A második évad az afganisztáni hadszíntéren, a Haibár - hágónál indul. A brit sereg a hegyekben rekedt a komoly hidegben, erre tökéletesen alkalmatlan egyenruhákban vár rájuk egy veszélyes visszavonulás. Albert folyamatosan viszi az uralkodói teendőket, Viktória meg egy tolókocsiszerűséggel kínlódik, a szülést követő egy hónapban tilos felkelnie az orvos utasítása szerint. Négy inas szükségeltetik, hogy a királynő a folyosói lépcsőkön is közlekedhessen, az első majdnem kiborulásnál lesz elege kedvenc uralkodónknak, aki energikusan talpra szökken és saját lábon megy tovább. Szeretne friss levegőt szívni és lovagolni is, de a templomi megtisztító szertartás előtt nem mutatkozhat nyilvánosan. Az érsek gyorsan lezavarja a ceremóniát, miután a mama szokás szerint nosztalgiázik, Viktória meg húz a francba lovagolni Alberttel.
A konyhán az új főszakács mutatkozik be nekünk, éppen késsel fenyegeti az egyik konyhalányt, aki csak száraz kenyérért ment a kamrába Dash vacsijához. Mr Penge pattogósan rendet tesz, én meg hozzáfogok visszasírni Francatellit. Nancyt kinevezi a dadus a ruhatár vezetőjévé, ez külön a királynő kérése, Lehzen szerint egyáltalán nem alkalmas a feladatra a lány, de ez van, ezt kell szeretni.
Viktória a békésen szundikáló kislányát szemléli Harriet hercegnő társaságában. Könnybe lábadt szemmel faggatja Harrietet, hogy ő mikor is kezdte el szeretni a saját gyerekeit? Az később jön, Asszonyom. - érkezik a válasz. "A szülővé válás nemcsak áldás, áldozat is." A hercegnő visszatér családjához vidékre, a királynő nagy szeretettel várja vissza a keresztelőre, hiszen amúgy is olyan jól kijön Ernst sógorral. Harriet egy pillanatra lemerevedik, de Viktórián látszik, hogy ez csak egy ártatlan megállapítás volt. Természetesen új első udvarhölgyre van szükség, aki mindenképpen a tory párt színeit erősíti. Viktória választása a miniszterelnök listájának utolsó hölgyére esett, Lord Peel erre nem igazán tud mit mondani, de az arcára van írva a döbbenet. Érkezik is az új udvarhölgy, Lady Buccleuch, akit az utolérhetetlen Diana Rigg játszik parádésan (a Trónok harca töviskirálynője). A hölgyet az unokahúga, a bájos szépségű Wilhelmina kíséri. Első belépőjük módfelett mókásra és kellemetlenre sikeredik, jó néhány mosolygós percet fog még nekünk szerezni a matróna.
Viktória visszavenni igyekszik férjétől az uralkodói teendőket, ami elég nehezen megy, érthető okokból kifolyólag. A királynő Albi egyik duzzogós elszólásából értesül arról, hogy a brit csapatok kivonulnak Kabulból. No ezen az elhallgatáson kellőképpen fel is háborodik, hiába mentegetőzik Albert, hogy csak meg akarta könnyíteni felesége életét. Viktória köszöni, ebből nem kér, azon meg pláne felcsattan, amikor Albi Peel támogatásáról beszél, legyen az katonai sisakterv és ígytovább. A királynő pont leszarja hites ura hadi reformtörekvéseit, ezt így kereken perec az arcába is vágja és elvonul a gyerekszobába: Szerinted úgyis ott a helyem! - kiabálja elmentében. Albinak kivételesen torkán akad a szó.
Másnap az udvarhölgyek a királynő társaságában teáznak, Buccleuch néninek olyan beszólásai vannak, hogy attól egy pillanat alatt lefagy az egész banda hangulata. A dadus behozza a kis hercegnőt, Viktória át is veszi, bár láthatóan nem nagyon tud mit kezdeni a kisbabával. Az újszülött mosolyog, a néni szerint meg csak a szelek gyötrik, erről ennyit.
