Part One: Juliette
Őszintén szólva először kissé meglepett, hogy az évadzáróban Juliette saját szegmenst kap, de a sztori ismeretében a csodálkozásom végül elmúlt. Szóval.

Hosszabb idő eltelt az előző rész óta (ami rögtön látszik, hiszen hősünk sebe egészen begyógyult), Noah és Juliska immár szeretők, épp Párizsban tartózkodnak egy kis panzióban – pontosabban a férfi lakik itt, az asszony csak szobára jár. Ma nehéz napja lesz, be kell mennie az egyetemre, és megmagyaráznia, mégis hol van a férje (Etienne). Amikor ugyanis az öreg először produkálta a demencia jeleit, hamisított a nevében egy kérvényt, melyben hosszabb alkotói szabadságot kért, és az az idő most letelt. Még nem tudja hogyan fognak a melóhelyén minderre reagálni, de bízik a pozitív kimenetben.

Zsepiket bekészíteni! (én szóltam)

Cami lakása csatatérre emlékeztet: a lány kiütve fekszik, Lucien pedig kedélyesen nézelődik a reggeli fényben, még egy kis teavizet is feltesz forrni. Cami lassan magához tér, és halálra rémül amikor meglátja a karján a harapást, mert pontosan tudja, mit jelent. „Vendége” is megerősíti a hírt, hozzátéve, hogy a csaposlány azóta halálsoron van, mióta Klaus először meglátta. Mindenki így jár – Lucient kivéve persze! A teavíz közben felforr, és amíg 2.0 leveszi a tűzről, Cami a táskájában kezd kutatni valami fegyver után, és végülis egy ördögcsillag akad a kezébe. Remek, ez vagy ezer vágást eredményez Lucienen, és bár a sebek gyorsan gyógyulnak, a lány el tud menekülni. De 2.0 nem izgatja magát különösebben – halál nyugodtan leül teázni…

A 4000 unciás kérdés, hogy vajon kinek a kotrógépe mondja be az unalmast?

A, Parkeréké

B, Tony csapatánál üt be a gebasz

C, Már megint Hoffmanékat sújtja a sors

Beacon Hills nyugodt éjszakáját a Fenevad utáni autósüldözés veri fel, amelybe a komplett város bekapcsolódik: a rendőrségtől kezdve (Hayden nővére + Zsaruapu) a Scottfalkán át (Scott-Stiles-dzsip) egyenesen Farkasanyuig, hiszen a Fenevad hová máshová is tarthatna, mint a kórházba, Beacon Hillsben minden út vagy oda vezet, vagy a suliba. Szóval, a kórházból már javában evakuálják a természetfelettiről mit sem sejtő átlagpolgárokat, mikor elmegy az áram, s a liftből a gevadani szörny morran ki, ráadásul ha a szemtanúknak hinni lehet, Kisinas is beparádézik fullos Pokolkutya style-ban.

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: John magához tér szép lassan a műtőasztalon, a rejtélyes nő pedig az érdeklődésére elmondja, hogy ő valaki, aki tudja, hogy John a Hasfelmetsző Jack, aki megszökött HGW időgépével, meg azt is tudja, hogy Vanessa segít HGW-nek. John megpróbálja megtámadni, de annyira be van gyógyszerezve, hogy még mozogni is alig bír, a rejtélyes nő pedig mondja, hogy segíteni akar, de ahhoz bíznia kell benne. Közben HGW megpróbálja használni az internetet, de végül átveri az összes kattintós pornó spam. Jane bejön, megdumálják a korok közti különbségeket romantika terén, majd csőröznek. De félbeszakítja őket Vanessa és a testőre, mert infójuk van a fickóról, aki megtámadta őket. Chad Hollandnek hívják, és az előéletében semmi sem indokolja a tettét. Viszont John még nem jelentkezett, új áldozat sincs, valami nekik nem stimmel, felmerül, hogy mi van, ha meglátogatta őt is Chad. Szóval úgy döntenek, hogy bejutnak Chad lakásába. A barátainak mondják magukat, a főbérlő beengedi őket, és meglátják a megszállott őrült kollázst a falon. Kutakodni kezdenek, végül találnak egy papírt ugyanolyan logóval rajta, amilyen a Vanessa-nak hagyott levelén volt, a papírra meg látszólag koordináták vannak.

Szylvit végre nem csepeli mosónőnek öltöztették, a vállai szabadon, a karok izmosak, a frizurát viszont továbbra is egy mexikói szappanoperából kölcsönözték neki, nem tudom ki a fodrász, de jó szívvel hatvan év alatt nem tudom javallani az ellenségeimnek sem. Ma kiszavazás, faszi hullik, dráma lesz.

Folytatódik a Comedy Central improvizációs műsora, és a mai részben végre azt is láthatjuk, hogy mi van, ha a vakon bedobott főszereplő annyira nem találja meg a hangot. Nem mondom, hogy Varga Viktor szereplése látványos bukás volt, mert arról szó nincs, de az is biztos, hogy nem ez lett a legerősebb jelenet a műsor történetében.

Laci még mindig durcázik amiért Vili annak idején áthelyeztette egy vidéki árvaházba, de meghallja, amint Miki arról beszél, hogy Laci mekkora lúzer a kis szaros boltjával, de Vili határozottan mondja, hogy Laci boltjának lelke van, nem csak a bevétel meg a csillogás számít. Átmegy hát Vilihez sörözni, kibékülnek, ahogy azt sejteni lehetett. A békülés alatt megható zene szól, mintha ezzel próbálnák értékelhetőbbé tenni ezt a szálat, de ez csak halottnak a csók…

A feszültség már az első másodpercekben tapintható, hiszen a megszokott ismétlésben a veszekedős és véres jelenetek vannak túlsúlyban. Aztán felhangzik a remek főcímzene. Készüjjé’ fel a Hangulatra!

Volt az a mese, nem tudom ki emlékszik rá, egy csáléfülű kutyáról szólt, aki mindenféle csuda dolgot művelt, csak annyit kellett mondania, hogy "egyik fülem erre, másik fülem arra". Na pont ez a tételmondat jut minden alkalommal eszembe, valahányszor Szilvi Sylvi kusza kebleit meglátom, és mintha a stylist kifejezetten élvezné, hogy kizárólag olyan ruhákat aggat rá, amelyekben ordít, hogy a mi Sylvinket kicsit jobban hátbaverte a Jóisten a jobb oldalán, mint a balon. Az asszimetriát hangsúlyozandó féloldalas fülbevalót aggattak a fülébe, így igazán izgalmas lett az összhatás.