Reggel Tilly jelenik meg egy nagy csomagot cipelve, miközben Michael éppen az újonnan szintetizált egyenruhájában méretegi magát a tükörben, rang nélküli szolgálatának első napján. A csomag folyamatosan pittyeg, Michael-nek jött, van rá esély, hogy az elmúlt 30 év elmaradt Karácsonyi ajándékai VAGY Philippa végrendelete van benne. Utóbbi. Megijedve, hogy mit üzenhet, gyorsan az ágy alá teszi. Ha még nem lett volna elég nyomasztó a reggel, a liftben Saruval fut össze, aki úgy néz rá, mint Benke Laci bácsi a vegán fasírtra.  Ahogy már korábban szó volt róla, a kelpienek megérzik a veszélyt, és ebben a tarkójukon sorakozó veszélyérző idegcsápok segítenek. Amikor előző nap a rabokompot nézte távolodni, a csápjai szinte táncoltak, csak akkor ő sem értette, hogy miért. Most a helyére került minden. Michael közli, hogy kapitánytól kapott egy lehetőséget, és csak segíteni maradt itt, de Saru csápjai arról árulkodnak, hogy erről neki senki nem szólt, és nem is hisz a vulkáni embernek.

Mikor a hídra érnek, az ott gyakorlatozó legénység éppen csúnya virtuális halálba rángatja a hajót egy balul sikerült szimulációban: megint a klingonok győznek. Lorca lesújtó véleménnyel van a társaságról, nem győzi hangsúlyozni, hogy a spórás ide-oda ugráláskor tök egyedül lesznek, nem lesz másik hajó, ami velük tarthatna, ezért nagyon hasznos lenne, ha gyorsan tudnának reagálni, és nem lövetnék szét a saját feneküket. Mindenki lapul, mint kutya a gazban, Saru megnyeri az ismétlést, Lorca meg elhívja magával Michael-t, gyere mutatok valamit, ettől leesik a hajad. Beviszi a helyiségbe, ahol Cicukát tartja, most deglett lényeket nem, csak különböző fegyvereket látunk mindenütt. Lorcának tényleg kicsit beakadt ez a háború dolog, holott elvileg a Discovery egy kutatóhajó, ugyebár. Minden "legveszélyesebb" fegyvert összegyűjtött, roppant büszke rájuk, de a legjobbat a végére tartogatta. Cicuka ottléte erősen mérsékelt lelkesedést vált ki a szélsőséges érzelmeket amúgy sem megélő Michael-ből, "hát, ezt meg minek?" A Glenn-en a dupla falú acélizét áttörte, tényleg jó ötlet volt áthozni ide, hátha itt majd megtanítják terítőket horgolni.

Lorcának tetszik az új szerzemény, a kissé nyers stílusát sem bánja; aminek olyan karmai vannak, hogy szétszedi egy hajó oldalát, meg egy csapat klingont, és olyan páncélja, amiben sem a klingon bat'leth-ek sem a fézer nem tesz kárt, annak csak hasznát vehetik a háborúban. Michael-re bízza, hogy derítse ki, mi teszi ezt a lényt ennyire legyőzhetetlenné, és csináljon belőle fegyvert. Michaelnek láthatóan egyáltalán nem tetszik az ötlet, de nem szól
semmit. Ennyit arról, hogy majd gombaspórákkal fog bohóckodni két kódsort összefésülve.

Egy régi jó ismerősnek a hajójára ugrunk: Voq a T'Kuvmától megörökölt hajón töri a fejét, hogy hogyan lehetne a legénységnek valami harapnivalót szerezni, és a hajót sem lenne baj megjavítani. A Shenzou-n lenne a hajóba való alkatrész, de Voq etikai kódexe nem engedi az alávaló ellenség vívmányait felhasználni. Hatodik hónapja vesztegelnek egy helyben, egyik klingon hajó sem ment vissza, hogy mizu, otthagyták őket, mint eb a szaharát. Azóta sem sodródott oda semmi, amit felhasználhatnának, akit meg lehetett, azt már megették (Philippát is), szóval, elég nagy a gond. L'Rell szerint (akit szintén T'Kuvmától örökölt) ez a "becsületből nem használjuk fel a Shenzou-t" morális probléma eltörpül amellett, hogy éhen hal a legénység, szóval, lépjenek végre, kell az a dilítium-feldolgozó egység, mert a romlatlanság glóriája nem fogja messzire vinni őket innen, és megenni sem lehet.

