Part One: Helen
Egy évvel ugrunk vissza az időben az előző részbeli eseményekhez képest, Helen és Vic élik (és kefélik) mindennapjaikat. A férfi a családi ház alagsorában él, mint albérlő, anyunak legalább nem kell messzire mennie a szolgáltatásért.

Whitney már nem lakik itthon, a többi gyerek viszont épp a szokásos reggeli őrületben készül az iskolába. A porontyok lazán kezelik Vic jelenlétét, a kérdés már csak az, ismerik-e a státuszát. Helen ma exférjét készül meglátogatni a börtönben, tippre a gyerekei nélkül – Stacey ugyanis rajzot küld neki anyja által.

Hoffmanék képtelenek leszállni a tandemszopórollerről. Komolyan elkezdtem őket sajnálni és egy kis befőttes üvegben pénzt gyűjteni, hogy fussa nekik parízeres zsömlére a következő szezonig. De az aranyásó szenvedéstörténetén túl más izgamak is történtek, például káromkodós Tony kotrója úgy elsüllyedt, mint a pinty. Kezdjük is velük.

Tony kotrója

Erről a csapatról viszonylag későn kapunk helyzetjelentést, de akkor egy igazi brékinggel szolgálnak. Egyembert felkeltenek a szabadnapján és közlik vele, hogy a kotróhoz kellene menni, mert baj van. Nem Tony csicskáztatja az embereit, ő éppen egy aukción van, ahol a másik kotróhoz vesz alkatrészeket. A kotróhoz érve kiderül mi a baj, hogy az egész elsüllyedt a francba. Elkezdik kiszivattyúzni, de hamar rájönnek, hogy azokkal a kis morzsaporszívóhoz hasonlító szivattyúkkal nem mennek sokra, ide egy böszme nagy, ipari gép kell. Jön is, de annak is kell egy 12 óra, mire minden vizet kieszed a kotróból. Már csak vízre kellene tenni a megfeneklett gépet. Erre a műveletre már Tony is megérkezik. Meglepő módon nem küld el senkit a sündörgős francba, amiért az éjszakai műszak ideje alattnem figyelt eléggé és megtörtént a baj, a lényeg, hogy megint menjen a gép és termelje az aranyat.

Rudi a párizsi csodaparkba akarja vinni a kölkeit. ,,Anya le fog padlózni!” – kiáltják boldogan a srácok. Fején találták a szöget, anyjuk nem lát a pipától, úgyhogy felmegy Rudihoz, és megbeszéli vele, hogy hogy is van ez, hogy iskolaidőben Párizsba akarja vinni a gyerekeket. Az egyik gyerek – a csodaszép nevű Vendel – bukásra áll matekból, de nem baj, jön a jófej apja, aki mindennek ellenére elviszi Párizsba. Úgyhogy Rudikám, sehová nem viszed a kölyköket, sőt, te mondod meg nekik, hogy vissza az út, nem akarok én a szaranya lenni – mondja Réka, a volt feleség. Itt nem áll meg a dolog, ugyanis nincs többet olyan, hogy Rudi elhordja a gyerekeket, hanem menni kell szépen a bírói végzés után, és hétvégenként házhoz mehet Rudi két órára. Ha hosszútávon bírja, és bizonyítja a rátermettségét, akkor lehet többről beszélni. Hú, kemény asszony Rudiné!

Ádám még aznapos, de már józanodik, úgyhogy elvállalja a fotózást. A Hanna által írt bordélyházas cikkhez kéne fotózni a lányokat. Később Zsófi is meglátogatja Ádámot, csak hogy a saját szemével is lássa, hogy mennyire nincs jól. A fotós pont világítja a helyszínt, úgyhogy Zsófi flört jelleggel felajánlja magát modellként, hogy lehessen tesztelni a fényeket. Nem tudom, miért kell itt külön köröket futni. Már épp elérkezne a pillanat a romantikára, mikor Hanna trappol be azzal, hogy a lányok nem vállalják a fotózást, úgyhogy Ádám rohan rábeszélni őket. Mert egy férfi szempár biztos segít, ugyan már…

„Csodálatos, milyen teljes az illúzió, hogy ahol a szépség, ott a jóság is.” - Lev Nikolayevich Tolstoy

Lányok szépítkeznek egy plázában, ekkor lép oda hozzájuk Malcolm Caulfield, hivatásos fényképész, Summer-ről szeretne tesztfotókat készíteni. Át is adja a névjegykártyáját, majd távozik, Summer barátnője rögtön le is csekkolja a férfit. Ugrás után a lány már meg is jelenik a stúdiónál fotózásra, a kezdeti félősséget leküzdve végül Summer belejön a pózolásba. A rengeteg vaku villanástól megfáradva tartanak egy kis szünetet, Malcolm vízzel kínálja Summer-t, majd folytatják is. Kis idő elteltével azonban a lány megszédül, díványra leülve el is ájul. Malcolm ezt várta, átváltozva Summer arcából kezd el kiszívni valamit.

