I.sz. 500 körül járunk, az öböl partjainál. Indiáncsapatok érkeznek egy újszülött köszöntésére, akit a falu varázslója hoz ki a sátorból. Miközben igézetet mormol, a babát egy virágokkal díszített oltárra helyezi; az emberek térdelve figyelik az eseményeket. Aztán egyszerre elalszik a fáklyák tüze, a virágok elrohadnak, a harcosokat kutyaként kísérő farkasok vészterhesen szűkölni kezdenek. A sötétségben hirtelen türkizkék fény kezd világítani, melynek forrása a kisbaba… naná, hogy mindenki halálra rémül körülötte.
A Hayley által talált csontdarab egy asztalon hever egy sókörben (talán varázskör lehet). Hope figyelmesen nézegeti a nemcsak mozgó, de suttogó tárgyat. Anyuci először megijed ettől, aztán amikor a kislány közli, hogy a hangok azt mondják, hogy ő és Hayley kapcsolódnak ehhez a csonthoz, Klaus is dühbe gurul. Feleslegesen. Nem a csont suttog, hanem a bosziősök – figyelmeztetni akarnak. Azt üzenik, hogy Hayley menjen a Szent Annába, és tegye pontosan azt, amit mondanak neki. Most. Mielőtt még a Sivár eljönne értük…
Régi ismerős érkezik, Alaric Saltzman, aki éppen úton van New Orleansba a Lockwood-birtokon talált ijesztő ősi ujjcsonttal. Klaus sürgetné a profot, aki viszont leszögezi, hogy csak azért hajlandó segíteni, mert nem akarja az ősieket Mystic Fallsban látni. De meglepi is van – kiderült, hogy Lockwoodék naplót vezettek a csontot őrző családokról, ami talán nyomot jelenthet az utolsó csonthoz. Klausnak azonban egyedül kell az ügy végére járnia, mert ő már szögre akasztotta a szörnyvadász-bakancsát. Találkozópontnak megadja egy út menti bár nevét és helyét. Klaus beharangozza, hogy valószínűleg Elijah fog útra kelni, Ric pedig várja őt türelmesen, ha jót akar magának!
Az öltönyös eközben éppen Hayley-t próbálja lebeszélni arról, hogy a Szent Annába menjen, de emberére talál: segítség kell, viszont a négy boszi megölése miatt az ősök esélyes, hogy nem szívesen látnák Elijah-t… amúgy meg teljesen nonszensz, hogy mindig „szükség van” valami szörnyű gyilkosságra a célok eléréséhez. Hayley módszere más: nem ismerik a Sivárt, segítségre van szükségük, úgyhogy ő megy, és megszerzi. Nincs apelláta! Klaus pedig igazat ad Anyucinak – szövetségesek kellenek, úgyhogy ideje, hogy Elijah és Marcel elássa a csatabárdot, és ennek örömére elmenjen kirándulni!
Marcel éppen eligazítást tart az embereinek az utolsó két csontot illetően: gyűjtőkkel, kereskedőkkel, helyi történészekkel tessék beszélni, hátha csurran-cseppen valami infó… Ha elbuknak, a Sivár legyőzhetetlenné válik. Öt évig béke volt a városban, tegyenek érte, hogy ez így is maradjon! A nagymonológ végére Sofya is befut, Marcel pedig szembesíti azzal, hogy a haverja, Dominic a Sivár főpapja volt. A nő nem tagadja a dolgot, de azzal magyarázza, hogy csak a főnit akarta menteni – most viszont ideje végérvényesen megoldani a problémát!
Klaus elkíséri Hayley-t a templomba, ami meglehetősen csendes. Az ősi csapdát sejt, de Hayley bizalmat szavaz a bosziknak – ők mindig megvédik a sajátjaikat, márpedig Hope is közéjük tartozik. Hát, ha valaki akar valamit a kislánytól, előbb kérjen engedélyt az apjától! Erre Anyuci már lelki szemei előtt látja, milyen lesz, ha Hope egyszer majd randizni kezd… Megjelenik a négy új Aratás-lány, akik most nem harcolni, hanem ajánlatot tenni jöttek – noha nem felejtették el, hogy Elijah nemrég megölte őket.
