1847 nyarán járunk az Erebus és Terror már lassan egy éve vesztegel jégbe fagyva és rohadtul nem úgy néz ki, hogy az idén mennek valahová. Legalábbis hajóval biztosan nem, a gyaloglás, meg nem tűnik nagyon biztonságosnak, mert valószínűsíthető, hogy a múltkori jegesmaci ott kórincál a környéken.

Amíg az őrök kint lesik a megvét, a két tengerész összecsomagolja az öreg eszkimó testét. Sok furcsa faragott tárgyat találnak nála, de Goodsir javaslatára visszateszik a ruhájába. A maradékot elviszik az eszkimólányhoz, de az nem elégszik meg annyival. Szerintem pont azokat a furcsa figurákat követeli, de hiába. A hajón úgy döntenek, hogy eltemetik az öreget, a lányt meg elengedik, hisz nem tartozik közéjük. Franklin reggelije közben visszaemlékezik az indulásuk körülményeire. Az egyik magas rangú tiszt nem nézte jó szemmel az expedíciójukat, szerinte csúnya kudarc lesz, ha nincs semmilyen tervük arra, ha netán jégbe fagynának. Akkor túlságosan is magabiztos volt, úgy gondolta 3-5 évig is kihúzhatják a hajón. Hajtotta a becsvágy, amire a felesége is rásegített, mert folyamatosan azt sulykolta, hogy a többi arktiszi kutató csak irigy rá, amiért most előtte a nagy ehetőség. Az eszükbe sem jutott, hogy talán a tapasztalat beszél belőlük. Crozier érkezik az Erebusra, hogy engedélyt kérjen egy expedícióra. Ez már nem kutatás lenne az olvadás után, hanem konkrétan segítségkérés. Franklin viszont sokadjára is bizonyítja szűklátókörűségét és kategorikusan elküldi Croziert a picsába az ötletével együtt. Neki most Gore hadnagy temetésére kell koncentrálnia.

Crozier nem adja fel, szól Blanky-nek, hogy szedje össze a nyolc legerősebb emberüket, mert mindenképpen útnak indulnak, még akkor is, ha ezért a fejét veszik. Ő maga fogja vezetni az expedíciót, amit vadászatnak álcáznak. És, ha már vadászat: Franklin felállított egy vadász alakulatot, amitől azt reméli, hogy elkapják a környéken kolbászoló medvét. Meglátogatja őket, hogy készítsenek néhány közös fotót, meg bátorítsa őket egy kis piával.
Hickey összefut Irving hadnaggyal, és megköszöni neki, hogy nem köpte be őket, a múltkori kis meleg kalandja miatt. De Irving nem jófejségből segített, és ennek hangot is ad. Szerinte kurvára meg kéne húznia magát az írnek, mert isten itt különösen figyeli. Hickey meglátogatja a volt szexpartnerét, és számon kéri, hogy miért őt állította be a nagy csábítónak, de csak az van, amire számítani lehetett. mindenki védi a saját seggét a korbácsütésektől.

Crozier az útja előtt úgy dönt, levelet ír Franklinnek, amiben megírja, hogy lemond a Terror kapitányi posztjáról. Franklin közben búcsúzkodik a vadászaitól, de azok ráveszik, hogy maradjon még velük, hátha ő lesz az, aki kilövi az medvét. Ez tetszik a kapitánynak, így marad még velük, ami egészen addig tök jó ötletnek tűnik, amíg a medve meg nem támadja őket. Persze nem onnan, ahol várják, hanem a fejük fölül támad és kirántja az egyik embert a sátorból. A katonák tüzet nyitnak a jó Franklin meg inkább menekülőre fogja. Elindul az Erebus felé, de nem ér el odáig, mert valami megragadja a lábainál és visszahurcolja a vadásztábor felé. Végigvonszolja a jégen, majd odalöki a lék mellé. Ekkor már hiányzik az egyik lába tőből, így nagyon nem megy sehová, de lehetősége sincs rá, mert ez a „medve” belöki a lékbe. Fitzjames és katonái ekkor érnek oda, de már csak a kapitány letépett lábát találják meg, így hiába bámulnak a mély lékbe, kijelenthetjük, hogy mától Crozier az expedíció vezetője.

Miközben Goodsir nagy gonddal koporsóba helyez Franklin földi maradványait, azaz a jobb lábát, a tengerészek azon agyalnak, hogy miért a vezetőket viszi el a medve. Az egyik idősebb nyugtatja őket, hogy ez csak egy vadállat, neki a gyilkolás a lényeg, de ez nem nyugtat meg senkit sem, ezért éneklésbe fojtják a félelmüket. Crozier nem késlekedik sokat, utasítja Blanky-t, hogy szedje össze az embereket és készítse fel őket a mentőexpedícióra. Fitzjames kiakad, hogy Franklin nem ezt akarta, de sok szava már nincs, hisz új vezetőjük van.

Másnap reggel a két hajó legénysége felsorakozik a temetésre, ahol az összes halottjukat felravatalozták. Crozier végül Franklin beszédjét olvassa fel a saját temetésén a bibliai Jákobról és annak létrájáról. A végtisztesség után útnak indul az expedíció, amit a sajnálatos események után már nem Crozier vezet, neki maradni kell, hogy összetartsa a legénységet.
A befejező kockákon az eszkimó lányt látjuk, ahogy egy csinos kis igluban élezi a kését. Kintről nehéz lomha lépéseket hall, majd valami beszuszog a bejárati nyíláson. Furcsa, medveszerű hangokat ad ki, de nem támad, hanem odébbáll. A lány pár perc után óvatosan kimerészkedik, de az „állat” már nincs sehol, viszont egy elejtett fóka vár rá az iglu előtt. No, ez érdekes lesz!