Hogy volt?

A szolgálólány meséje 2x03 – Baggage

2018. május 16. 11:00 - hektor_

Megvan a Prehistorik 2 játék, még a 90-es évek elejéről? Na, hát a zenei alapjának korabeli feldolgozására fut be June a képernyőre, a célállomáson feldobva egy újabb képet az oltárra, elárulva hogy már két teljes hónapja üdül az épületben, így van ideje a flashbackekre: míg más gyerek az anyjával fagyizni megy, ő éjjeli tüntetéseken vett részt, ahol a konfetti a nők megerőszakolóit tartalmazó papírokból készült. Moira a párhuzamos univerzumban csinálja ugyanezt, hazafelé ügetve, ahol boldog trióként élnek a néma lánnyal, meg June férjével – semmi olyasmi. Később elindul mindenki a dolgára, Moira a migráns-support részlegen melózik, érkezik egy meleg srác egy szomorú sztorival, de ami igazán szomorú, az az, hogy ezzel el is ment az első 10 perc.

h1.png

Nick az utolsó látogatását teszi June-nál: nem sokára jönnek érted, mondja, nem tudom, hová visznek. A nő visszakozik, mégiscsak itt a lányom, nem hagyhatom itt, de aztán este ott várja a felmentő sereget a garázsban – egy bácsi az, indulunk, mondja, June kérdezi, Nick is jön-e, a válasz egy „ki az a Nick?”, mennek. Kiszállás, egy bódéba beültetik a csajt hogy majd jön valaki, jön bizony, egy feka csávó, miután igazoltatja June-t, elhogyleszezi neki a következő 24 órát: elviszlek most, holnap meg egy leszállópályán találkozunk valakivel, aki átrepít Kanadába, nesze, térkép. Az asszony visszakérdez, ki lesz a megmentő:

Valaki, aki bátor, vagy ostoba. Vagy mindkettő.

Ezzel vége a kíváncsiskodásnak, viszont a csávó ekkor kap egy smst, mire megpróbálja visszatoloncolni June-t a kabinba, sorry bro, nem jöhetsz mégsem, nem biztonságos, mondja, és már be is szállt a kocsiba, de a lányt nem lehet ilyen könnyen lerázni, addig könyörög a jármű előtt, míg az ember megsajnálja.

h2.png

Egy lakásba mennek, bepillantást nyerünk a „gazdák” életébe: akik nem voltak házasságtörők/melegek és sikerült elhitetniük a gileádi rezsimmel hogy hithű keresztények, azok kb békében élhetnek egy társasházban – leszámítva persze a tényt, hogy a Szemektől itt is cidrizni kell –, van feleség is, gyerek is, saját is, ráadásul. A betolakodót látva Feleség arcáról rögvest lefagy a mosoly: feszkó a férjével bent, míg June a gyerekkel játszik kint. Másnap reggel templomba készülés, a volt szolgálólány megköszöni a ház asszonyának a befogadást, de az közli h ne neki köszönje, különben is, hogy lehet hogy lemondott a gyerekéről és inkább elmenekül, satöbbi, úgyhogy a szöszi inkább a csávónak hálálkodik:

- Te bátor vagy, vagy ostoba?

- Hát, bátor az nem vagyok, úgyhogy most már tudod.

 h3.png

A család visszatértére várakozás közbeni flashbackben June az anyjával diskurál:

37 évesen szültelek, nem volt könnyű, baszod.

Az angyali mosollyal osztás folytatódik a „neked tényleg tetszik a munkád?” és kiforr a „szerintem nem kéne hozzámenned ehhez a faszihoz”-ban, mire jól összevesznek - egyébként jó a képfestés a folytonos elégedetlenkedésével az utódát megnyomorító szülő-gyerek viszony világáról, rendkívül hálás vagyok hogy Édesanyám nagyszerűségének és páratlan gondoskodásának köszönhetően sosem tartoztam az ilyen gondokkal küzdő leánygyermekek táborába. Ismét a jelenben: kopogtatnak az ajtón, mire June bebújik az ágy alá, ahol talál elrejtve egy szőnyegbe tekert imakönyvet.

Flashback: A szolgálólányok Lydia néni diavetítéssel kiegészített agymosásán ülnek, hopp, az egyik dián feltűnik June anyja, amint a gyarmatokon pakolja a zsákokat.

A család nem jön vissza, így a lány megunja a várakozást, átöltözik Feleség ruháiba és a vonattal meglép a térképen szereplő leszállópályához.

h5.png

h6.png 

Moira egy bárban múlatja az időt, szemez egy csajjal akivel később a mosdóban szexel, de mikor az viszonozná a figyelmességet, leszereli. Hazamegy, ahol a konyhában a néma lányból vacsorázás közben kibukik az első mondata:

Áldott legyen a zabpehely gyümölcse.

Na, ezt mondjuk jó rég óta tartogatta.

h7.png

h9.png

Leszáll a várt repülő a pályára, June odaszalad és a cakkos fülével igazolja magát, ahhoz képest hogy tükör nélkül, egy konyhai ollóval nyisszantotta ki a darabot, ez plasztikai sebész is megirigyelné a vágást. Jön egy sofőr is az utazásra, June néhány szálló gondolatot küld még az anyja meg Hannah felé, majd elindul a gép – ekkor azonban golyók szakítják át a jármű oldalát, két dzsipből lőnek rájuk, így rövid úton vége szakad a naplementébe elrepülés tervének: a pilótát a helyszínen fejbe lövik, a két potyautast pedig kicibálják a hideg lámpafénybe.

3 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2018.05.16. 11:53:05

"A szolgálólányok Lydia néni diavetítéssel kiegészített agymosásán ülnek, hopp, az egyik dián feltűnik June anyja, amint a gyarmatokon pakolja a zsákokat."

Nem azért de ekkora hatalmas véletlen egybeesés már az Aranyemberben is gáz volt (Kisztyán Tódor megtalálja a rég elveszett apját pont azon a gályán amire őt is elítélik. ) itt meg 2018-ban főleg.

Persze ha kiderülne hogy ez is program része és némi gecizés miatt került be a kép az ok de nekem nem úgy tűnt.

hektor_ 2018.05.16. 12:03:42

@Prof. William: Ez még a könyvben is benne volt egyébként, szóval bármi lehet belőle!

Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2018.05.16. 21:00:03

NAGYON remélem, hogy most nem fog megint egy pár részeg Gileádi vesszőfutás jönni June számára.

Gileád "szép" volt "jó" volt de ennyi elég volt belőle. Tovább kellene lépni, új dolgokat kellene mutatni mert ezt már szépen körbejártuk az előző részben.

Ha most megint nézhetjük pár részig hogyan szenved ott June akkor lehet hogy dobom az egészet.