Pontosan ott kezdjük az epizódot, ahol az előzőt csúnyán, Hershel lábával együtt félbevágtuk. Rick és a kis csapat vígan nyomják a barbár műtétet, míg a sittes gringók csak kamilláznak, hogy mi az isten csapása történik éppen. Ki tudja mióta nem láttak fehér embert, erre most a szemük láttára csonkolnak meg egyet baráti szívességből. Mi a fasz folyik itt? – olvasható le a börtöntöltelékek arcáról, amikor Rickék angolosan távoznak és mit sem törődve semmivel, otthagyják őket Hershel pipaszár lábával egyetemben.

Innentől két szálon fut a drámai cselekmény. Egyrészt túléli-e Hershel a Rick által elkövetett nem túl szakszerű, ellenben szükségszerű amputációt; másrészt a börtön többi lakóival is kezdeni kell valamit. A lineáris történetvezetést megszakítva, kezdjük a kórházi esettel. Hershelt Carol és Lori kezelgeti, mintha tudnák, hogy mit csinálnak. Elállítják a vérzést, sőt, öröm boldogság: Carl hozott kötszert meg gézt, meg gyógyszereket. A köszönöm elmarad. Lori lebassza egy szem fiát, hogy hogy mert egyedül elmerészkedni, amikor Hershel is megszívta, pedig ők csapatba verődve korzóztak a kóterban. Carl visszapofázik, ami nagy hiba, merthát neki aztán senki nem osztott lapot, hiába arcoskodik, hogy simán leterített két járkálót. Ez nem egy verseny, kisfiam! Hershel eközben szépen csendben, magában küzd az életéért. Egyik lánya, Beth esélyt sem ad a gondolatnak, hogy a fater nem tér vissza az élők közé, ellenben Maggie már előre gyászol.

A Rick utasítására vaságyhoz bilincselt Hershel egyszer csak elfelejt levegőt venni. Maggie sipákul, hogy segítsen már valaki, Lori ugrik is, újraéleszt, szájon át lélegezteti, és a második befújásnál – itt konkrétan összaszartam magam – Hershel a szabad kezével magához szorítja Lori fejét, Maggie hátrahőköl, Beth sikít, Lori menekül a gyilkos szorítás elől, Carl már remegő kézzel ránt fegyvert, de minden oké, csak visszaszállt Hershelbe a lélek.

 „Tudom, hogy pocsék feleség vagyok és az „Év anyukája”-díjat sem én fogom elnyerni, blablabla” – mondja Lori az akcióból visszatérő Ricknek, aki szemmel láthatólag leszarja az egészet, merthát: asszony beszéd pipafüst. Neki komolyabb gondja is akad. Amióta diktatúrában élnek, azóta nyomja a gestapó stylet. Most is felvilágosította az étkezőben rekedt sittes bagázst, hogy ne nagyon várjanak felmentő seregre, mert mindennek gatter. Megnézhetik maguk is akár. Rick, sasszemével végigmérte az idegeneket és egyből levágta, hogyha ezek páran egy légtérben voltak ilyen hosszú ideig, és szemmel láthatóan nem soványodtak el, akkor az azt jelenti, hogy vagy egymásból lakomáztak, vagy van egy hatalmas árukészlet, amit szépen dézsmálgatnak. Utóbbi. Akkor itt a deal: segítenek kipucolni, zombimentesítik a saját cellablokkjukat, cserébe megfelezik az ellátmányt. Így is lesz. T-Dog leszállítja a konzerveket és már mennek is tisztogatni.

Elméletben akár simán is mehetne, de a sittes ombrék a tipikus börtönlázadásos gyomrozással, cipőzéssel, veseszúrkálással próbálják iktatni a zombikat. Mondanom se kell, totál sikertelenül. És a „mi a faszt műveltek ti, jóemberek” tekintet ki is ül T-Dog, Daryl és Rick arcára. A gyorstalpaló zombikilling tanfolyam után, már olajozottabban megy a tisztogatás, egészen addig, amíg az egyik beszari figurát nem karcolja meg egy kóborló. Nincs mit tenni, neki sanyi. AKURVAANYÁDAT! – kiállt fel az egyik pszicho börtönviselt arc, és hiába voltak eddig haverságban, msot zokszó nélkül szétcsákányozta a buci fejét. Tovább osonva Rick és Daryl kicsit lemaradva suttogva megbeszélik, hogy egy jel és már kapja is a faszkalap a nyílvesszőt az agyába. Leszámolás a mosókonyhában! Az idegbeteg arc, majdnem szétcsapja egy bökővel Rick arcszerkezetét, de emberünk elhajol, de arra már nem tud mit lépni, hogy ez a beteg állat, az egyik éhes szájú kóborlót rálöki. Rick a földön birkózik a büdös szájú zombival, de jön Daryl, aki egy agyba oktojált Rambo késsel menti a helyzetet és Rick tyúkszaros életét.

Fenyegető zombihorda híján az esetet megtárgyalandó Rick és Pszicho facet o face, szemmel verik egymást. Majd Rick tol egy igazi akciófilmes egysorost, „Szar ügy, mi?” majd a hatásszünet után machetét baszva az ember koponyájába zárja a konfliktust. Egy másik gyanús arc rárontana Rickre egy baseball ütővel, de három az egy ellen inkább futi kezd, Rick pedig utána. Sikerül megtalálni a belső udvart, csakhogy az tele van zombikkal. Rick szívtelenül kizárja, mert ez már csak ilyen, ha Rick az úr a házban. Rick önmagával viaskodik, maga sem tudja eldönteni, hogy mi rossz és mi nem. Az életben maradt két börtöntölteléket a saját cellablokkjukban hagyja. Egy jó tanács még: „Örüljetek neki, hogy ilyen körülmények között élhettek.” Erre jön még T-Dog kéretlen beszólása, hogy azért nem ártana a hullákat elégetni ám, mert esztétikailag nem dob a cellablokk belső dekorján, meg betegséget is terjeszthetnek, ki tudja.

Hershel él, a börtönlakók nem jelentenek veszélyt, minden oké. Rick és Lori a hídon állva beszélgetnek. Szemkontaktus az nincs, de Rick megpaskolja Lori vállát, hogy köszi, hogy ott volt a csapatnak, amikor ő nem. Ez is több, mint a semmi.