Parker még utoljára megtömködi Tony Beets zsebét. Vagyis nem azt a területet nyitja meg, amit a szezon elején bérelt ki egy kedves bácsitól, tök jó áron, hanem Tony birtokán kotorászik megint. De ez lesz az UTOLSÓ VÁGAT. Becsszó, eskü, kajakra. A terület megnyitására egy hetet ad a fiúknak. Kár, hogy a fagyott réteg már rohadtul nem fagyott, hanem egy latyakos iszap, amiben a dömperek is csak dagonyáznak. Egy hét alatt ebből nem lesz itt semmi. Nem tudom mit szed Parker, de feltehetőleg az aranyláz áttétesen ráment az agyára. A víz kiszivattyúzásával meg is jönnek a gondok. Mondjuk azzal, hogy a szivattyú nem indul, mert lemerült az aksija. És ki volt az a barom, aki így hozta ide. Hát persze, hogy az új csávó. Na, mindegy vissza az egész, kiderül, hogy valami érintkezési gikszer van, kis hegesztés aztán már mehet is vissza a mocsárba. Csakhogy a gép nem nyeli a vizet. Aszondja Rick, hogy nem elég szoros a bilincs, levegős a rencer. Amíg elmegy a kocsihoz a megfelelő szerszámért, addig Parker lehajol egy kis sárért és betapasztja csövet. És ott a medzsik, működik.
Az ókori egyiptomban is így röffentették be a szivattyút.
Az aranyban gazdag réteget is sikerül elérni, úgyhogy mindenki happy, pláne hogy Parker annyi aranyat talált egy tálnyi földben, mint még soha. Plusz grátis, hogy Rick egy hét alatt több mint 240 unciát hozott a konyhára, amivel összesen olyan 3900-nál járnak. Az 5000 unciás álom már valóság. Parker ennyit a szeme sarkából is ködörgöl, ha nem figyel oda, akkor is.
Hoffmanéknál a kis Hoffman Junior adja a hercegnőt, hogy ő csak akkor megy vissza a nagy keresztény családi- baráti binicbe, ha majd szépen kérek, meg megfogadják a tanácsait, meg majd ha nem az ő pöcörőjével verik a fagyot permafrosztot, ha épp beüt a szarcunami. Na, hát ezt a sokmindent nem lehet fixre garantálni, de azért Hunter visszamegy a faternak gályázni. Egyből meg is bánja, amikor az öreg a markolóban ülve fészbúközva arcoskodik, hogy ő mindent jobban tud. Ki is idegeli a fiát, majdnem rommá tör a rázópadot, de nem számít a csökönyös faternak. A legjobb, amikor konkrétan kirángatja Huntert a markolóból, majd háromszor-négyszer próbálja meg összeszerencsétlenkedni az ülepítőt úgy, hogy szintben, illetve megfelelő dőlésszögben legyen. Mindez szakadó esőben. Hunternek elege is lesz abból, hogy bőrig ázva kell óbégatnia az apjával. Másnap persze kibékülnek, majd előadnak egy szinkron markoló duettet, amint leteszik a helyére a forgó dobot. Már csak az kéne, hogy arany is legyen azon a helyen.
Tonyből nettó fél percet kaptunk, az is masszív szentségelés, hogy nem tudja szárazföldre tenni a hajóját, aminek köszönhetően nem tudja a kotró 2.0-hoz szállítani az 50 tonnás daruját, azaz megint fizethet mindenféle gyüttmentnek a világ összes pénzét, hogy végre történjen valami a rohadt kotróval.
Facebook kommentek