Hát ide is eljutottunk végre. A negyedik évad eddigi részei azt a kérdést feszegették, hogy hol a fenében van Madison. A remekül időzített flashbackekre reflektáló jelenben zajló történések pompásan harmonizáltak, így sejtehető volt, hogy a félévadzárónál lesz minden jól a szájunkba rágva. Így is lett, megkaptuk a kegyetlen valóságot.

 Ott kezdjük, hogy Madison épp halálosan megfenyegeti az Elrabolva-csajt, hogy adja neki a kis katonai járgányát. Nem úgy megy az, csajszikám, gondolja magában, de ezen gonolatfoszlányának kialakulásának második nanoszekundumában Madison egy damilban elesve figyelmeztetőleg szétlövi a páncélautós lány vacsoráját, ami egy doboz visu tészta. A fényekből ítélve ez a jelenben történik éppen. Az elrabolva csaj idebe is jön, amikor Madison úgy lezúzza, hogy elájul, illetve rájön, hogy bizony el is vitte magával az interjús felvételeket.

Madison nem találja azokat a kazettákat, amin a gyerekei dumálnak, így elkeserédésében, nemtörődömségében saját magát csapdázza be, értsd: egy elterelő zombihadművelettel megérkezett az Elrabolva-csaj, hogy Madisonra fegyvert fogva kiszedjen belőle egy történetet, ugye. És akkor snitt.

Morgan és az épp elvérezni készülő John meg a többiek ott dekkolnak a stadion és egy seregnyi zombi által alkotott kör mértani közepén. Gyorsan beszaladnak az orvosi dobozért, közben Alciáék is megérkeznek, kis lövöldözés, verekedés, majd a katonai kamionban tárolt kajás doboz felrúgása után jött a moralizálás. Honnan van ez a sok visu tészta? A bótbó', mer?! Hát, mert kiderül, hogy a mutter is ilyet hozott vissza, amikor elment anno portyázni.

Még mielőtt időparadoxonba keverednénk, a Fear The Walking Dead megfogja a kezünket és megmutatja, hogy Madison még akkor adott interjút, amikor épp csak megtalálta a stadiont, akkor kapott ajándékba két karton instant tésztát. Ami pedig itt történik, az a jelen. Alica nem nyugszik meg teljesen, mert még picit azért szitává akarja lőni Naomit, aki amúgy June, na mindegy, de jön Morgan, aki a Béke művészete című kis zsebkönyvének minden okosságával felvértezve dumálja meg a lányt, hogy fölösleges itt lövöldözni, mert annak Rick Grimes lesz a vége, olyat meg már láttunk, köszönjük szépen.

John megmenekül végül, a csapat összeállt, így minden adott, hogy egy tábortűznél vadkempingezve Strand, Alicia és a mexikói csaj elmeséljék, hogy amikor a lakókocsis brigád rájuk eresztették a lángoló zombikat, majd a stadion becses lakosai manekülőre fogták, akkor Madison úgy mentette meg a toprongyos kis életüket, hogy magára vonta a zombik figyelmét, beterelte őket a stadionba, majd jól magára is zárta. És ugyan nem mutatták, amint leeszik az arcát, de el lehet hinni, hogy nem élte túl, mint amikor Glenn beesett a zombik közé, majd a kuka alá mászva megúszta a dolgot. Madison tehát feláldozta a magát, hogy a többiek tovább élhessenek, hogy a gyerekeiben tovább élhessen az a jóság és kitartás, amit egyszer egy weekendházban is megmutattak neki, amikor a puszta szeretet és gondoskodás erejével meggyőgyítottak egy törött szárnyú madarat.