Nagy és ritka esemény a Gyűlés egy felföldi életében, a MacKenzie klánnál a legutóbbit negyed évszázada rendezték. Nem csoda, ha Rupert és Angus sem szeretne semmiről lemaradni, csak mert a gyerekekkel vadászatosat játszó Claire-re kell vigyázniuk. Angus még férfiasságát is beveti meggyőzésképpen, azaz a fogócskázás után a földön fekvő nő fölé áll, és hát tudjuk jó, hogy mi van - vagyis, hogy mi nincs - egy kilt alatt.
A nyitó képsorok láttán persze még nem egyértelmű, kik elől szalad Claire. Hihetnék azt is, hogy valóban szökni próbál. De nem, még csak feltérképezi a környéket, erre pedig jó alibi a fogócska a helyi aprónéppel, miközben későbbi tájékozódási pontok gyanánt szándékosan el-elveszti egy-egy ruhadarabját. Claire tehát nem tett le róla, hogy megpróbál visszatalálni Craigh na Dun sziklaegyütteséhez. Úgy gondolja, a Gyűlés éjszakája épp megfelelő alkalom lesz a szökésre, a klántagoknak eszük ágában sem lesz majd egy sassenach után nézni. Látva a vár tövében sátorozó, főzőcskéző, táncolgató, nevető népeket, már kicsit sajnálja, hogy itt kell hagynia ezt a helyet.
Most azonban a tervre kell koncentrálnia, le kell ráznia a két gárdedámot. Egy nagyon magas, termetes fiatalasszony, aki csábosan kavargat valamit egy üstben, kapóra jön, hé fiúk, úgy tűnik, valaki kiszemelt magának benneteket. A korabeli Stan és Pan össze is kapnak az asszonyságon, majd Claire kettétör egy szalmaszálat, Rupert húzza a rövidebbet, később azonban úgy látjuk, hogy az ismeretlen nő mégis inkább a hozzá hasonló alkatú felföldiekre bukik.
Claire előbb az istállóba megy – közben kellemes 20. századi háttérzene szól - lovat választ a szökéshez, miközben azt mondja, a holnapi vadászatra kell. Keresi Jamie-t is, de a lovászmester szerint jobb, ha a Gyűlés idejére magára hagyják a fiút. A zene még mindig szól, Claire átsétál több helyiségen, nagy sürgés-forgás mindenütt. A műtőben – kellemes kis hely lehet amúgy, azzal a sok mennyezetről lelógó fűszer- és gyógynövénnyel - Geillis várja, és gyanúsnak találja, miért halmozott fel Claire annyi élelmiszert.
Csak nem terhes? Csak nem házasságon kívüli gyermek? Csak nem ezért sietne annyira Franciaországba? Claire kicsit ingerült lesz, soha nem volt hűtlen a férjéhez. Egy halottat nem is lehet megcsalni, summázza Geilis. Mert ugye halott? Nem él, mondja Claire, akkor tehát halott, mondja a másik. (Közben mi nézők ma sem maradunk Frankkel kapcsolatos emlékképek nélkül.) Geillis aztán elmondja, hogy nem éppen Adonisz kinézetű férje mellett – akinek italába éjszakánként altatót kever – szabad élete van, s megint sejtelmeskedik kicsit: ha hirtelen új irányt is vesz valakinek az élete, az nem jelenti azt, hogy ahova csöppent ne tartogathatna számára jót is.
A konyhában Mrs. Fitz világosítja fel Claire-t, hogy a MacKenzie-k vendégeként neki is ott a helye a Nagyteremben. Az átöltözött idegen és a teljesen kivirult házvezetőnő a karzatra tartanak (hopp, közben egy pillanatra feltűnik a sorozat showrunnere, Ronald D. Moore, helyi nemesnek öltözve), ahol Mrs. Fitz egy másik asszonyság ruháját dicséri, mondván, már a legutóbbi Gyűlésen is jól állt neki.(A hölgyet amúgy nem más, mint a sorozat alapjául szolgáló regény szerzője, Diana Gabaldon játssza.) Ejnye, ejnye Mrs. Fitz, ezt nem is gondoltam volna magáról!
Odalent megkezdődik az eskütételi ceremónia, Colum besétál, majd arról szónokol, hogy reméli, hogy nem kell tényleg fegyvert ragadniuk. Nem mellesleg büszke rá, hogy ilyen férfiak tekintik vezetőjüknek. Elsőnek Dougal ajánlja fel tőrét, majd egy ezüst tányérból isznak, egyikük a másik után. A többi férfi sorban áll, sőt, Angus még tolakodik is, hogy minél hamarabb hűséget akar fogadni munkaadóinak.
Claire alkalmi tolmácsától, Murtagh-tól kérdezi, minden eskü ugyanolyan-e, mert ha igen, akkor elég volt egyet látnia, most viszont távozna. Angus már ismét a nyomában, előbb parancsolni akar, majd egyezkedni, legalább addig maradjanak még, míg nőt nem talál estére. Claire beleegyezik, sőt, a Geillistől kapott portóit – erősebb, mint amihez az itteni háznép szokott – átadja a férfinek, aki jól meg is húzza az üveget, no, vele már nem lesz gond ma este, az tuti. Claire már épp összeszedte a cókmókját, amikor Laoghaire topog az ajtaja előtt, szerelmi bájital kellene.
