Poldi bácsi nagy sebbel - lobbal bemasírozik Ernst szobájába, ekkor veszi észre az ágy mellett álló higanyport. A bácsi szeretné, ha unokaöccse összekapná magát az esti operára, meg az is jó lenne, ha feleségül venné Gertrúd hercegnőt, akivel ugye korábban múzeumlátogattak. Ernst a betegsége miatt érzett hatalmas felelősség és kín minden súlyával kérdezi Poldi bácsit, hogy mégis hogy a búbánatos francba vehetne el ő bárkit is. Ezzel csak tönkretenné a hölgy életét is, és torzszülött gyerekekre se nagyon vágyik. A bácsi szerint ez nem lehet akadály a kellemes életre. Hiszen jobb egy olyan feleség, aki békén hagyja az embert, mint szerelemből házasodni. Érdekes gondolatmenet, annyi szent. Ernstnek is a teljes döbbenet ül ki az arcára nagybátyja szavait hallgatva.

A kis Sarah esténként egy afrikai papagájhoz szokott látogatóba szökni és a saját anyanyelvén kérdezi a madarat: te is az otthonodra gondolsz, papagáj? Egyik alkalommal a kislány rátalál az éppen sírdogáló királynőre, aki Hannover királya (Lord Cumberland) legutóbbi kérése miatt itatja az egereket. Ugyanis a király vissza akarja kapni az anyja gyémánt nyakékét, ami Viktória kedvenc kiegészítője. Albert szerint, ha tényleg ez van a végrendeletben, akkor így kell tenni. De Viktória Cumberlandben csak azt látja továbbra is, aki meg akarta öletni a trónért. Albi nem is megy bele a vitába, mivel a királynő Sarah esetében se kérdezte meg a férjét. Boldogulsz Te egyedül, segítség nélkül - mondta Albert. Szóval a kislány kedvesen felvidítja Viktóriát, a kapitány feleségének szavaival és egy kis grimaszolással.

Az éves karácsonyi szolgálók bálja következik a földszinten, a királynővel először Mr Penge táncol. Ernst csak Harrietet stíröli, ez már a feleség alapanyagnak is szemet szúr, rövidesen távozik is a palotából, egy gonddal kevesebb. Lord Alfred továbbra is mélabús, de Wilhelmina hirtelen ötlettől vezérelve táncba viszi a lordot, illetlenül ugyan, de okosan. Ez már a nénikéjének is tetszik. Ernst ideje korán lelép a bálról, a szobájába megy búslakodni, ahol is Harriet látogatja meg szerelmét meglepetésszerűen, hálóruhában meg kabátban, sok sok szalaggal díszítetten. Majdnem össze is jön szerelmük beteljesülése, de Ernst a következőkkel rázza le Harrietet. "Erre vágyom, amióta megismertem, de csupán a tiltott gyümölcs érdekel." Harriet a folyosón sírdogál, persze Poldi bácsinak is arra van útja. Látván a fene nagy szomorkodást, óvatos és tapintatos módon tájékoztatja a hercegnőt unokaöccse egészségi állapotáról.

Wilhelmina kapott egy hajtincset korábban Mr Drummond hajából a gyászoló menyasszonytól. A hajtincset egy gyönyörű kis kinyitható medalionba rakatta, amibe a következő van beleírva: csodálatra méltóbb az asszonyok szerelménél. Amikor átadja Lord Alfrednek, remélve, hogy nem gyalogol bele az érzelmeibe, a lord egyszerűen nem tud szóhoz jutni. Wilhelmina már meg is bánta tettét, könnyezve iramodik neki a folyosón, de Alfred beéri és nem győz hálálkodni a lánynak. "Ön nélkül nem bírtam volna ki az utóbbi néhány hónapot. Ön igazgyöngy a nők között. Megteszi, hogy a világ legboldogabb emberévé tesz?" Majd egy kellemes csókkal pecsételi meg a leánykérést. Wilhelmina első, továbbra is könnyes szemű kérdése, hogy mi van a....? De befejezni már nem tudja a kérdést, mert Alfred rögtön megnyugtatja. "Nem csak egyféle szerelem létezik."

Másnap Albert karácsonyi dalokat énekel, Ernst meg felnyitja a szemét, hogy rohadtul nem volt tökéletes az a karácsony, amire öccse emlékszik, mert az apjuk aznap éjjel küldte el az anyjukat. Albi olyasmit akar feléleszteni, ami soha nem is létezett. Albert csak boldoggá akarja tenni a gyerekeit, de Ernst rávilágít, hogy a boldogtalanságot senki se kerülheti el. (Ő már csak tudja szegény....)

Viktória éppen Sarah-t keresi a behavazott palota kertjében, amikor rátalál a férjére, aki korcsolyázással igyekszik levezetni a feszült csalódottságát. Sajnos vékony jégre téved és belezuhan a tóba. Kettejükön kívül senki sincs ott, Viktória már - már feladja a jeges vízben való kotorászást, amikor Albert felbukkan végre és óvatosan kievickélnek a partra. A kislány amúgy Nancynél kerül elő, játékbabát öltöztetnek. A babát Aina-nak hívják, Nancy rá is kérdez, hogy így hívták-e a gyermeket a hazájában. Sarah erősen bólogat. Végre a királynőnek is leesik, hogy a kislány Forbes-éknál már otthon érezte magát - erről korábban Albi is igyekezte meggyőzni - így Sarah visszakerül a Forbes családba, minden érintett fél legnagyobb örömére.

Ernst elnézést kér öccsétől a korábbi szavaiért, haragudott a világra, mert neki sosem lesz része a család boldogságában. Egyúttal megvallja a betegségét is és hogy mennyire szégyelli magát emiatt, hiszen ő az idősebb, neki kellene bölcsebbnek lennie. A fivérek könnyes szemmel ölelkeznek össze, szent a béke, Albert teljes megértéssel fordul bátyja felé. Egyik sírós jelenetből esünk a másikba, most éppen Harriet és Ernst tisztáznak mindent. Harriet annyira szerelmes, hogy nem érdekli a férfi betegsége, de kedvenc szívtiprónk is imádja annyira a hercegnőt, hogy nem fogja lerántani a maga szintjére.

Francatelli konkrét kérdéssel kéri Nancyt feleségül, aki végre határozottan igent mond lesz ami lesz, ráadásul most szólítja először a vezetéknevén a séfet. (Charles) A karácsony este remekül sikerül, minden varázslatos, mindenki boldog, Viktória még Lord Cumberlandnek is megbocsát és asztaltársaságukba fogadja Hannover királyát, miután az lemondott a nyakékről. Poldi bácsi símította el az ügyet Buccleuch néni segítségével - a néni meg a lord ifjú korukban sokat táncoltak együtt, meg ki tudja még mi történt. Albi hálásan meg is köszöni nagybátyjának a segítséget és egy kellemes karácsonyi vacsorának lehetünk szemtanúi. És hogy a legvégére jó hírrel is szolgáljak, a héten elkezdték forgatni a sorozat harmadik évadát.