Emília azonnali hatállyal felmond a börtönben, amiért az igazgató meghamisította a jelentését a Zsoltot elverő őrről. Szerencsére hamar kap állást, de elég messzire: Montrealban. Mivel lassan zötyögne ki a busz Ferihegyre, úgy dönt, hogy kiköltözik, nem akar ingázni. Félix úgyis elhagyta, a lányával is fasírtban van, nincs miért maradni. Bár a lányát nem szívesen hagyja itt Rudival, mert csak elzüllik, úgyhogy szól pár szót a montreali közvetítőnél, hogy szerezzen már az ottani egyetemre pszichológia szakra ösztöndíjat, hívja fel Natasát, de ne mondja, hogy ki intézte. Natasa hamarost meg is kapja a hívást, és rögtön gyanús neki, hogy a semmiből pont oda kapna ösztöndíjat (amire teszem hozzá nem is jelentkezett) ahová az anyja megy. Számonkéri Emíliát, aki kikéri magának még azt is, hogy felmerül Natasában az, hogy az anyja intézte neki a dolgot. Natasa elszégyelli magát, és gondolkodik, hogy mit tegyen. Hamar arra a döntésre jut, hogy ez kihagyhatatlan lehetőség, és Rudinak nem esik jól, hogy ennyire könnyű a döntés. Emília nagy nehezen ráveszi magát, és megkérdezi lányát: elfogadnád akkor is az ösztöndíjat, ha kiderülne, hogy nem véletlenül kaptad éppen Montrealból? Natasa rettentően kiakad az anyjára, és saját magára is, amiért lépre ment. Azonnal bocsánatot kér Ruditól, és úgy dönt, marad. Annyira pipás az anyjára, hogy még elköszönni sem nagyon akar tőle, pedig Rudi nagyon noszogatja. Ő le is megy Emíliához az udvarra, kap egy ölelést a szipogó pszichológustól. De hogy ne legyen szomorú a sztori vége, az utolsó pillanatban, a taxinál mégis utoléri Natasa az anyját (,,mama, várj!”), és sírva-nevetve elbúcsúznak egymástól. Nagyon hirtelen történt Emília kiírása, személy szerint sajnálom, remélem, nem azzal folytatódik, hogy az egész családot kiírják.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.