ápol roppant bensőséges viszonyt a konzervek és a szenvedélyek viharában, a raktárban.