Ott folytatjuk, ahol az előző rész végén abbahagytuk: a Mikaelson-ház kissé romos udvarán. Vincent a Sivárról, a végtelen gonoszról beszél, akit a kielégíthetetlen étvágya vonzott Hope-hoz. Az ellene szőtt terv két lépésből áll. Először kiszedik a Sivárt a kislányból, aztán keresnek neki egy másik helyet. És ez utóbbi az, ami nagyon nem fog tetszeni az ősieknek. Mivel a napló megsemmisült, szükség van egy hasonlóan erős és örökkévaló csapdára – ami emellett valahogy kapcsolódik Hope-hoz. Freya már össze is rakta a képet: a régens az egyik ősi tesóba akarja száműzni a Sivárt. Hát, ami azt illeti négy ősi vámpírba! Anno, 1500 éve a négy csontot négyfelé osztották, majd szélnek eresztették az őrzőit – soha többé nem találkozhattak. Mikaelsonékra is ez vár, ha vállalják az áldozatot… Klaus kijelenti, hogy a kislányáért bármit hajlandó megtenni.

SivárHope még mindig a Szent Annában van, követői gyűrűjében, akik eléhoznak egy holttestet – Dominicet. És némi hókuszpókuszt követően a főpap feltámad. Bakker, ez a fickó tényleg nem tud hulla maradni??? Remek. Amint magához tér, isteníteni kezdi a Sivárt, szavai nyomán pedig az egész „gyülekezet” térdre borul.

Elijah a saját vérét veszi, mondván szükséges a rituáléhoz. Rebekah dühöng, mert Kol nem veszi fel a telefonját – hugi szerint nem fair, hogy visszarángatják New Orleansba, hogy megszállhassa egy démoni lény, mikor végre boldog lehet… Az öltönyös rámutat, hogy most Hope az első, kiskapu pedig egyelőre nincs. Freya nem hajlandó végignézni, hogy szétszakad a család, a harangtoronyba indul, hogy alaposabban belemélyedjen Anyu grimoirjaiba. Bex pedig felidézi, milyen érzés, amikor a tesók különválnak – először felszabadító; majd hiányozni kezdenek azok, akik igazán ismernek; és végül elemészt a fájdalom…

Josh a Rousseau’sban összegyűlt vámpíroknak és bosziknak tart eligazítást, hogy átfogó keresést tudjanak indítani Hope után. Ám mielőtt befejezhetné, Dominic lép be az ajtón, mintha az övé lenne a hely. Megrepteti Josh-t, migrént küld a vámpírokra, aztán a boszikat arra próbálja rávenni, hogy álljanak oda, ahol az igazi hatalom van: melléjük. Ha meg akarják tisztítani New Orleanst, esküdjenek hűséget a Sivárnak.

Kol még mindig nem adott magáról életjelet, és Rebekah aggódik, hogyha nem kerül elő, akkor Hayley-t kell bevetni, mivel ő Hope egyetlen megmaradt halhatatlan rokona. Elijah bízik az öcskösben, és úgy gondolja, hogy Klausnak és Hayley-nek a kislányuk mellett kell maradniuk. Erre Bex felkapja a fejét: és mi lesz a szeretett nővel? Elhagyja? Ráadásul mind tudják, hogy a bátyja nélkül Klaus rövid úton a legrosszabb formájához fog visszatérni…

SivárHope már az utcán jár, ahol Dominic tovább nyomatja a propagandát: a Sivárt egyetlen, igazi megmentőjüknek nevezi; minden boszinak mellette van a helye. Sokan menekülőre fogják, mire a Sivár elérkezettnek látja az időt egy kis erődemonstrációra. Tűz, elektromos kisülések, rombolás, csak a szokásos gonoszkodás. Egyszerre Hayley tűnik fel a tömegben, és biztatni kezdi kislányát, hogy küzdjön, ám SivárHope meg sem rezdül – magasba emeli a hibridet, aztán egyszerűen kitöri a nyakát…