Albert meg Peel a kabuli helyzetről suttognak egy félreeső folyosón, Viktória kérdőre is vonja őket, de csak Albi közegészségügyi reformjavaslatáról esik szó. Peel túl átlátszóan tereli a szót a katonai témáról, persze a királynőt se ejtették a fejére, mivel nem boldogul a két pasival, azonnal hívatja Lord Wellingtont és meg is kapja az őszinte tájékoztatást az afgán helyzetről. A lord nem kertel, a helyzet nem is lehetne rosszabb, négyezer katona esett a hó fogságába, hazatértük erősen bizonytalan. Bizony, ez vereség a javából, akárhogy is próbálná elkerülni ezt a szót bárki is. Viktória roppant hálás az őszinteségért és egy jótanácsot is kap Wellingtontól: "Ha a sereg nem tér vissza, a nép öntől vár majd útmutatást."
Ernst érkezik az apjával és Poldi bácsival a keresztelőre. Kedvenc szívtiprónk ha lehetséges, még elgyötörtebb, mint az évadzáróban és most már iszik is. Amíg ők beérnek a palotába, a rájuk váró királyi házaspár fojtott hangon összeveszik azon, hogy Viktóriának mit szabad és nem szabad tudnia (Albi meg Peel további hadi infókat hallgattak el). A királynő majd felrobban az elfojtott dühtől, és az már csak ismét olaj a tűzre, hogy Poldi bácsi azonnal felajánlja uralkodói segítségét Albertnek a ráháruló teendőkben. Viktória rögtön helyrepakolja a bácsit, a csatornareformnál tessen ténykedni, én meg intézem az államügyeket. A királynő elviharzik, Poldi bácsi álla a padlót súrolja. Szegény Ernstnek meg hatalmas csalódottság ül ki nyúzott pofijára, amikoris szemrevételezi Harriet hercegnő utódját.
Az új főszakács vacsorára elsőre szilvás levesnek tűnő skót kakasfejes undormányt dobott össze, Buccleuch néni szerint remek eledel ez köszvényroham esetén meg idősödő hölgyeknek is kiváló, közben rákacsint a mamára, aki teljesen el van képedve a hölgy arcátlanságától. Az asztalnál senki sincs elragadtatva, Viktória várja vissza Francatellit, meg én is rendületlenül. A séfet Viktória tudta nélkül vették fel, a dadus marhára melléfogott, Albert meg nem tájékoztatta a feleségét erről sem. Viktóriából kitör az indulat, erről is nélkülem döntöttél Albi és otthagyja a társaságot. Az egyetlen, akiben megbíztam, a férjem, becsapott! - kiabálja a királynő. Aláástad a tekintélyemet! - folytatja. Szegény jó Albert csak óvni akarta feleségét a gyerekágyas időszak alatt, de Viktória olyan rohadt dühös, hogy hozzávág egy ruhakefét. Ez már Albinak is sok, kimért hangon közli a feleségével, hogy a saját lakosztályában alszik, hátha reggelre észhez tér hitvese.
A fivérek vívnak egy jóízűt, majd Albi elmeséli Ernstnek, hogy ő csak időt akart hagyni a feleségének, hogy annak legyen ideje a gyerekükre a pozíciója ellenére is. Ernst szerint nem tetszik Viktóriának, hogy az ő munkáját végzi Albert. A segítő szándékot meg valószínűleg irányításként éli meg. Albert megvilágosodik, tök hálás az infóért, úgy gondolja bátyjából remek férj lesz egy nap. Poldi bácsi ájtatos pofával szegfűt hímez(!) éppen a mama társaságában, aki azt feltételezte korábban, hogy Viktória megszelídül majd kicsit a szülés után. A bácsi nagy somolyogva úgy dönt marad még egy kicsit - közben rendületlenül hímez tovább, ezt egyszerűen látni kell, majd leestem az ágyról a röhögéstől - ugyanis kimagasló tehetséget érez magában a viharok lecsendesítésére. A mama szerint a királynő inkább nevezhető tornádónak, erre még Poldi bácsi kezében is megakad a hímzőfonal a selyemben. (Ezek az apró kis nüanszok teszik imádnivalóvá ezt a sorozatot.)
A dadus megbízza Nancyt, hogy továbbítsa a királynő visszahívó üzenetét a kilépett séfnek. A lány vonakodva bár, de eleget tesz a parancsnak. Francatelli nagyon fagyos fogadtatásban részesíti szívszerelmét és a következő választ bízza rá: "Akkor se mennék vissza, ha ötször annyit fizetne a királynő, mint amennyit itt kapok." Nancy próbálkozik még, de ezzel már elkésett, minden tekintetben.
