"Ilyenkor van értelme, amikor maga itt van..."
Hétfő van, ma elbúcsúzunk Zsolttól. A múlt héten egész messzire eljutottunk vele. Elmesélte, hogy mégsem bántotta Ritát, "csak" átvitt értelemben felelős a haláláért. Olyat mondott, amitől a csaj leugrott... De mivel lassan megismertük Rita betegségét, sajnos ez az egész folyamat orvosilag levezethető. Zsolt mégis felelősnek érzi magát, és ezért bűnhődni akar.
Ezen a pénteken megint késik Dargay. A hely szelleme azonban ismét dolgozik: terápiás pózban ott beszélget a fegyőr barátunk és Zsolt. A fiú (majdnem) pszichoterapeuta pozícióban hallgatja a panaszkodó másikat: az élet nehéz, legyünk a rács bármelyik oldalán.
Aztán befut András és Eszter. Hogy mennyit javult a fiú állapota és hogy Dargay elérte, újra embernek érezze magát - azt csodálatos jelenet bizonyítja: Zsolt, mint a normál életben normálisék, kezet nyújt az érkező pszichológusnak sőt Esztert is hellyel kínálja. De sajnos azok rossz hírrel érkeztek: az új fegyintézet, ami várja Zsoltot, nem járunk hozzá a szeánszokhoz. Meg kell szakítani a terápiás folyamatot. Van ott is fasza pszichomókus, üzenik, majd az folytatja. Ja. Mintha a pszichológusok csereszabatosak lennének és mindegy lenne, ki ül abban a másik székben.
Aztán ahogy Eszter távozik és Dargay belekezd az utolsó ülésbe, Zsolt agresszív kismalaccá változik. Csaknem nekimegy Andrásnak, aki igyekszik beleállni a helyzetbe. Jól tudja: a viselkedés nem neki szól, hanem a kialakult helyzetnek. Zsolt csalódott és retteg - ami előhozza a jól begyakorolt, régi kliséket. Mintha magának akarná bizonyítani, hogy szar itt neki, a pszichológus meg egy alkalmatlan, gyáva pöcs, jobb is lesz, ha megszakad a terápia. Van egy pillanat, amikor elhiszem, hogy tényleg verést kap. Aztán megússza, sőt dicséretet kap: nem a félelem hiánya a bátorság, hanem a vele való szembenézés.
Zsolt ismét befogadó a terapeuta irányába: fájnak ugyan a kérdései, de lófaszt se érnek a könnyű kérdések - csak azok, amikre nehéz válaszolni. Mókuskerékben érzi magát, mennek körbe-körbe. Mire jutnak ezzel?
Dargay figyelmezteti: lehet ugyan nyavalyogni, de csak fél órájuk maradt. Nem kellene inkább a lényegről beszélgetni? Nos, kellene.
Zsolt végre rátér a tragikus este körülményeire: nagyjából az történt, amit sejteni lehetett a múlt hét elejtett félmondata után: buliztak, jött Petya, összevesztek, Petya lelépet, tovább veszekedtek. Elhangzott egy-két dögölj meg / te is, majd a csaj könyörgőre fogta, de Zsolt ekkor már nem vett vissza, lelépett. A csak meg leugrott. Működött a korábbi dinamika a kapcsolatukban, kidomborítva Rita bordeline személyiségjegyeit: előbb bánt, majd rácsimpaszkodik. Csak most Zsolt besokallt. És nem, nem úgy, hogy bántotta, "csak" nem bocsátott meg és nem hagyta nyitva a visszafelé vezető utat. Ez elég volt a lánynak a végzetes lépéshez. Talán utána kellett volna ugrani, mondja Zsolt...
Most Dargayn a sor a kiakadáson: puffog a rendszeren, amely reménytelen helyzetbe hozza őket, a terápiát, egyáltalán Zsolt életét. Pedig a fiú igenis menthető, és érdemes megmenteni. Amikor a pszichológus Zsolt intelligenciáját dicséri, az őszintén meglepődik... Valószínűleg még sose fordult elő vele, hogy őt valaki intelligensnek minősítse, őt a "suttyót"... De Dargay ezt nem álságosan mondja, ő hiszi, hogy a fiú értékes ember és a körülmények torz játéka az, ami ilyen reménytelen helyzetbe hozta. Ráadásul a Zsoltnak - a holokauszt-túlélőkhöz hasonlóan - lelkiismeret furdalása van, amiért ő még mindig él. E lelkiismeret furdalás okozta bűntudat olyan erős, hogy nem akar / nem képes védekezni. Ez az érzés akár az öngyilkosságig is fajulhat, Zsolt esetében a nemvédekezés egyfajta önpusztítás.
Nincs ereje, hogy a sok-sok embernek: kihallgatótisztnek, ügyvédnek, bírónak és ki tudja még milyen rendszerszereplőnek elmagyarázni azokat a körülményeket, amelyek Rita halálához vezettek. Dargay az más, ő figyelt minden mondatára, minden rezdülésére. Inkább ítéljék el, minthogy a sok lelketlennek ő kiadja magát.
Dargay már "végrendeletet" mond: NE ADJA FEL. Amit az apjával tett, lehet, hogy bűn, de már megbűnhődött érte. Nem vezekelhet egy életen át, főleg nem így. A legfontosabb, hogy a vallomását, melyben magára vállalja Rita megölését, vissza kell vonnia. És fel kell venni a harcot. A terápiát pedig folytatni kell. Bárki üljön a másik intézményben a terapeuta székében, Zsoltnak meg kell próbálnia vele is beszélhetni. Ezen az élete múlhat. "Nagyon nehéz elmagyarázni milyen vagyok"- mondja a fiú. És Dargay nem ámítja: "Sajnos el kell érnie, hogy figyeljenek magára!". Ez egy ilyen bicikli.
Érkezik a fegyőr, mintha nagyobb tiszteltettel tenné, mint korábban: még a plusz 5 percet is felajánlja. De sajnos az most már nem sokat segít. Dargay meghatott és aggódós. Még Zsolt az aki vigasztal: "Ne vegye úgy a szívére." - mondja mosolyogva. Még egy kapcsolattartói meghívót is megígér neki. Igaz, hogy nem terápiás keretek között, de folytatódhatnak a beszélgetéseik. Csak sajnos azoknak mi már nem lehetünk fültanúi.
Facebook kommentek