Riadt osztag indul vietnami bevetésre egy rejtélyes ládával, amelyre nagyon-nagyon vigyázniuk kell, „mintha csak a saját anyjuk lenne benne”. John (vendégszerepben Haley Joel Osment) és szemüveges haverja együtt landol és szalad be egy kunyhóba, majd utóbbi visszamegy sebesült társukért. A láda persze több helyen kilyukadt a tűzharcban, kész mázli, hogy mégsem volt benne senki anyja. Viszont szolid hullámokban ömlik belőle valami zöld gáz, egyenesen John arcába. Mire a kintiek visszaérnek, a hatása is megjön. Nem vegyi fegyver volt, úgyhogy John ahelyett, hogy  a sarokban heverne haldokolva, lemészárolta a bent tartózkodókat, és most a barátját nézi éppen szarvas rémnek. Ne, John, én vagyok az, Skinner, kiabálja a másik, ha esetleg nem esett volna le, hogy ezért szemüveges.

Muldert és Scullyt már napjainkban fogadja a rég látott FBI fejes, aki a Grace klinikából a Főnök, és Skinnert keresi rajtuk. Mellékesen előadást tart arról, hogyan tették tönkre annak karrierjét az idegesítő ikszaktázásukkal: ha nem játszik össze velük, most nem kéne, hogy égjen a pofája, amiért 30 év alatt nem sikerült tovább lépnie az igazgatóhelyettesi posztról. Mulderék még kicsit álmosak, nem értik, miért kéne tudniuk bármit. „Voltak a lakásán? Nem lehet, hogy gond van az egészségével?”, kérdezi Scully, ami alatt nyilván azt érti, hogy az ő korában és családi státuszában elképzelhető, hogy csak azért nem jött be, mert az ágy mellett hever agyvérzésesen, a macska által félig elfogyasztott arccal. A Főnök ezt elengedi a füle mellett, inkább továbbra is Skinner jövőjéről magyaráz, meg arról, hogy hozzák vissza sürgősen.

Scullyék azért elmennek a hiányzó kollégához, hátha még megmenthető az arca. A kecó szerencsére üres, viszont roppant lehangoló. Scully arról elmélkedik, micsoda magányos nyomorult ez a Skinner, sehol egy családi fotó vagy bármi emberi. (Viszont macska sincs, ami megnyugtató. Tehát nem ezért Cicus az epizód címe.) Nem jó, hogy beleütjük az orrunkat a magánéletébe, teszi hozzá, miután ő maga állapította meg, hogy valószínűleg Skinnernek nincs is olyan. Lelnek viszont egy Walter Skinner őrvezetőnek címzett borítékot, benne egy kiszáradt füllel meg egy „a szörnyek itt vannak” feliratú papírral. Nagyon aggódnak, de nem látszik rajtuk. Az évek, meg a rutin, ugye. Irány az undi nevű Mud Lick városa, onnan származott ugyanis az újság, amelybe a hallószervet csomagolták gondosan.

Skinner katonai kalandjairól nem ad infót a hadsereg, minden tök titkos. Mud Lickben találtak egy fül nélküli holttestet, Mulder szerint egy régi bajtárs lehetett. A hullaház előtti padon üldögélő buggyant bácsi az „itt hiába keresik Cicust, ő nincs itt” mondattal üdvözli az ügynököket, amit Mulder udvariasan meg is köszön. Odabent Stenzler seriff folytatja a tájékoztatást: az áldozat volt itt az egyetlen orvos (reméljük, nem most jön az influenzaszezon), és elvileg vadászcsapdába lépett. Az alapos Mulder ennyivel nem elégszik meg. Érdekelné, hogy akkor mitől "sérült meg a füle” annyira, hogy nincs is. Stenzler nem tudja, meg azt sem, miért hiányzik a hulla néhány foga. Neki, meg a nejének is elkezdtek hullani, pedig isten bizony, hogy mossák rendesen. Aggasztó. Mulder a leírás alapján rájön, hogy a gyilkos egy Vietnamban használt csapdatípussal dolgozott, de a seriff szerint az áldozat nem volt veterán. Azokat amúgy a diliházban tartják errefelé, megbecsülésük jeléül. És lehet, hogy másokat is be fognak utalni hamarosan, mert többen állítják, hogy szörnyet láttak az erdőben. Mulder hangsúlyos „hümm”-je többet mond minden szónál.