Váratlan vendégként Kol jelenik meg a hajón, és bocsánatot kér Voq-tól, amiért pokróc volt legutóbb, és alázatát bizonyítva letérdel elé. Voq T'Kuvma tanítását zengi, hogy az Egységes Klingon Birodalomban csak az ellenség térdel, Kol szerint ez nagyon bölcs gondolat, de a háború megnyeréséhez kellene Voq örökölt hajója, mert annak olyan álcázása van, amire más klingon hajó nem képes, így együtt, karöltve masírozhatnának a győzelem felé. L'Rell-en látszik, hogy egy hangot nem hisz el Kol mondókájából, a bájos kis klingon fejecskéjében elkezdtek csikorogni a fogaskerekek (a Mókai házból való félig, ami a csalók klánja, messziről kiszúrja a sunyiságot). Voq ezzel szemben teljesen bamba, mindent bekajál, és új öribarijának elcsacsogja, hogy a hajót már majdnem sikerült megjavítani (tehát nem), az élelemből csaknem kifutottak már, de ami az övé, az a Kor ház tulajdona is. Brávó. Taktikai érzék: 0. Vagy inkább -4.

A Discovery-n Michael elemzi a lényt, és kiderül, hogy igazából növényevő, nem ragadozó, tehát elvileg csak önvédelemből támad. Landry jelenik meg, őt küdte a kapitány társalkodónőnek, ketten majd jó kis csapatot alkotnak. El is nevezi Cicukát Hasfelmetszőnek, mert a külleme és a tettei is ilyen névért kiáltanak. Michael bemutatja, hogy mire jutott: vendégük nagyon hasonlít egy, a Földön található élőlényhez: a medveállatkához. Ez egy mikroszkópikus élőlény, ami túléli a magas hőmérsékletet ugyanúgy, mint a nagyon hideget, nagyon jól alkalmazkodik bármilyen környezethez, a maga nemében tanulékony. Csak itt az övéké kicsit nagyobb, és egyelőre nem tudja, hogy hogyan került észrevétlenül a Glenn-re, a hajónaplóból annyit tud, hogy a legénység már ott találta.

Landry-t teljes mértékben hidegen hagyják az unalmas részletek; bármi is legyen ez az izé, valahogy hasznossá kell tenni, mire Michael-ből előtör az ŰrCoelho, hogy a lény csak az tud lenni, ami, és nem az, aminek ők látni akarják, és nem szabad a külső, meg egy szerencsétlenül elsült történet alapján ítélni. Landry rövidre zárja a filozófiai elmélkedést: a kapitányt egyáltalán nem érdekli, hogy ki kicsoda, csak az, hogy mit tud tenni érte (mármint, a kapitányért, és rajta keresztül a háborúért), és ha Lorca azt akarja, hogy ebből a lényből fegyver legyen, akkor ők azt fognak belőle csinálni. Pont.

Az emlegetett éppen az ebédjét majszolja, mikor megjelenik holovonalon Cornwell admirális, és a segítségét kéri. A kapitány vagy tényleg nagyon laza, már-már tiszteletlen, hogy teli szájjal, ülve cseveg a felettesével, vagy már rég ismerik egymást a nővel. Inkább utóbbi, mivel a másikon látszik, hogy egyáltalán nincs meglepve. Bele is csap a közepébe: egy bányakolóniát megtámadtak a klingonok, be is játssza a videót, amiben egy sebekkel borított férfi kér segítséget, körölötte sikítozó gyerekek, jajveszékelő emberek, mindenhonnan törmelék hullik. Meg kellene menteni a szerencsétleneket, szegény gyerekek szenvednek, ártatlanok vére hull a porba, hüpp...ja, és mellesleg a Föderácó dilítium termelésének majdnem a felét ez a bánya adja, ha ezt az utánpótlást elvágják a klingonok, a flottának befellegzett. A Discovery az egyetlen hajó, aminek van esélye odaérni, ha képesek már nagyobb ugrásra. Lorca teljesen biztosan állítja, hogy képesek rá, minden készen áll, indulnak is.

Stamets pont ennyire biztosan állítja, hogy egyáltalán nem készek egy nagyobb ugrásra, és bár már tudják, hogy a Glenn miért járt pórul, így ők már elkerülhetik a felcsavarodást, de még mindig nem tudják irányítani az utazást, tehát gőzük sincs arról, hogy hol fognak megjelenni...és ez így nem biztos, hogy jó lesz. Nyúltak két szerkezetet a Glennről, amiből az egyik a spórahajtóművel lép kapcsolatba valahogy, de hiányzik egy alkatrésze, a másikat meg a navigációs rendszerrel kellene használni, de nem tölt be rendesen, csak egy hiányos csillagtérkép jelenik meg, egy számítógép hiányzik a körből. Lorca enyhén szemrehányóan megjegyzi, hogy biztos a Glennen hagyták, mire Stamets szivárványos szarkazmussal válaszol, hogy emberi és klingon hullák közt szlalomozva, az életükért futva egy szörny elől, nem volt épp ideális helyzet a nézelődésre, de egy szuperszámítógépet azért kiszúrt volna. (Azt mondjuk nem értem, hogy miután Cicukát, bocs Hasfelmetszőt, átsugározták a hajóra, miért nem ment még néhány megbízhatóan diszkrét ember vissza a Glennre kicsit lomizni...annyira titokban akarta tartani a lényt a kapitány -amiről egyébként már a fél hajó tud-, hogy inkább veszni hagyta a lehetőséget, hogy a szétszórt holmikból megtudják, mire jutott a Glenn?)

