Dr. Kreziler a hullaházban érdeklődik hasonló módon meggyilkolt fiúk után, ám falakba ütközik: a boncmester csupán a hímringyót látja a Santorelli fiúban, nem a gyermek áldozatot.

Ezalatt Connor százados néhány társa és egy pap (!) kíséretében alaposan elagyabugyálja a Santorelli család fejét, így nyomatékosítva, hogy senki érdeklődővel ne beszéljenek. Ezután visszatér az őrsre, a rendőrfőnökkel kíván szólni. Sara tájékoztatja, hogy ő most nem elérhető, ezért a százados nála hagy üzenetet: az áldozat családja semmi újjal nem tudott szolgálni a nyomozás szempontjából. Ja, legfeljebb pár törött csonttal, ugye. Mondandója végén udvarolni próbál a női alkalmazottnak, de ő észreveszi a vért a kezein, így kénytelen szó nélkül elkullogni.

Portrérajzolói munkásságából hazatérve John a lakása küszöbén találja Sarát, aki elmeséli, hogy Connor a Santorelli családnál járt. Úgy döntött maga is odamegy, szeretné, ha barátja elkísérné. A férfi figyelmezteti, hogy nem jó ötlet a lepusztult szegénynegyed meglátogatása, plusz még Roosevelt rendőrfőnök rosszallását is kivívhatja, ám a nőt ez nem tántorítja el a dologtól, így rögvest oda indulnak.

Szerintem ők lepődnek meg a legjobban, mikor a család beengedi őket, de gyorsan kiderül az ok: azt hiszik Johnról, hogy az orvos jött Mr. Santorelli sérüléseit megvizsgálni. Nem cáfolják a feltételezést, mert így legalább információhoz jutnak. Pár dolgot megtudnak Georgio múltjáról, pl. azt, hogy a viselkedése miatt az apja lánynak nevezte és verte, ezért szökött el otthonról. A rendőrök szerint csak azt kapta, amit megérdemelt, ahogy a többi áldozat is. A látogatók döbbenten összenéznek – ha a rendőrök több áldozatról szólnak, akkor már nem csak ők feltételezik ezt, hanem a hivatalos szervek is (akiknek erről több bizonyítékuk lehet, mint amit hőseink tudtak összeszedni).

A felügyelők (az Isaacson testvérek) ezalatt a gyilkos fegyvert keresik, a mutatványhoz ló- vagy marhafejből (tökmindegy, gusztustalan) próbálják a szemet kivágni különböző eszközökkel, mire megtalálják azt, mely a Zweig ikreken látottakhoz nagyon hasonló sérüléseket okoz.

Jó doktorunk eközben egy „beteg” (amúgy magyar származású) kislányt vizsgál, akit az anyja hozott ide, mert a papjuk szerint zavart az elméje. A baja mindössze annyi, hogy serdül, és felébredtek a vágyai. A doki pillanatok alatt kiállítja a diagnózist, megnyugtatja a lányt és az anyját, ám a rájuk váró apa a pappal jött, az meg szónoklattal. De nem tudja a dokit megfogni, ő is ismeri a szentírást, és teológiai vitára is könnyen kapható (sőt, még alul sem marad). Nem mellesleg a pappal való vitában halljuk az első magyar szavakat Daniel Brühl szájából – egész szépen ejti ki őket.

Az őrsön Sara meglátogatja a felderítetlen bűnügyek irattárát, ám a fiatalkorúak ellen elkövetett gyilkosságok polcán csupán üres dossziékat talál. A szobájába menet elsétál Connor százados ajtaja előtt, ez adja az ötletet, hogy túrjon kicsit említett asztalán, és szerencsével jár: a férfi fiókjában vannak elrejtve a keresett akták. Gyorsan átfutja őket, így talál egy ismeretlen néger gyermekről és egy Aaron Morton nevű fiúról szóló dossziét. Alaposabban nincs ideje tanulmányozni őket, nem akarja kockáztatni a lebukást.

A találatokról beszámol a dokinak és Johnnak – előbbi lakásában beszélik át a fejleményeket. Laszlo azonnal megvizsgálná a két testet, ám erre nincs mód. Az ismeretlen halottakat mindig elégetik, a Morton fiúnak pedig nincs családja, így őt is kétséges kihantolni. A doki tovább lendül, és közös programot javasol estére, melynek mibenlétéről nem nyilatkozik. Sara beleegyezik, ezzel viszont úgy néz ki Kreizler szolgálójának, Marynek a rosszallását vívja ki – cicaharc közelít, úgy érzem.

Rövidke bejátszás erejéig ismét láthatjuk a gyilkosunkat, immár újabb fiúval barátkozik, aki csak annyit kérdez: mi történt a szájával? Hm, ezek szerint ránézésre is látszó testi „hibája” van.

Laszlo és John kicsípték magukat, kora este még kettesben mennek programra, de a doki egyelőre nem árulja el hova. Inkább Saráról faggatja barátját, tudni akarja, táplál-e gyengéd érzelmeket a nő iránt. Dehogy! – jön a válasz kissé túl gyorsan, amit Kreizler nem is hagy szó nélkül.

Nos, az úti cél az opera, ezt a tényt nem véletlenül titkolta el a jó doktor, lévén John kifejezetten utálja a műfajt. Mi viszont premier plánban megcsodálhatjuk belülről a magyar operaházat, szóval már megérte a dolog. Nem is annyira a műsor miatt jöttek, hanem azért, mert itt van Roosevelt, akit el lehet csípni a szünetben némi eszmecserére.