Nem sokkal később Anyuci Vincentnél ébred. Állítólag néhány boszi talált rá az utcán, és elhozták a régenshez. Hayley persze máris indulna Hope után, de Vincent maradásra bírja, mert beszélniük kell egy rituáléról. Kiderül, hogy az ősi tesók nem tudják az apróbetűs részt: ha a szertartás sikerül, a Sivár a Mikaelsonokban fog tovább élni, és ha megérzik a kislány erejét, elképzelhető, hogy az életére próbálnak törni. Ezért nem mehetnek Hope közelébe soha többé. És ez azért hadititok, mert Klaus nem az a fajta, aki csak úgy beleegyezik, hogy soha többé nem láthatja a lányát…

Marcel és Sofya a Rousseau’sban méri fel a károkat, amikor valaki megmozdul a padlón: Josh. (Ezúton is köszönet az íróknak, hogy nem ölték meg!) A kisvámpír elmondja, hogy ez a felfordulás Dominic műve, akit megint feltámasztottak. Sofya beparázik, és két utat lát a helyzet túlélésére: vagy sürgősen lelépnek, vagy alkut kötnek a Sivárral. WTF??? Josh, mihelyt magához tér a döbbenetből, azt ajánlja, hogy inkább szövetkezzenek azzal az őrült famíliával, aki szintén ki akarja nyírni a Sivárt.

Freya nem talál kiskaput. Kétségbeesetten felhívja Keelint, és a lány hangpostájára mondja, hogy mennyire szüksége van rá. Nagytesóként az ő dolga lenne, hogy megoldást találjon és rendbe hozzon mindent – de most nem tud tenni semmit, és ez megőrjíti.

A házba visszatérve Hayley arról érdeklődik, hogy a tesók tényleg hajlandóak-e meghozni ezt az áldozatot. Rebekah közli, hogy igen, feltéve, ha a hiányzó negyedik tesó végre lesz szíves felbukkanni… Plusz meg kell találniuk Hope-ot, mert a rituáléhoz ugye rá is szükség lesz, és Hayley tudja, hogy a Szent Annában van, egy hadseregnyi boszival körülvéve. Semmi gáz, mondja Bex, van egy tervük, méghozzá egy jóféle…

Marcel összeszedegeti a raktáron levő összes sötét tárgyat – felbecsülhetetlen értékűek, igen, de a városhoz tartoznak, és ha segítenek legyőzni a Sivárt, akkor nyugodtan mehetnek a közösbe. Sofya nincs elragadtatva attól, hogy szövetkeznek a Mikaelsonokkal, csakhogy a nehéz idők nehéz döntéseket követelnek.

Miközben Hayley csomagol, Elijah zavarja meg, aki nem bírja elviselni, hogy nem beszélnek. Elmondja, hogy nem teheti meg nem történtté a tetteit, de szereti őt… csak mondja meg, mire van szüksége! Hayley nem akar bocsánatkérést, jelenleg csak vissza akarja szerezni Hope-ot. Ennyi! Elijah rábólint, és bár szemlátomást nagyon kínlódik, végül szó nélkül távozik.

Gyűlik a nép a Szent Annában. SivárHope az oltárnál áll, a jobbkezévé avanzsált Dominic pedig mellette. Marcel és Sofya lép a templomba, de nem jutnak túl közel a Sivárhoz, mert egy láthatatlan falba ütköznek. Felesküdni jöttek? Nem egészen. Úgy tűnik, van egy közös ellenségük: a Mikaelson család. Ha közös erővel le tudják győzni az ősieket, talán mindenki boldogan élhet tovább… A Sivár rábólint a lehetőségre, mire a „követség” elé vonul és parancsra letérdel. Dominic Marcelen kezdi köszörülni a nyelvét, de a főni beléfojtja a szót azzal, hogy SivárHope arcába fúj valami port, amitől elájul. Marcel azonnal elszelel vele, Sofya pedig megöli Dominicet – remélem, ezúttal végleg. Mielőtt a tömeg felbolydulhatna, Klaus érkezik egy sötét tárggyal a kezében, ami elmondása szerint bezárja az egész díszes társaságot egy helyiségbe. A karzaton Elijah Molotov-koktélt gyújt és a poklot ígérve a boszik közé dobja, akik ott égnek el mind egy szálig!

