Vízihullával nyitunk, aztán persze kiderül, hogy nem horrorról van szó, hanem a Titanic szívfacsaró búcsújelenetéről. Molly/Rose egy roncsdarabba kapaszkodva vacog és szerelmet vall, Sam/Jack meg randizásra bíztatja, aztán beleveszik a jeges vízbe. Ne!Ne! vinnyog Rose, de nem sokáig, érkezik ugyanis Lou kapitány egy bazi nagy hajóval meg egy mentőövvel. Aztán Lou érkezik a valóságban is, mivel Molly nála - egész pontosan vele aludt az éjszaka. A gáláns úriember mentőöv helyett ezúttal reggeliről gondoskodni, aztán egy gyengéd csók után munkába indul.

A hazatérő Mollyt Joan egy rövid, de határozott ribanccal köszönti. Molly értetlenül néz, aztán kiderül, hogy egyáltalán nem kéne csodálkoznia. Mert mit vár az, aki képes felhívni a batátnője férjét, és szépen bemószerolni őt a rehabszökéstől a baleseten át a zugivásig mindennel kapocslolatban? Joan ugyanis egyáltalán nem az aggódást látja az akcióban, hanem a hátbaszúrást. Bosszúból azonnal ki is hajítja az árulót a házából. Mollynak nincs más választása, hazaköltözik, aminek a Kenny által amortizált ház és az agyonterrorizált személyzet megmaradt tagjai egyaránt örülnek. Kenny nem annyira. De végül Molly hatására ő maga is megtalálja a dolog pozitívumát: sokkal stílusosabb lesz egy puccos hotelben megkérni Shoshanna kezét.

Ezúttal a Casablanca búcsújelenetével nyitunk. Molly Ilsa bőrébe bújva arról nyüszög, hogy nem akar elmenni, Sam pedig  Rickhez méltó keménységgel bár önnön szívét kell kitépnie hozzá, útjára bocsátja. Aztán mivel ezt ugye Molly álmodja, csak sikerül a maga szájízére alakítania: Sam/Rick mégis utánafut és csillogó szemmel közli, hogy Molly kedvéért talán mégiscsak elfogad egy bank-középvezetői állást. Ölelkezés. Akárcsak a valóságban, ahol a fiatalok jól láthatóan egy kellemes - Molly szerint konkrétan felszabadító - dugás után vannak, és épp egy rettenetes metaforahalmazzal kínozzák magukat és minket. A legjobbkor nyit rájuk Lavender. Mindenki zavartan kuncog kicsit, de legalább abba lehet hagyni a hülyeséget, plusz nem kell tovább titkolózniuk sem.

Másnap Molly a kívül-belül bulldogra hasonlító ügyvédnőjénél kezd. 1. pont: férj=ellenség, akit ki kell zsigerelni, tönkre kell tenni, le kell nyúlni. 2. pont: a meghallgatáson az ügyvéd játszik és hazudik, az ügyfél kussol és nem ír alá semmit, ha ezt a parancsot hallja, akkor sem, 3. pont: az ügyfél semmiképp nem érkezik majd szerelemittas arccal és képernyőnyi dekoltázzsal. Molly magáévá teszi mind a három pontot, aztán csak néz hülyén a tárgyaláson. Kenny ugyanis - bár az ügyvédjét az agyvérzés kerülgeti emiatt - elképesztően nagylelkű - főleg, hogy úgy érzi, Lou utódaként immár ő lett Hollywood főistene. Féloldalnyi nullára végződő ajánlatát Molly viszont a 2. pont értelmében nem meri aláírni. Aztán mire rájön, hogy az ő ügyvédje most nem úgy érti az írja alát, hogy ne írja alá, hanem úgy érti az írja alát, hogy írja alá, na addigra Kenny ügyvédje közbelép. Ajánlat ugrik, tárgyalás elnapolódik.

Film noirral nyitunk, Mollyt ezúttal a férfinek öltözött Joan vallatja Samről irtózatos pofonok kíséretében. A rosszfiúba beleesett Molly dacosan ismételgeti, hogy Sam a szeretője meg Sam egy gyilkos, és úgy tűnik egyikben sem talál kivetnivalót. Aztán átúszunk a valóságba, ahol Joan tényleg a Sam-projekt erőteljes fúrásával van elfoglalva, próbálja rávenni Mollyt, hogy lássa be: egy gyilkossággal gyanúsított hajléktalannal flörtölni nem menő. Cricket elnézőbb a dologgal, végül az egész Sam-bizottság kiszáll, hogy egy helyszíni szemle keretében megtekintse az illető férfiembert, és meghallgassa a vallomását.

A mellszőrzetével és kék szemével egyszerre operáló Sam azt állítja, hogy csak azért járt Lou házánál aznap éjjel, hogy elverjen egy betörni készülő csavargót. A a mellszőrzetnek vakon hívő Molly azonnal védőbeszédet rittyent ennek kapcsán. Cricketet sierül is meggyőznie, Joanben azért maradnak kétségek. Este Cricket ügye kerül terítékre a társaságban, aminek kapcsán Joantól olyan bölcsességeket tudunk meg mint, hogy a hazugság a működőképes házasság alapja. A sokat látott Molly egyetért, bár szerinte azért nem árt az intimitás és a bizalom se.

