Az 1845-ben az Angol Királyi Haditengerészet két hajója indult útnak, hogy felfedezze az addig még fel nem tárt területeket Északon. A fő cél egy hajózási-kereskedelmi átjáró, a legendás északnyugati átjáró keresése volt, ami összekötné az Atlanti- és Csendes-óceánt. A két hajót utoljára európai bálnavadászok látták, ahogy belépnek a sarkkör jeges labirintusába.

Egy eszkimóval és két ismeretlennel indítunk. A két férfi egy titokzatosan eltűnt kapitány, „Aglooka” és társai után érdeklődik. Az indián találkozott a kapitánnyal, mikor az haldoklott. Dél felé ment volna, de már járni sem bírt, de ami a legrémisztőbb, hogy valami követte. Valami, ami nem emberi, amit az indián Tuunbaqnak hív. Aglooka utolsó szavaival  üzent, hogy ne menjenek Északnak, mert ott csak a halál vár rájuk.
Négy évvel korábban, 1846 szeptemberében járunk. Két hajó szeli a jeges tengert valahol a sarkkörön túl. Az első hajó az Erebus és annak kapitánya John Franklin, a második a Terror, Francis Crozier-el a fedélzetén. Franklin úgy dönt, ma a Terroron vacsoráznak, hogy megtervezzék az utat Crozier kapitánnyal. Eközben megismerkedünk a legénység néhány tagjával, Cornelius Hickey és egy fiatal sráccal Daviddel.
A Terroron a vacsora alatt James Fitzjames, Franklin bizalmasa szórakoztatja a tiszteket háborús történeteivel, majd rátérnek a lényegre: a jégre. A nyári utak kezdenek elzáródni, ami veszélyes is lehet számukra.

Közben a tengerészek közt dráma van, David minden előzetes tünet nélkül elkezd vért hányni, de nagyon durván. Az esetet jelentik a kapitánynak is, mire Franklinnek van is egy jó gyógymódja. Átviteti a fiút az Erebusra, majd a mínusz felfrissíti. Közben az is kiderült, hogy Croizer nem nagyon támogatja az expedíció folytatását, szerinte az veszélyes rájuk nézve. Fitzjames láthatóan ki nem állja a csávót, aminek hangot is ad, de Franklin lehűti. Már visszafelé tartanak a csónakok, mikor az Erebus hirtelen megakad. a rázkódástól az egyik tengerész a jeges vízbe esik. Próbálnak köteleket dobálni neki, de pillanatok alatt végez vele a hideg víz. Az egyik tengerész Collins, utána akarja magát vetni, de a többiek megakadályozzák.

Davidet megvizsgálja az orvos, majd leszidja amiért nem szólt a tüneteiről. A kapitánynak jelentenek a hajóról. Valószínűleg jég került a hajócsavarba ami akadályozza a forgását. Nekem is csak most tűnt fel, hogy ez nem sima vitorlás, hanem a korbeli csúcstechnológiával felszerelt gőzhajó is egyben. A kapitány nyugisan hallgatja a jelentést, majd rezignáltan bekarcolja a hajónaplóba, hogyaztmondja, mínusz egy fő.
Eközben a Terroron Crozier a térképeit böngészi és egyáltalán nincs meggyőzve az útról. Kapunk egy flashbacket is, hogy ne legyen egydimenziós a karakter. Londoni színházban vagyunk, ahol őket ünnepli a közönség előző felfedezéseikért.
David elég rossz bőrben van, vastag könyvbe már biztos nem kezd, Goodsir felcser meg próbálja nyugtatni, hogy ha menni kell, hát menni kell, majd utána felboncolja. Ennek a srác nem nagyon örül, meg ugye nagyon meghalni se akar. Azért megkéri Goodsirt, hogy juttassa el a gyűrűjét a nővérének. Aztán az éjszaka közepén David felébred és meglát az ágya végében egy félmeztelen őslakost. Próbál szabadulni tőle, de nem tud, hiszen csak ő látja, a mellette álló Goodsir nem. David visítozni kezd, hogy az őslakos azt akarja, meneküljenek erről a helyről, majd meghal. Goodsirt meg egyáltalán nem nyugtatja meg amit látott, így elmondja a történteket a doktornak, akit viszont nem érdekelnek a rémtörténetek.

A Terroron Crozierék próbálnak utat keresni, de nagyon úgy néz ki a jég körbezárja őket, ezért összehívnak egy tanácskozást. Hajnalban másik hajón belekezdenek a hajócsavar megtisztításába. A legjobb emberüket küldik le nehézbúvár cuccban, hogy törje meg a jeget, a propeller körül. Nem egy hálás feladat a fagypont körüli vízben, de Collins bevállalja. Ez alatt Goodsir felboncolja Davidet, de semmit nem talál ami betegségre utalt volna. Collins megtalálja a probléma okát, a hajócsavar beszippantott egy nagy jégdarabot, amit ügyesen kipiszkál, majd mikor megfordul egy testet lát lebegni a vízben. Valószínűleg a vízbe esett társuk az, de annyira megrémül, hogy azonnal felhúzatja magát.
Franklin összehívja a tiszteket, hogy újra tárgyalják az utat. Kiderül, hogy az Erabus bár működik, de csak félgőzzel tud haladni. Crozier azt tanácsolja, hogy hagyják itt a zászlóshajót, és keressenek valami biztos kikötőt a Terrorral, hogy átvészelhessék a telet. Tavasszal meg újrakezdhetik az expedíciót. Ez Franklinnak annyira nem tetszik, így heves vita után úgy dönt, hogy továbbmennek.

David koporsóját kiviszik a szárazföldre és rövid bénázás után eltemetik, majd Franklin egy lelkesítő beszédet tart a legénységnek és vitorlát bontanak. Mondjuk messze nem jutnak, mert a következő kockákon már minden lehetséges eszközzel próbálják széttörni, fűrészelni, robbantani a jeget a hajók körül. Aztán egy nap arra ébrednek, hogy már nem tenger, hanem jégmező veszi őket körül. Franklin kiadja a parancsot a tiszteknek, hogy próbáljanak meg pozitívak maradni a legénység előtt, mert ugyan ez kemény menet lesz, de végül is ezért vállalták.