Klaus éppen a városi rendőrfőnökkel „konzultál” – úgy, hogy a nyakánál fogva lógatja le a körfolyosóról, miközben számon kéri rajta, hogy miért is nem sikerült még Aurora nyomára bukkanni. Freya már meg sem lepődik a jeleneten, Elijah viszont arra kéri öccsét, hogy engedje el a fickót – és mivel gonosz tesó rossz kedvében van, szó szerint veszi a kívánságot… Egy perccel később Klaus Marcelbe köt bele, noha a főni ráállította a Strixet és a kovent is a keresésre. Marcel egyértelműen az ősit hibáztatja a felfordulásért, ám amikor Freya az öccse védelmére kelne azzal, hogy Cami, illetve az áruló boszi volt itt a hunyó, Klaus őt is lehurrogja: nővérke inkább törődjön a keresőbűbájjal! A boszi non-stop ezen melózik, de esélyes, hogy Aurorát bűbájjal rejtették el. Hát, akkor ideje tovább próbálkozni! Erre Freya sértődötten megjegyzi, hogy Klaus a másik lánytesójával tuti nem ilyen hangon beszél… azzal kiviharzik a szobából. Elijah az áruló boszira tereli a szót, de elég homályos a sztori, és gőzük sincs, Aurora miként férkőzhetett a csaj közelébe – ez a válasz okod ad Klausnak egy újabb kör szurkálódásra, de bátyja leállítja azzal, hogy a dühét tartogassa inkább az exének! Ott a pont!

Egy csávó kurrant egy Esther nevű, üres tekintetű nőt nagy lendülettel, a hapi el is megy, de előtte még arra kéri a csajt, mondjon valamit. Esther továbbra is kimeredt szemekkel betolja a jolly jokert: szeretlek. Majd elkezd imádkozni, s közben a faszija felöltözik. Most lehet látni, hogy azok közé a színes csíkos cuccot hordó pasik közé tartozik, akik a pápa testőrei. Szerinte Esther nem szereti, a nő meg csak ül és morzsolja a rózsafüzérét.

A legutóbb kapott hír okán Oberúristen magára kapkodja az egyenruhát, bár ez a kifejezés talán kissé túlzás, hiszen úgy áll rajta, mintha most vasalták volna. Helen persze megint ideges, politikai változás lesz, és ez nem jelent jót. Smith azonban megnyugtatja, hogy voltak már rosszabb helyzetben, egyet se féljen, csak csomagoljon össze, és húzzon el Thomasszal, ha baj lenne. És persze maradjon telefonközelben, mert ez nem az a korszak, amikor bárki okostelón nézheti az Index élő közvetítését Hitler haláláról.

Hanna sürgősségi jelleggel keresi Ádámot, mert sürgős fotóznivaló van, csak nem tudni, hogy hova költözött. Tán nem is baj, hogy nem tudjátok, hol van, ugyanis új bérleményében issza magát matt részegre a nyomorult, és Zsófi fényképeit csókolgatja. Hanna mégis odatalál, mert a szerkesztőség egyik tagja, tudja, hol tanyázik Ádám. Erre a szerkesztőségre mindig mindennek a kiderítését lehet fogni. A részeg fotós nem hajlandó fotózni, nem repül sehová a kismadár, viszont ő repül a vécére hányni. Ürítés után Hanna főz egy kávét, hátha attól magához tér Ádám, ám neki teljesen más terve van. Betesz egy összesimulós zenét, össze is simulna Hannával, elnosztalgiázik arról, hogy mennyire szerette, de a lány ellöki magától, mire Ádám földre zuhan, és nekiáll sírni. Na, most döntsd már el, hogy melyik lány kell, Ádifiú!

Ági érzi a vesztét, úgyhogy amolyan idegből rendesen megrángatja a Herrt, amiért arra utaló mondatot írt a tabletbe, hogy Ági okozta a balesetét. A Herr csak mosolyog, s ettől a nő olyan ideges, hogy kirúgja szegény Szamarat, ő meg azt sem érti, hogy miért, hiszen a Herr csak annyit írt a tabletbe, hogy ,,Ági” és ez olyan romantikus! Szamár javasolja, hogy felhívhatnák a nyomozót, hogy ki tudja hallgatni a Herrt, és ez olaj a tűzre Áginak, azonnali hatállyal elküldi a segítőt. Tiszta ideg, erre jönnek rá a proli Novákék vacsorázni, és Stellának illemtanórát tartani. Nehéz eset a kislány, mert folyton a telefonját nyomogatja, Ági pedig ugyebár nincs jó passzban, így mivel a szép szó nem használ, ráförmed, és rögtön el is szégyelli magát, hiszen e kirohanás nyilván nem volt úrihölgyhöz méltó. Novákék elhúznak, Ági pedig elpályázik a keményebb kiadású fivéréhez, hogy tanácsot kérjen: ha a Herr felépül és beszélni kezd, neki annyi, és nem tudja, mi a teendő. Miki szerint csak a radikális módszer vezethet bármire is…