Hope már az ágyában alszik, spéci bilincsekkel a kezén, amelyek akadályoznák a mágiahasználatban, ha ébren lenne (és valószínűleg így Inadu sem tud fekete füst formájában előjönni belőle). Klaus súg neki néhány biztató szót arról, hogy ő a legerősebb és legbátrabb ember, akit életében látott. Hope el tudta vele hitetni, amit Elijah anno mondott: „A család hatalom”. Azzal puszit nyom a kislány homlokára. Hayley, aki mindezt végighallgatta, félrehívja Klaust és bevallja neki az igazat – mert szerinte Klaus jó apa, és akkor is meg fogja tenni, amit meg kell, ha emiatt soha többé nem láthatja Hope-ot.

Vincent már az udvaron készülődik, amikor Rebekah kérdőre vonja a titkolózásért, de a régens úgy gondolja, hogy jól tette, amit tett. Bex természetesen bármit megtenne az unokahúgáért, de megérdemelték volna az igazságot! Vincent lepattintja ősi hugit azzal, hogy most fontosabb dolga van ennél, amivel Freya is egyetért – nem a módszereivel, de tény, hogy szükségük van a fickóra. Kolról ellenben még mindig semmi hír, ideje varázslattal is keresni. Vincent tájékoztatásul közli, hogy ha Kol nem jön el, akkor csak Hayley jöhet szóba. Nem, mondja nővérke, az nem-fog-megtörténni!

Klaus Cami sírjához, a LaFayette-be hívta Marcelt, mert úgy érzi, tartozik neki egy vallomással. Sosem volt jó apja, persze, nem is volt kiről megfelelő példát venni – aztán találkozott egy kisfiúval, aki képes volt szembeszállni az elnyomójával. Tudnia kellett volna, hogy jobb ember lesz nála, amikor felnő. Nos, száz évet késett ezzel a beszéddel, de hát ő közel sem tökéletes, mint tudjuk… Marcel felemlegeti, hogy ő sosem volt családtag, és sosem tartották elég jónak Rebekah számára. Mire nevelőapja bevallja, hogy a kettejük kapcsolata fenyegetés volt rá nézve – hiszen hogyan is szerethetnék Klaust és egymást is egyszerre? Igen, cserbenhagyta Marcelt, és ez örökké kísérteni fogja… (De Hope-pal ez másként lesz!)

Keelin aggodalmas arccal megérkezik, Freyának mondanivalója van, és a farkasnak nagyon nem fog tetszeni a dolog. Freya messziről kezdi: anya nélkül nőtt fel, senki sem szerette – és ezért nem hagyja, hogy Hope-ot elszakítsák Hayley-től. Ha Kol nem jön el, akkor neki, a nagytesónak kell közbelépnie. Négy vámpír kell, akiket vérkötelék fűz Hope-hoz – ő lesz a negyedik, nem Hayley. Bár nem varázsolhatna többé, de a nagy kérdés, hogy elveszítené-e Keelint is, ha olyan szörnyeteggé változna, mint aki megölte a lány családját? Nem. Keelin megszorítja Freya kezét, és azt mondja, ő biz’ nem megy sehova, ha törik, ha szakad, mellette marad!

Hayley végre elérkezettnek látja az időt, hogy beszéljen Elijah-val. Úgy gondolja, nincs minden veszve, de az ősi tisztán látja a helyzetet, tudja, hogy vége van. Ők szörnyetegek, a nevetséges #örökkön-örökké szlogennel a zászlójukon, és mind kárhozatra vannak ítélve. A legjobb, amit tehet, hogy eltűnik Hayley életéből… De azért egy szeretlek-én-is-szeretlek-búcsúcsók még belefér.