Sofya (és persze benne a Sivár) biztos benne, hogy Marcel emberei megszerzik a csontokat – csak idő kérdése. Ami éppenséggel nincs sok, toppan be Elijah hívatlanul, és beszélne a főnivel négyszemközt, mire Sofya átmegy a szomszéd szobába (mintha vámpírhallásnál nem lenne tökmindegy). Jön egy szakértő Mystic Fallsból, akinél ott az egyik csont, plusz még valamiféle iratok is, amikkel meg lehet találni az utsó darabot. Marcel nem bízik az öltönyösben, aki ezt meg is érti – éppen ezért jó szándéka jeleként alkut ajánl: a segítségért cserébe a spéci rövidkardot, ami megölheti a főnit.
Az Aratás-lányok varázslathoz készülődnek, amihez Klaus és Hayley vére is kell – hogy eljuthassanak a holtakhoz, használni kell a New Orleans-i boszikhoz (vagyis Hope-hoz) fűződő köteléküket. Anyuci nem ágál, az ősi is csak egy kicsit, mert biztos benne, hogy a lányok elhallgatnak valami fontosat. Hát, leginkább csak azt, hogy ez a művelet fájni fog. A szülők a varázskör közepére ájulnak, és átkerülnek egy másik síkra, ahol egy csuklyás alak várja őket: Davina Claire. A döbbent arcokat látva a lány kijelenti, hogy jelenleg ő az egyetlen, aki a Sivár és köztük áll, úgyhogy jobb, ha végighallgatják. Aztán Kol után érdeklődik, mondván a városon kívül nem lát mást. Klaus, a tapintatos sietve közli, hogy valószínűleg a francia Riviérán sütteti a hasát, de tuti visszajön, ha megtudja, hogy a kis boszi milyen jól néz ki holtában. Hayley már éppen lelőné az ősit, amikor az rámutat: nem úgy volt, hogy a szellemek széttépték Davinát, vagy mi? Most mégis itt van. Hát, hogy’ a francba’? A lány terel, és bedobja, hogy közös a cél: megállítani a Sivárt – de előbb tudniuk kell, mivel állnak szemben…
New Orleans alapítása előtt vagy ezer évvel történt… Két rivális törzs úgy döntött, hogy viszály helyett összekapcsolják az erejüket és békét teremtenek – méghozzá egy házassággal. Hayley rögvest ráismer: ez pont olyan szertartásos esküvő lehetett, mint az övék volt Jacksonnal. Klaus pedig lelövi a poént: valami rosszul sült el. Na, ja! A házasságból gyerek született. A terhesség alatt a törzsek Vénjei igyekeztek minél nagyobb erőt a kicsire ruházni, hogy a jólét jelképévé válhasson – helyette egy mindenkinél erősebb, és szörnyű éhségében még több erőre vágyó lényt teremtettek. Inadunak nevezték, később ő lett a Sivár. Klaust az ijesztő rémmesék helyett inkább az érdekelné, hogyan lehet megölni őt? Hát éppen ez az! Nem lehet.
A vámpírfiúk Marcel szuperverdájával begurulnak a találkozóul szolgáló bár elé. Német sportkocsi, kilencezer dolcsis öltöny – abszolút elvegyülnek, de tényleg! Amíg Alaricra várnak, felszínre kerülnek a sérelmek. A főni biztos benne, hogy csak azért van ő is itt, hogy szemmel lehessen tartani. Hát persze, mert fenyegetés alatt állnak – és mindenki tudja, hogy Elijah mit tesz olyankor… Marcel leszögezi, hogy az öt évvel korábbi szívkitépést sosem fogja megbocsátani. De az öltönyös nem is számít rá, hiszen ő sem tud megbocsátani saját magának.