A keresztelőre menet Poldi bácsi a kis Vicky kiházasításán elmélkedik, természetesen meg is osztja gondolatait a királynővel, további gyermekáldásra is szükség van és így tovább. Viktória szerint meg a birodalomnak pont a királynőjére van szüksége és nem egy tenyészkancára. Hát Poldi bácsi viharlecsendesítési próbálkozása nem járt nagy sikerrel, a királynő úgy nekiiramodik a babakocsival dühében, hogy alig érik utol. A keresztszülők a mama, Lord Wellington és Poldi bácsi természetesen, mint hímezgető mediátor, ugye. A fogadáson Harriet is részt vesz a férjével, Ernst bemutatkozik és felváltva dicsérik a hölgyet, majd Ernst nagy bánatosan eloldalog. A kaja mostmár egyenesen ehetetlen, az ünnepi torta meg ferde mint a pisai torony. Peel közben rossz hírt hoz: a hágón a négyezer katonából csak egy doktor jutott át élve, mert az afgánok korábbi ígéretük ellenére megtámadták és megsemmisítették az egész sereget. Mivel a doktor megérkezett Londonba, Viktória azonnal fogadja, keresztelői fogadás ide vagy oda, a gyerek úgyse fog rá emlékezni, hiszen alig 12 hetes.
A doktor egy fagyott újságnak köszönhetően élte túl a támadást, amit a sisakjában hordott. Elmondása szerint az egész sereg a királynőre gondolt a csaták során, volt aki még a halála előtt is a "God save the Queen" - t énekelte. Közben kiderül, hogy az egész afgán háború még Lord M kezdeményezése volt miniszterelnöksége alatt, most persze Peel arathatja le a babérokat. Viktória azon nyomban vissza akarja állítani népe hitét a hadseregben, ehhez a Trafalgar hadihajó felavatását használja fel. Ezügyben csak Wellington támogatja, Albert még csak el sem kíséri, ülésezik a közegészségügyi bizottság, ugye. Folyamatosan növekszik a távolság férj és feleség között.
Viktória megjelenik a hajón, semmi taps, éljenzés vagy keszkenő lobogtatás, csak a néma csend "hangja" verődik vissza a kikötőben. A királynő belefog beszédébe és nyíltan felvállalja, hogy a világ legerősebb hadseregének gondjai vannak jelenleg. De! Ez csak átmeneti, a vereség torkából fogják visszahozni a győzelmet Afganisztánban. A beszéd végére Albi is befut, miután mégsem ment a bizottsági ülésre, helyette a dadussal beszélgetett a gyerekszobában. Lehzen, Viktória egy kisgyermekkori anekdotájával ébreszti rá a férfit felesége ösztönös bölcsességére, melyet meg is mutat a hatalmas éljenzés, ami a hajóavatós szónoklatot követi. Albert le van nyűgözve, már ő is tapsol, a királynő szerencsére észre is veszi, rendben lesz mostmár a hitvesi összhang, úgy tűnik.
Francatelli visszatér a palotába (hála Istennek), Nancy ugrana is a nyakába örömében, de ismét csak visszautasítás jut neki, szegény, el is szalad sírni egy kicsit csalódottságában. A séf meg kuncogva néz utána, lesz még köztük valami, az tuti ziher.
A királyi házaspár a kis Vicky ágya felett sutyorog, a jövendőbeli porosz királyi vejükről van szó. Poldi bácsi mondjuk akkor lenne roppant elégedett, ha minden európai trónon egy Coburg ülne. Viktória szabad választást kíván a kislányuknak, hogy szerelemből házasodhasson, ahogy ő is tette. Eme vallomás meg is teszi a hatását, szaladnak a hálóba és bújnak gyorsan a paplan alá, ahol a királynő bocsánatot kér férjétől, amiért leszólta a sisakterveit, pedig tényleg praktikusnak tűnnek. Albert csak javítani szeretne a dolgokon, Viktória szerint ez rendben is van, de a múltra is vigyázni kell, ezzel a bölcsességgel zárul is a rész.
Facebook kommentek