Freya vért iszik, majd injekciót adat be magának Keelinnel, ami majd megállítja a szívét. A farkas tart tőle, hogy Freya nem fog visszatérni, mire nővérke – igazából mindkettejüket – nyugtatni kezdi: van egy csomó vámpír a családfán, a varázslást pedig amúgyis túlértékelik… Kol akasztja meg a folyamatot, rámutatva, hogy Freyának még sosem kellett mágia nélkül élnie (vele ellentétben) – higgye el, nem túl jó! És igen, a tékozló fiú hazatért.

Hamarosan kezdik a rituálét. Klaus négyszemközt marad Elijah-val, és megkéri egy szívességre. Ha majd ismét eluralkodik rajta az őrület és a vérontás utáni vágy, hagyja magára! Igen, mindig ő tartotta egyben a családot, de most ne siessen a segítségére, mert azzal az ellenség kezére játszana. Hagyja egyedül! Elijah magához öleli öccsét, és a szavát adja, hogy úgy lesz – márpedig, ha a fene fenét eszik is, az öltönyös mindig állja a szavát. Miután Klaus kimegy a szobából, szöget üt a fejébe valami.

Vincent felállítja a „bábukat” a sakktáblán. Marcel is befut, hogy meggyőződjék róla, minden rendben megy. Hayley, Hope-pal a karjában a földre rajzolt szimbólum közepén térdel. Indulhat a buli! A régens még egy rövidke beszédet kanyarít arról, hogy ez a nemes tett elősegíti majd a város helyreállítását, és bár sokban különböznek, de köszöni azt, amit az ősiek tesznek. A tesók egymást nyugtatják: az ádáz Mikaelsonok legyőzik a gonoszt? Szép gondolat, noha egyikük sem hisz benne…

Freya erejét felhasználva Vincent varázsolni kezd, a megfelelő pillanatban pedig Hayley leveszi a bilincset Hope-ról. Kék fény villan és kijön a kislányból, majd négyfelé osztódik és a négy ősi tesó mellkasába csapódik. Mind érzékelik a Sivárt, mire Vincent rájuk ordít, hogy menjenek el! Kol, Rebekah, majd Elijah is eltűnik. Klaus marad, tudni szeretné, hogy a szeme fénye jól van-e. Hope felébred és kérdőn néz az apjára, aki csak annyit mond: szeretlek – aztán ő is köddé válik.

A nővérek a harangtoronyban búcsúzkodnak. Freya szerint a suttogás és a késztetés le fog csillapodni, amint hugi elég messze lesz. Bex felemlegeti azt a csodás nyolc hónapot, amíg a csecsemő Hope-ra vigyázhatott, majd egy Mikaelson-címerrel díszített medált küld a kislánynak azzal, hogy nagyon szereti. Nővérke megígéri, hogy tanulmányozni fogja a Sivár erejét, és megoldást fog találni a problémára… De Rebekah azt tanácsolja neki, hogy inkább éljen. Ne hagyja elveszni a szerelmet és legyen boldog Keelinnel!

A régi, kiégett udvarháznál, Elijah találkozóra hívja Marcelt. Minden itt kezdődött, egy tikkasztóan forró napon, egy temetésen. De Elijah nem nosztalgiázni jött – arról beszél, hogy ezer éve elkötelezte magát Klaus felé, mindig mellette állt és ennek sosem fog tudni ellenállni. Nem, nem azt kéri, hogy Marcel ölje meg, hanem hogy tegye szabaddá… Úgy tűnik, ehhez Vincent is kell, aki a terv szerint mágiával megnyitja az ősi elméjét, és így Marcel képes lesz megigézni őt, hogy elfelejtse az #örökkön-örökkét. A régens szerint, ha nem teszik, a benne levő Sivár azon fog munkálkodni, hogy visszacsábítsa a tesókhoz, annak pedig rossz vége lenne! Marcel ágál egy sort, de mivel a helyzeten rontani nem tudnak, a bosziősök ereje vele lesz és Elijah is ezt akarja, végül beleegyezik. Hát legyen! Felejtse el az esküjét, az azzal járó rengeteg fájdalmat, de a szeretetet is, a családot, mindent engedjen el… És, ahogy a szemünk előtt végigpörögnek az emlékek, Elijah elméjéből úgy tűnik el minden, a vörös ajtóig bezárólag…