Ric már közeledik, de hirtelen kihagy a rádiója és a kocsija is furán kezd viselkedni. Sofya tűnik fel az út közepén, mire az autó centikkel előtte magától megáll. Mágia lesz itt a dologban! Alaric kiszáll, a nő azonnal felszólítja, hogy adja át a csontot, vagy meghal. Szép próbálkozás, de egy igencsak kellemetlen alak már lefoglalta… A prof előhúz egy számszeríjat, de a nyíl meg se kottyan Sofyának, aki válaszul előveszi a boszorkányságát és megröpteti Ricet. Kábé senki sem jósolna neki hosszú és tartalmas életet, de hát mégiscsak egy ex-szörnyvadászról van szó: a kocsi tele van C4-gyel, aminek elég egyetlen lövés, és Sofyával együtt felrobban. Hű!!!
Hitetlenkedés van. Nem létezik, hogy nem lehet megölni a Sivárt! Davina szerint Inadu családja próbálta visszafordítani a varázslatot, de nem jött össze. A lány felnőtt, az éhsége viszont nem csillapodott. Imádta, hogy másokban félelmet kelthet; érzéketlen, kegyetlen és üres volt… vagyis Sivár. Szórakozásból ölt. A lényegre ugorva – egy gyengepontja van, méghozzá Hayley. Ő az egyetlen esélyük! Úgyhogy Davina kézen fogja, és Klaust hátrahagyva eltűnik vele.
Ric kiégett kocsijához megérkezik a gyilkos duó. Marcel a prof láttán nem sok jót néz ki belőle, de amikor kiderül, hogy egy vámpír-boszi utazott a csontra, a személyleírása pedig ráillik Sofyára, elsápad. A Sivár elkapta Sofyát, meg kell menteni! Elijah inkább megszabadítaná a szenvedéstől. Naná, mert ez a Mikaelson-módi, nem igaz? Mielőtt jobban felmenne Marcelben a pumpa, Alaric rávilágít, hogy a hiányzó ujjcsont helyett a másik hiányzó darabra kellene koncentrálni. A feljegyzések szerint a tíz éve kihalt Del Robles vérvonal egyik tagját egy misztikus csonttal együtt temették el, Treme-ben. A főni jól ismeri a várost, így pontosan tudja, merre induljanak: azt a temetőt ugyanis árvizek miatt anno áthelyezték két különböző helyre – mivel Del Roblesék arisztokraták voltak, már meg is van, melyikben lehet a kriptájuk. Ric csak annyit kér, hogy útközben rakják ki a sürgősségin…
Davina folytatja a sztorit, előrevetítve, hogy a Sivár legyőzésének kulcsa Hayley-ék vérvonalában keresendő. Inadu ellen összefogtak a törzsek, a Vének misztikus csapdába ejtették, de még így is túl erős volt, nem tudták legyőzni. A végső megoldás következett: meg kellett ölni. Fegyvert készítettek a négy legerősebb Vén varázserejének felhasználásával, amit aztán Inadu anyjának adtak, hogy saját kezűleg pecsételje meg lánya sorsát. Ő azonban utoljára még el tudott végezni egy varázslatot, amit a halála látott el energiával – megátkozta a törzseket és a teliholdhoz kötötte őket, így havonta egyszer szörnyeteggé változtak… Hoppá! A Sivár hozta létre a vérfarkas-átkot. Inadu is a Félhold-falka jelét viselte, csakúgy, mint Hayley, csakúgy, mint Inadu anyja, aki az első vérfarkas volt. A többiek elmenekültek, belőlük alakult ki a másik hat vérvonal. Hát ezért vadászott a Sivár Labonairekre: tartott tőlük, és holtan akarta látni mindet. Ha Hayley meghal, csak Hope marad…
Marcel és Elijah megtalálják a Del Robles kriptát – hát jó sok csont vár rájuk! A kapun egy spanyol nyelvű felirat áll: „A szívünk mindig megvédi eme földet”. Talán jelent is valamit. Odabent hosszas böngészés közben Elijah szeme megakad Olivia Tierra del Robles nevén – a „tierra” földet jelent, amit a felirat szerint „védenek”, próba cseresznye! És lőn egy hatalmas csont, amit Marcel meg is tartana magának, hiszen logikus lenne, ha a csontokat különböző helyeken tartanák. Elijah-nak erről egészen más a véleménye, és rögvest kész használni a spéci fegyvert a főni ellen, aki cseppet sincs meglepve: hiába a modor, a drága holmik, az ősi mindig az erőszakhoz nyúl először… #örökkön-örökké. Az öltönyös erre jobb belátásra tér, csakhogy a kakaskodással időt vesztettek – a Sivár kiszagolta a hollétüket, és meg is jelent. Igen, Sofya még odabent van, küzd, csakhogy semmi esélye, mert nem ellenfél… mintahogy ők ketten sem!