Másodikként egy vadász pottyan a rejtélyes csapdába, hogy aztán éjjel Skinner hajoljon karókkal körbelyuggatott teste fölé.  Később egy cimbora meséli a hatóságnak, hogy a megboldogult szörnyet vélt látni, majd miután együtt kijöttek körülnézni, fogta magát és eltűnt. Mulder arra kíváncsi, adott-e pontos leírást a szörny ismertetőjegyeiről, volt-e anyajegye, tetkója, esetleg szokatlan frizurája. Hát, messziről medvének látszott, de a feje szarvas volt és két lábon járt. Alighanem a medveszarvasember lehetett. Bendzsó, az áldozat szintén harcolt Vietnamban és hullottak a fogai, de a barátja nem nevette ki, mert neki is. A helyszínen talált vadkamera felvételén pedig ki virít? Az FBI-igazgatóhelyettes, akinek Mulderék elcseszték az életét.

A karrierrombolók most egy emberként védik Skinnert, aki tuti nem a medveszarvasember, rendes pasas, okos, szép, és csak passzívan dohányzik. Amíg Stenzler ennek ellenére körözést ad ki, ügynökeink felfedezik a videón a plusz infót, azaz a valódi rémet. Aki nyilvánvalóan egy beöltözött fickó, de errefelé mindenki komolyan vette, mert épp nincs halloween, a farsangot meg nem ünneplik. Scully nem zárja ki, hogy Skinnernek kései poszttraumás stressz szindrómája van, amit talán a fül látványa indított be. Az út ismét a pados bolondhoz vezet, aki most még érdekesebbet mond: „a Sas már tudja, hol van a Cicus cicája”. Mulder úgy értelmezi a kódot, hogy a Sas bizony Skinner.

Az öreg igazat szólt, Skinner már ott is van Cicus erdei házában, ahol a jó John családi fotója lóg a falon, csak kár, hogy a neje arcát valaki sorozatgyilkosos stílusban kitépte. A képről. Skinnernek azonnal súlyos flashbackje támad a vietnami időkről. John, azaz Cicus ebben már nem tűnik olyan gyámoltalannak, mint a landoláskor, a nyakában levágott fülek lógnak, és harci hőstetteiről regél. A fogai meg peregnek kifelé. Mögötte öngyilkos merénylőnek látszó vietkong közeledik, akit Skinner kilő. Ah, a régi szép emlékek! Álmodozásából egy fiatalember billenti ki Skinnert, aki kissé összezavarodik, mert a srác kiköpött Cicus, annak köszönhetően, hogy őt is Haley Joel Osment játssza. Skinner ezt nem tudja, ezért megkérdi, hogy:" John, te vagy az?", és már éppen elkérné a plasztikai sebésze számát, amikor a gyerek bemutatkozik, hogy ő Davie. "John fia vagy?", próbálkozik tovább Skinner hibátlan logikával, és ezúttal talál.

Davie is tudja, ki ez a kopasz bácsi, akit az örege gyerekgyilkosnak becézgetett. Ja, és szerinte tönkretette az életét, mert ellene vallott a katonai bíróság előtt, aminek eredményeképpen 38 évet töltött a gyogyóban. Skinner azt hitte, barátja rég kimúlt, és az aktáit is hiába kereste, mert a kormány mindig résen van. De ő csak segíteni akart. Davie elmondja, hogy a papája attól lett gyilkológép, hogy belélegzett valami gázt, amitől szörnyeket látott az erdőben, de persze a többiek nem hittek neki, csak üldögéltek a fa alatt, amíg ő őrjöngve lövöldözött. Skinner is látta a fantomot, de mivel kevesebb zöldet tüdőzött le, nála elmúlt. Annyira, hogy a tárgyaláson nem is hozta már szóba. Ennek köszönhetően a kis Davie csak a diliházban, üvegfal mögött láthatta a fatert, és utána mindig titoktartási nyilatkozatot írattak alá vele. "Parancsra titkoltam el a zöld cuccot", védekezik Skinner, majd lelkiismeret-furdalásról és az ártatlanokat mészárló Cicus veszélyességéről győzködi Davie-t: "apád megint gyilkol, kérlek, vigyél el hozzá, hogy megbeszélhessük". Davie látszólag beleegyezik.