Olyan fekete-fehér tengerparti smárolós-fürdőzős jelenttel nyitunk, hogy Chris Isaak is megirigyelhetné, de kiderül, hogy egyelőre csak Molly álmodik. Mellékhatásként viszont másnap reggel lerobog Lavenderhez, a kapuscsajszihoz, hogy a barátságot ápolgatva megtudjon végre néhány fontos dolgot Samről. Például, hogy nős-e. MIelőtt azonban rendesen belemerülhetnének a Sam személyét érintő kérdések kitárgyalásába rendőrök érkeznek Lou eltűnése ügyében. Molly jelenti, hogy neki például randija lett volna előző este az említett férfiúval - de erről a nyomozók két keresztkérdéssel kiderítik hogy nem is volt olyan igazi megbeszélt randi, másfél perc múltán pedig simán elkönyvelik Mollyt a világ legszánalmasabb lúzerének. Szánakozó pillantásuk hatására már Molly is egy film noir hősnőjeként tekint magára, akinek az igaza mellett azt is be kéne bizonyítania, hogy minimális esély azért van a világon valahol egy faszira, akinek bejöhet sötétben és részegen.

Szerencsére kicsit később Sam egy szikrákról és lángokról folyó eszmecserével fűszerezett fényes nappal a parton bemutatott heves csókolódzással felápolgatja Molly önérzetét. Búcsúzóul egy Starbuckos randiban maradnak, Molly pedig a fellegekben jár. Egészen addig, míg ki nem derül, hogy az éttermi jelenetből ismerős két hollywoodi nyafka nem az irigységtől, hanem a döbbenettől nem bírt arrébb menni percek óta. Stúdiófőnök Lou után ugyanis kicsit meredeknek tűnik számukra a jóízú smárolás Hajléktalan Sammel. Upsz.

Molly Barbie-val és Kenel újrajátssza a házassága történetét. Az elején cuppogós smacik vannak, a végén meg Barbie alaposan elkalapálja Kent. A jelenet közepesen vicces, de legalább Molly lenyugszik tőle. Aztán egy véletlenül előkavarodó dedikált Shosshanna fotó ismét felizgatja, mert hirtelen megvilágosodik: Kenny dugja a feltörekvő popcsillagot. Rövid anyázás a telefonban, búcsúzóul Seggfej Kenny még megkéri, hogy intézzen már egy ablaktisztitóembert neki szombatra. A legtöbben valószínűleg már ezen a ponton elkapcsoltak, de azért folytatom.

Barbie következő feladatként Jaden cápaiszonyát lenne hivatott kezelni a sekély óceánba merülve, aztán persze kiderül, hogy a vízparti jelenet főleg azért van, hogy a titokzatos pirosgatyást ismét be lehessen építeni a sztoriba. Ha már arra jár, Molly alaposan lecseszi a mellesleg Sam névre hallgató pasit a megmentésre érdemes élettel kapcsolatos beszólásáért, majd hosszas jelentőségteljes egymás szemébe nézés után megy ki-ki a dolgára. Igen, minden bizonnyal dugás lesz ebből.

Az Óz sztori szökdécselő főhőseivel nyitunk, akik a sárga úton épp Smaragdváros urának palotájához érnek. Beóvatoskodnak és a hatalmas füstből előbukkanó Nagy Varázslóval találják szembe magukat, aki miután Dorothynak olyanokat jósol, mint a Visszautasítás Völgye meg a Máshollévő Otthon hirtelen Julia Roberts playlistjét kezdi követelni a megriadt csapattól. Aha! Szóval nem filmforgatás, hanem álomjelenet.

Dorothy szerepében főhősnőnk, Molly Kagan rémüldözött. Molly egy menő hollywoodi producer, Kenny Kagan felesége egyben asszisztense. Úgy tűnik mindkettőben tökéletesen teljesít. Gyors, pontos, megbízható, egy Spielberg-reggelitől a kertbe elpottyantott kutyakaka eltűntetéséig mindent remekül menedzsel nagymenő férje életében úgy, hogy közben igazán csini, kedves és a helyi szokásoktól eltérően kislányukat is ő maga fuvarozza reggelente a menő magániskolába. Maga Kenny Kagan messze nem ennyire szimpi karakter. Önző, önmaga fontosságától elalélt hólyag, aki teljesen helyénvalóan kapta meg a nagy szemfényvesztő, Óz szerepét az álomban. Izgága alak, aki már kora reggel headsettel rohangál, és a kislánya fejére nyomott gyors jóreggeltpuszi mellé nem felejti el megjegyezni, hogy az uzsira csomagolt sütiből mindenképp kínálja majd meg Violet Afflecket. Egy nagy broáf az egész csávó.