A bosziősök nem találják a Sivárt, úgyhogy gazdatestet választhatott, ami azért „jó”, mert Hayley így tud vele harcolni. Használja a vérét. Klaus segítségével aztán egy bűbájjal csapdába lehet ejteni. Anyuci gondolkodik egy sort, végignéz az ájult ősin, és elindul Sivárt ölni. Davina az Aratás-lányokhoz fordul, és biztatja őket, hogy tegyék a dolgukat. Aztán visszamegy a totál ideg Klaushoz, és közli vele, hogy Hayley elment megmenteni mindannyiukat, rá viszont itt van szükség. Elmondja a történet végét. Bár Inadu testét elégették, a lelke tovább kísértette a törzset – és amíg a maradványai, melyeket még a tűz sem volt képes elpusztítani, együtt voltak, az ereje csak nőtt. Így a négy csontot négy különböző törzs kapta azzal a feltétellel, hogy sosem találkozhatnak újra, sosem állhatnak újra össze! Csakhogy a Sivár most szabadon van, és nem nyugszik addig, míg meg nem találja az összeset… Klaus felveti, hogy talán vissza kellene küldeni ezt a gonosz szellemet oda, ahol eddig raboskodott. Jó meglátás! Davina éppen ezen dolgozik, és ezért is van szüksége az ősire.
Miután a Sofyába bújt Sivár már lenyomta a fiúkat, hirtelen Hayley-vel kerül szembe, aki megvágja a kezét, a véres kést pedig a vámpír testébe vágja. De nem történik semmi. Persze, valaki elfelejtett szólni egy fontos lépésről: ahhoz, hogy mindez működjön és őt újra be tudják börtönözni, meg kell ölni egy halhatatlant. És Klaus most tudja meg, hogy nem aksi lesz, hanem áldozati bárány! De a család többi része még homályban van, Marcel biztos benne, hogy ma senki sem fog meghalni. Hát, a Sivár ennek csak örül – azzal felkapja a kincset érő csontot, és otthagyja a legyőzött ellenfeleket. Hayley fejében viszont lassan kezd összeállni a kép: valaki mégis meg fog halni. Klaus Davinánál van, aki nem fog hezitálni… Klaus viszont kételkedik, mert nincs eszköz, ami őt megölheti. A boszi rámutat, hogy a Marcel véréből kisarjadó rózsabokor tövisei éppen megfelelnek a célnak, az Aratás-lányok el is mentek, hogy szerezzenek belőlük. Davinának bűntudata van, hiszen a Sivár miatta szabadulhatott ki, és bármit bevállal, hogy visszafordítsa a dolgokat – az ősinek lassú fájdalmas halála lesz, ő max könnyebbé teheti egy kicsit…
A templomba visszaér a csipet-csapat, Hayley vezetésével. Elijah kint marad, jobb a békesség alapon. Marcel győzködni kezdi Davinát, de a lány el van szánva, hiszen, ha nem állítják meg a Sivárt, akkor fel fogja égetni az egész várost. És a boszinak már a fegyverre sem kell várnia, hiszen Marcel személyében itt az élő fegyver. Bevonja a főnit a varázskörbe és utasítja a gyilkosságra – Klaus már így is eleget élt. Ugyanakkor ő Hope apja – érvel Hayley, csakhogy amíg a Sivár itt van, Hope sincs biztonságban. Ekkor belép Elijah, és magát ajánlja áldozatnak, Davina viszont nem enged. Mágiával kezdi kinyerni Marcel mérgét, ami összegyűlik a padlón és Klaus felé kezd folyni. Mindenki könyörög, de a boszi nem visszakozik. Aztán egyszercsak berobban Hope, aki megérezte a bajt, és a karkötőjét hátrahagyva segíteni jött Apucinak. Davina szemére veti, hogy hazudott neki, és minden erejét bedobja, hogy megmentse az apját, ami végül sikerül is. Nagyon tud a kiscsaj!