No, végre használható lesz valamire az előző pancser gyógyító fura gyűjteménye. Claire szárított lótrágyát ad a lánynak, ezt kell a fiatalember - ez esetben Jamie-nek, aki ugyebár egész nap lovakkal foglalkozik, tehát valószínűleg fel sem fog tűnni neki – küszöbére szórni, meg toppantani kell hozzá, közben azt mondogatni, hogy nincs a szerelemhez semmi fogható. Nehezebben megy a szökés, mint Claire elsőre gondolta volna, idegen felföldiek állják az útját, Dougal menti meg az erőszaktól, pontosabban inkább folytatná saját maga. Kis dulakodás után Claire egy kisszékkel leüti a klán második emberét.
A kiszemelt lóig azonban nem jut el, mert Jamie állja útját, és jól leteremti, hogy ekkora ostobaságot nem kellene tennie. Colum pont azért, mert nagy lesz itt a dínom-dánom, több őrszemet rendelt ki a környékre. Jamie visszakísérné a nőt egy titkos útvonalon, de útjukat állják. Na végre megjött az unokaöcsi is esküt tenni, úgy helyes az, Colum már nagyon várja. A biztonság kedvéért még le is ütik. Jamie öltözik, kezébe nyomnak egy olyan brosst, ami a díszes öltözetet fogja össze vállban, rajta a MacKenzie-k jelmondatával. (Láttuk már a főcímzene végén, hisz az intró utolsó képkockái mindig valami utalást tartalmaznak – általában korabeli használati eszközök által - az adott epizód cselekményére.) Jamie azt mondja, ezt nem fogadhatja el, az ő klánjának másik jelmondata van: Je suis prest. Készen állok.
Síri csend lesz, ahogy a fiatalember belép a helyiségbe. Murtagh nagyon ideges, majd elmagyarázza Claire-nek, hogy Jamie, ha esküt tesz, jogos örököse lehet Columnak a klánvezérségben. Az ilyesmi ugyanis választás alapján történik. Sejthető, hogy ebben az esetben Dougal ellenlépéseket tenne. Megtagadni az eskütételt szintén nem lehet, mert akkor Jamie nem hagyja el élve a termet. Claire összerakja a kirakós elemeit: szóval azért rejtőzött a fiú az istállóban, s nem kellett volna őt kísérgetnie.
Jamie Jon Snow-üzemmódba kapcsol, ő nem tehet hűségesküt a MacKenzie-klánnak, mert egy korábbi esküje máshova köti. (Erre a nők a szívükhöz, a férfiak a tőrükhöz kapnak.) De azért legyünk jó barátok, meg ilyesmi. Amíg az ő földjeiken tartózkodik, már csak a közeli rokonság okán is, engedelmeskedik a nagybácsiknak. Dougal arcán alattomosság, Columon pedig látszik, hogy pörögnek a fejében a kis fogaskerekek, mi lehet a legjobb megoldás a helyzetben, majd elmosolyodik, persze, jóban leszünk. Na akkor erre igyunk. Mindenki megkönnyebbül, kezdődhet az igazi buli.
Másnap végül mégiscsak a vadászaton találja magát Claire, vadkanra mennek a férfiak, ő meg jobb, ha a közelben van. Egy egész csordányi felhajtott állat közül végül az egyikkel gyakorlatilag testközelből megismerkedhet. Ám Dougal lő még időben, és ami még fontosabb: pontosan. Nem jár ilyen szerencsével azonban egy Geordie nevű férfi, akinek a lábán – bár eléggé vérzik – nem mély a seb, Claire rutinszerűen el is szorítja. Viszont a vadkan a hastájékon, a belső szerveknél komoly rombolást végzett, Claire jelzi is Dougalnek, hogy ez az eset menthetetlen. A hadvezér kibontja a férfi combján a szorító kötést, közben anekdotáznak arról, hogy Dougal megdugta-e katonája nővérét. Claire kérdezgeti Geordie-t, hol lakik, ő mesél is, végül így hal meg.
A vadászatról visszatérve Dougal beáll a gyephokizó férfiak közé. Ahogy elnézem, ez nem a minden apróságért a földön fetrengő bőgőmasinák sportja, a résztvevők néha a labdát, néha egymást ütik. A gyors, pörgős jelenet nyilvánvalóan a már ismert szereplők ki-ki harcára koncentrál, őket látjuk közeliben. Jamie és Dougal kettősét mindenki feszülten figyeli, az erőpróbából az unokaöcsi jön ki jobban.
Később a hadvezér a műtőben Claire-rel beszélget arról, hogy úgy tűnik, az asszony látott már erőszakos halállal halni férfiakat. Bizony, nem is keveset. No, akkor Dougal magával is vinné a bérletbehajtó körútra, mert kellene egy gyógyító is, méghozzá olyan, aki bírja a terhelést. Másnap hajnalban a kis csapat – ugyanazok, akikkel Claire Leoch várába érkezett - útnak is indul. Claire reméli, hogy épp Craigh na Dun sziklái felé.
Facebook kommentek