Freya átadja Bex néni ajándékát és üzenetét Hope-nak. Azt is elmondja, hogy a családi örökségek mennyire fontosak – emlékeztetnek arra, honnan jövünk, és bárhová megyünk, mindig velünk maradnak. Nagyölelés. Hayley érkezik a csomagokkal, ideje indulni. Freya pedig egyedül marad Keelinnel ebben a hatalmas, immár üres házban.

Rebekah New Yorkban kötött ki – de Marcel így is megtalálta. Felrója, hogy a lány elfelejtett elbúcsúzni, mire Bex ismét epés megjegyzéseket tesz a „zsoldos csajra”, mire Marcel közli, hogy Sofya elment. Kérte őt, hogy menjen vele, de ő ehelyett itt van. Huginak baromira elege van a játszmákból, ám ezt nem tudja bővebben kifejteni, mert Marcel megcsókolja. Immár mindketten szabadok, senki sem mondhatja, hogy ne legyenek együtt – soha többé! Kérdés, hogy Rebekah mihez kezd ezzel a lehetőséggel…

Kolt San Franciscóba vezette az út. Egy ékszerésznél van és egy hatalmas gyémántból (csak nem a Fauline-gyémántból?) szeretne nyakláncot, fülbevalót és egy hatalmas eljegyzési gyűrűt készíttetni. Aztán üzenet jön Davinától, hogy merre jár – amire azt feleli, hogy hamarosan érkezik és ajándékot is hoz magával.

Hayley Mystic Fallsba vitte Hope-ot, Alaric iskolájában leltek otthonra. A kislány gyorsan beilleszkedett, hiszen mindigis erre vágyott: vele egykorúakkal lehet, és teljesen átlagos életet élhet. Na ja, azzal a különbséggel, hogy itt varázsolni is tanítják a diákokat… :) Alaric megemlíti, hogy sokat volt olyan természetfeletti lények között, akik nem tudták elfogadni magukat, de ezek a gyerekek itt mások lesznek. Hope mosolya rá a garancia.

Elijah – ki tudja, mennyi emlékkel – Franciaországban, Manosque-ban telepedett le. A helyen, ahová vágyott; amiről Hayley-nek azt mondta, hogy ott talán boldog tudna lenni. És talán tényleg úgy lett. Már nem hord öltönyt, egy kocsmában zongorázik és gondtalannak tűnik. Aztán Klaus jelenik meg a színen és egy 100 eurós bankjegyet dob a borravalós poharába (annakidején Caminek 100 dolcsi borravalót adott a Rousseau’sban, amikor megismerkedtek). Elijah alaposan megnézi, hogy ki volt ilyen bőkezű, kutat az emlékezetében, hogy honnan ismerheti a fickót, de végül csak biccent – megköszönve a pénzt. Hogy felismerte-e vagy sem? Jó kérdés. Klaus feszülten vár valami további reakciót, de amikor bátyja szó nélkül elfordul, elmosolyodik. És azzal a tudattal hagyja magára, hogy Elijah jól van, és boldog…

Ez tökéletes sorozatzárás lenne… de még nincs vége. Az ősi család vissza fog térni egy utolsó, ötödik évadra, és van egy olyan érzésem, hogy a tinédzser Hope talán tesz róla, hogy az #örökkön-örökké mégse merüljön feledésbe…