Úgy fest, Alaricot helyrerakták a sürgősségin, mert most már a Mikaelson-házban van, és Hope-pal cseveg a világ dolgairól. A kislány amúgy éppen valamiféle varázslatot készít elő, hogy a virágai ne hervadjanak el. Ric rákérdez, hogy hol tanulta mindezt, mire Hope bevallja, hogy bár Freya könyveit is olvasta, de sok dologra magától jött rá. Hűha! A prof elköszön, mert Hayley érkezik egy csomó sütivel – Klaus ugyanis megigézett egy egész cukrászdát, hogy a kislánya kedvében járjon, mert Hope ma nagyon bátor volt. A kislány erre a családi mantrát visszhangozza: ha #örökkön-örökké összetartunk, senki sem bánthat! Ezt a titkos „ujjfogásukkal” is megpecsételik.
Ric Klaustól búcsúzik, de mint apa az apát figyelmezteti, hogy nem sokáig tudja majd lakat alatt tartani Hope-ot. Ő és Caroline építettek egy sulit különleges gyerekek számára, az ikerlányaik is oda járnak. A tanulók ott megtanulhatják elfogadni magukat, és jóra használni az erejüket. Klausnak szöget üt a fejébe a gondolat, de végül inkább nem mond semmit…
Hayley épp a vállán lévő jelet nézegeti, amikor Elijah jön, leteszi a spéci fegyvert, és már menne is… csakhogy Hayley haragja elől nincs menekvés: közös jövőt terveznek, erre felajánlja magát áldozatnak? Mi a fene volt ez? Az öltönyös szerint Hope-nak szüksége van az apjára – no igen, neki pedig Elijah-ra, merthogy szereti! Az ősi békítő célzattal felhozza Rebekah „hol lennél boldog?” kérdését. A válasz: Manosque-ban, ami egy falu Dél-Franciaországban – amikor ennek az egésznek vége, elviszi oda Hayley-t és mindent helyrehoz. Hát, talán kezdhetné a dolgot azzal, hogy a rövidkardot Marcelnek adja.
Marcel Davina sírjánál monologizál. Hogy milyen dühös volt, amikor a lány meghalt, amit aztán az ősieken vezetett le, akik persze megérdemelték, amit kaptak. De ez már lefutott ügy. A becsületkódexe azt mondja, hogy ez a mai dolog nem lett volna helyes. D talán úgy érezheti, hogy cserbenhagyta, ő viszont úgy gondolja, van más megoldás. Kell, hogy legyen! Remélhetőleg Davina is hisz még benne… És igen, a kis boszi jelen van, végighallgatta Marcel mondandóját, és a hatás nem maradt el.
Elijah megszívlelte a tanácsot, és felkeresi Marcelt, de a lakás ajtaját nyitva találja. Ordít a helyzetről, hogy csapda, ő mégis bemegy – hogy aztán a Sivár, Sofya testében hátulról megkarózza… méghozzá egy ősiölő tüskékkel megspékelt fadarabbal. BASSZUS!!!!
Facebook kommentek