"Az ember elszokik attól, hogy nőnek tekintik."

Ismét múltat idézünk - Zsófi ül a kanapén. Várandós és aggódós. Gyerekei lesznek, pedig még maga is csaknem gyerek. Saját bőrén tapasztalta, mennyire el lehet cseszni a szülőséget, ő jó anya akar lenni, segítséget kér. Gyorsan esett teherbe, de látszólag nagy harmóniában várják a kicsiket. Egy kis lélekerősítés azért ráférne...

De most, kedd délelőtt Krisztina a soros... Egy majdnem vadiúj Krisztina, sminkkel és mosollyal az arcán. Jó áll neki mindkettő. A csaj felszabadult, már lakása is van, egy egykori edzéstársával vette fel a kapcsolatot, aki felkarolta. Igazi barátnős túrákra járnak együtt, vásárolnak, kávéznak. A férfiak megbámulják, ez mostanában fel is tűnik neki, de nem tud vele mit kezdeni: rég elszokott már attól, hogy kívánatosnak tartsák. Róbertnek az sem tűnt volna fel, ha guminővel dug, szigorúan naponta, de érzéketlenül.

Az ura naponta már csak egyszer-kétszer hívogatja. Most már nem vádló, inkább könyörgő, elanyátlanodott. Magát hibáztatja mindenért. Még sírt is, pedig előtte sose tett ilyet a nő előtt. Tehetetlennek érzi magát, rájött, hogy vannak dolgok, amik felett nincs hatalma. Például Krisztina felett, akinek végre van saját akarata és azt képes érvényesíteni.

Krisztina egyszer volt otthon azóta, ügyelve, hogy ne fusson össze a férjével. Meglepve látta, hogy a házukban eluralkodott a káosz, mosatlan és piszkosruha hegyek nőttek ki... A csaj nem tudja meghazudtolni önmagát, kitakarított, elmosogatott. Még a gép használati utasítását is papírra vetette a szerencsétlenkedő urának... Egyetlen pozitív élménye, hogy a férje a szegény sünit nem hagyta éhenveszni, lám mégis képes gondoskodni egy élőlényről.

Dargay elég rendesen lebassza a nőt: Ha eldöntötte, hogy leválik a tandemről, nem jó, ha vissza-visszamegy és esetleg ott ragad. Tessék kiállni a döntéséért, nem meghátrálni.

Azért viszont dicséretet kap, amiért nyit a világra, újra kezébe vette az életét. Pont egy egykori kézilabdás barátnőt hívott fel, mintha ott akarná folytatni, ahol anno elvesztette az irányítást. A Róbert előtti időkből. Már új sportot is talált magának, ami szintén annak a jele, kezd szabadulni Róbert bűvköréből. A keze sem fáj most, hogy megszabadult a kötöttségektől.

Viszont a kényszeres kézmosás tovább kíséri, mintha ez nem is Róberthez kötődne, hanem korábbi időkhöz. Mondjuk apukához... Krisztina vallomása szerint az első férfi az életében Róbert volt, 19 évesen. Előtt nem volt szex az életében, pedig a saját lakásában talán lett volna rá lehetősége. Visszatérnek apuka betegségére és a pesti gyógykezelésének időszakára. Krisztina mesél arról, amikor apuka nála lakott, ő krémezte a testét, előbb csak a hátát, majd mindenhol. Nem volt neki új a meztelen apuka látványa, megszokta az ajtók nélküli szülői házban, bár most meg is kellett érinteni a bőrét, aztán félórákat várni, hogy megszáradjon a kence... Most, hogy Dargay ezt firtatja, talán Krisztina maga is látja, hogy ez nem normális helyzet. Talán apuka jelenléte, ilyen intenzív betolakodása okozta a nő szextől való idegenkedését és a testiség elutasítását.

Ekkor Krisztina már Róberttel csókolózott délutánonként a moziban, majd hazament bekencézni apukát.... "Attól félt, hogy a Róbert iránt táplált érzései célt tévesztettek?" Krisztina nem felel, de testbeszéde, majdnem nyüszítése jól jelzi, Dargay jó nyomon jár.

A pszichológus érzi ezt és igyekszik megnyugtatni páciensét: Senki nem felelős az érzelmeiért, nem tehet arról, amit kivált belőle egy ilyen helyzet. Adott volt egy beteljesületlen vágy Róbert iránt és egy megdöbbentő perverz-intim helyzet apukával, nem csoda, hogy összezavarodott benne Krisztina. A nő még vissza is kérdez, Dargay még határozottabban feloldja: Semmiképp sem felelős az érzéseiért, ne érezzen bűntudatot!

Valahogy mégis: az eddigi legkomorabb zene szól most háttérbe és én csak remélem, hogy ez a felkavaró múlt egyszer kitisztul és Krisztina megszabadul a kísértetektől.