Így is lesz, Kreizler letámadja az újonnan megszerzett információval, miszerint a gyilkos korábbi áldozatának vélt Zweig ikrek szemeit kivágták, és sanszos, hogy a Georgioval is ugyanez történt; ám ennek bizonyítására a holttesthez kellene férniük. Ez kizárt, a vizsgálatot a halottkém végzi! - jön a rendőrfőnök válasza. De ugyanezt megtehetnék az Isaacson tesók is, kontráz Laszlo; sőt Sara, mint a rendőrfőnök titkárnője kitűnő összekötő lehetne a góré és a csipet-csapat között anélkül, hogy bárki figyelmét felkeltené. Roosevelt nem akar párhuzamos nyomozást engedélyezni, pontosabban nem mond semmit a felvetésre.

Az opera után a Delmonico nevű puccos étteremben (kommentben jöhetnek a megfejtések melyik neves épületünk ez), pontosabban annak különtermében gyűlik össze a társaság Kreizler szervezésében. Itt van John, Laszlo, Sara és a két nyomozó fivér - Lucius és Marcus - is, így öten alakítják meg a rendőrökkel párhuzamosan nyomozó csapatukat. Az eddigiek alapján látatlanban is arra tippelek, hogy hatékonyabbak lesznek, mint a fakabátok.

A felszolgált ízletes falatok elfogyasztását az Isaacson fivérek némileg megnehezítik, mert körbe adják az asztalnál az általuk a gyilkos fegyverként beazonosított szerszámot (mármint nem ez volt az, hiszen boltban vették, de az okozott sérülések megegyeznek). Még jó, hogy nem reklámozzák mely állat mely testrészén próbálták ki nemrég.

Tartanak egy rövid beszámolót az új tudományról, az ujjlenyomat elemzésről is. Ez azért fontos, mert az előző részben kihantolt Zweig fiú ruhájában órát találtak ujjlenyomattal – gyaníthatóan a nyom a gyilkosé. Sara emlékszik az aktából, hogy az óra az áldozat mellett hevert, nyilván a szülők eltemették vele, így rajta sértetlenül megmaradt a rászáradt véres ujjlenyomat.

Dr. Kreizler levonja a következtetést: a tettest ugyan nem ismerik, de már megvan az ujjlenyomata, és egyre többet tudnak meg a szokásairól, tetteiről, érdeklődési köréről, így darabról-darabra rakhatják össze a profilját. Ugyanakkor nem árt szem előtt tartani, hogy erőszakos emberrel van dolguk, akihez ha közelebb jutnak, maguk is célponttá lehetnek.

Közben úgy nézem a dokinak még az alkalmazottai is jól vannak tartva: míg a társaság odabenn kajál, pincérek a kocsinál várakozó benga néger szolgálónak (Cyrus), és a lovásznak, Billynek tálcán szolgálják fel a hamit.

A vacsora végeztével a nyomozók haza indulnak (pontosabban Marcus egy gyűlésre megy, ahonnan röpke ismeretség után gerincre vágja az egyik csinos leánykát), Kreizler pedig felajánlja, hogy hazaviszi Sarát és Johnt. Utóbbi nem él a lehetőséggel, inkább morcosan elrúgtat, mert meglehetősen dühös barátjára, amiért az étteremből való távozás közben négyszemközt azt dörgölte az orra alá, hogy gyengéd érzelmei miatt félti a nőt az előttük álló küldetéstől. Sara nem érti a hirtelen lelépés okát, és Laszlo szemére veti, hogy ragaszkodnia kellett volna John hazacipeléséhez – főleg azért, mert hősünk eléggé el van ázva. A doktornak azonban esze ágában sincs magára hagynia barátját, Billyt küldi, hogy kövesse távolról, és vigyázzon rá.

A hintó haza indul. Útközben Sara rákérdez a dokinál, mitől volt annyira biztos benne, hogy betársul a csapathoz, mire ő az emberismeretével magyarázza a bizonyosságot. Nos, annyira mégsem tévedhetetlen: kezét nyújtaná a hölgynek a kocsiból kiszálláshoz és szolgálójával kísértetné az ajtóig – Sara egyikre sem tart igényt. Kreizlerből ez nem bosszúságot, hanem apró vigyorgást vált ki.

John, ahogy az várható volt, belerongyol az éjszakába, és rövid kolbászolás után belefut az elköltözött Paresis Hallba. Rögtön felcsap nyomozónak, és a hely tulaját (a maffiavezér jobbkezét), Paul Kellyt faggatja Georgio Santorelliről, azaz Gloriáról, ahogy itt nevezte magát. Miféle kuncsaftjai voltak, mik voltak az igényeik, és milyen volt Gloria? (Okos kérdések egy ittas embertől, csak mondom!) A férfi úgy tesz, mintha maga is segíteni akarna, ám egy óvatlan pillanatban ismeretlen szert kever hősünk italába.

Az egyik srác (Sally) szobára invitálja őt, miközben az elhunyt barátjáról beszél. Az egyre ramatyabb állapotban lévő John annyit tud meg tőle, hogy az áldozat a szobájába zárkózott az általa csak 'ezüst mosolyú'-nak nevezett tettessel, ám mivel nem kerültek elő betörték az ajtót, de addigra mindketten eltűntek – pedig a harmadik emeleten voltak, és az ajtón át nem távoztak.

John nem hisz neki, de komolyabb vitára már nincs ereje, a szer teljesen kiüti. Eszméletén van ugyan, de a teste nem tud mozdulni. Sally lenyúlja a pénztárcáját és távozik, helyette Paul Kelly, a nagyfőnök Biff Ellison, és Connor százados lép a szobába.

A maffiavezér két hímringyót uszít a megrettent, tehetetlen, botcsinálta nyomozóra – hacsak nem megfojtani akarja a két suhanc, én inkább arra tippelnék, hogy mindketten ismert nemi betegséggel dicsekedhetnek.