Eközben Scully gyorstalpalót tart társának arról, ki is ez a Cicus, de Muldert jobban érdekli a kérdés, hogy vajon tényleg ők tehetnek-e arról, hogy Skinnernek ilyen szar az élete. Ez egy ilyen bűntudatos rész. Scully reméli, hogy nem, meg azt is, hogy Skinner még mindig az ő oldalukon áll, cigiszag ide, vagy oda. Hát, most épp sehol sem áll, hanem egy gödörben hever, ahová azután esett be, hogy Davie megmutatta neki a felakasztott Johnt. Akit aztán be is ejtett mellé, hadd nosztalgiázzanak. Befut az FBI, és rögtön a folyékonyan hazudozó Davie-be botlanak. A gödörben nincs térerő, és elsősegélykészlet sem, így Skinner szenvedhet még egy kicsit. Davie azonban roppant izgatott, mert még sosem látott igazi FBI-ügynököt, és nem is ölt még ilyet. Ünnepnap a mai.

Davie a zene és a cicák jótékony hatásáról értekezik, de a macskáktól fél, ezért feltesz inkább egy lemezt. Amíg Mulder a fényképalbumot nézegeti, a papáról beszél, akit csodálatos módon épp most engedtek ki évtizedek után a vigyorgóból, meg az anyjáról, aki rég belehalt a stresszbe. Amikor odaér, hogy mire lehet majd képes a kormány, ha majd elkezdi mindenfelé szétchemtrailezni az apján és társain kikísérletezett, azóta tökéletesített anyagot, a részben egyetértő Mulder felfedezi, hogy az albumban erősen felülreprezentált Skinner. Esélyes, hogy a fiú hazudott arról, hogy soha nem hallott róla. Húzzunk el, szól diszkréten Scullynak, majd a kocsiban a ház előtt álló járművet is megemlíti, ami tuti nem Davie-é. Scully erősítésért, Mulder meg a házba megy, hátha meg tudja valahogy menteni a kollégát.

Közben lejárt a lemez, így nem nyomja el többé Skinner segélykiáltásait, Davie meg átöltözött a kedvenc jelmezébe. Scully nem tud telefonálni, ezért visszafordul. Mulder megleli a már szó szerint mélyre süllyedt főnit, de a medveszarvasember belöki őt mellé, majd visszavedlik Davie-vé és készült őket felgyújtani. Scully persze jól lelövi, de ettől még elszalad. A végén sikerül őt saját csapdájába ejteni, és a rá zuhanó karókat már ő sem éli túl. Skinner sebeinek kötözgetése közben Scully szóba hozza, hogy állítólag miattuk nem léptették elő soha, mire ő csak annyit reagál, hogy nélkülük már itt sem lenne. Aztán saját fiatalkori képében gyönyörködik, és elmeséli, hogy ő önként ment Vietnamba, de Johnt besorozták. Cicus rettegett, de haverja nem védhette meg, mert ugye a kormány. Na, bennük már akkor kételkedni kezdett, aztán jöttek Mulderék és aktiválták ezt az érzést. Ma is velük tartana, mert ugye a zigazság fontos, és ki fogja deríteni, mire használták Johnt. "Skinner, szerete…, izé, számíthat ránk", mondja Mulder, amitől a főni annyira meghatódik, hogy kiesik egy foga. Aztán még láthatjuk, hogy egy repcsi szórja a zöld gázt, mindenfelé, mint állat.