Saru finoman megjegyzi, hogy már 6 órájuk sincs, míg a klingonok elfoglalják a Corvan 2-t, de Stamets szerint ezt akkor sem lehet siettetni, ám kipróbál még néhány dolgot, hátha áttörést ér el. Valamit sikerül is mókolnia, bár nem tudja eléggé hagsúlyozni a "talán", és a "kérdéses" szavakat, ám ezeket a kapitány"igennek" könyveli el, pajzs le, spórák be, fegyver ki, ugrás! Meg is jelennek... egy O típusú csillag (a legforróbb csillag "fajta") gravitációs mezejében, és csak az óriási szerencse menti meg őket a ropogósra süléstől. Kijelenthetjük, hogy ez nem sikerült, ez biztosan nem a Corvan 2, téves a cím, talán elírták az ekezeteket.

Miután biztossá válik, hogy nem sülnek meg, Lorca előkeríti Stamets-et, akit épp a doki ragaszt össze -burkoltan évődve- a gyengélkedőn (mivel az ugrás közben csúnyán beverte fejét). A kapitány erőlteti, hogy csináljon VALAMIT, mert, ha a dilítium utánpótlás odalesz, egyik föderációs hajó sem fog menni sehova. Szóval, szögelje össze a doki Stamets-et, hogy az meg tudja oldani ezt a problémát, mire a tudor kitör, hogy ő megmondta, hogy ez így bukó lesz, és több idő kell, ha kapkodnak, csak rosszabb lesz. Az ő kutatása köré szervezték ezt a hajót, ő nem katona, és ez egy kutatóhajó. Lorca szerint viszont, ez az ő hajója, és már egy hadihajó. Ha nem tetszik, ki lehet szállni, mire Stamest visszavág, hogy OK, de akkor magával visz minden eredményt, ami a kapitány szerint viszont a Föderáció tulajdona: nem visz semmit sehova. Lorca aztán megpróbál az egójára hatni, hogy majd milyen neve lesz a jövőben, ha ezt meglépi (vagy nem), de amikor ez sem ér célt, hatásosabb eszközre vált: miután Stamets dühösen kiviharzik a gyengélkedőről, a kapitány bedobja a "ártatlanokszenvednek" kártyát, és az egész hajón leadatja a Corvan 2-ről érkező segélykérő üzenetet. Ha ez nem hat, akkor semmi!

Landry épp Michael-t nyüstöli, hogy haladjon már a vizsgálatokkal, kellene az új fegyver. Michael hiába mondja, hogy inkább a lény reakcióira kellene fókuszálni, mivel a túlméretes medveállatka  már az ugrás előtt érezte a veszélyt, úgy tűnt, mintha tudta volna, hogy rossz koordinátákra mennek, teljesen pánikba esett, a számítógép is erős aktivitást talált az idegrendszerében. Landry-t ez egyáltalán nem hatja meg, a lény fél a fénytől, ezért ijedhetett meg, szerinte inkább maradjanak a tárgynál. A Corvan 2-ről érkező adást hallva, meg már végképp nem akar tovább várni Michael tötymörgésére, egy huszárvágással akarja megszerezni azt, ami szerinte nekik kell: leszedálja Hasfelmetszőt, és le akarja vágni karmát, hogy azzal kezdjék végre el a melót, tesz ő rá magasról, hogy növényevő, meg mitől fél (megjegyezném, hogy ha meg is szerezné a karmot, abból bármit is csinálni nem egy óra, ráadásul az ugrás problémája akkor sem lenne megoldva, szóval, ez az elhamarkodott lépés tök felesleges kínzás lenne). Michael szerint ez egyáltalán nem jó ötlet, de Landry nem hallgat rá, kinyitja a "ketrecet", és, ahogy arra számítani lehetett: a nyugtató nem hatott a vendégre, aki persze kitör, és amikor Landry tüzel rá, el is kapja. Mielőtt szétborogatna mindent, Michael maximumra feltolja a világítást, amitől a lény ugyan megijed, és visszarohan a vackába, de Landry-n ez már nem segít, sajnos neki az út itt véget ért.

Mivel Michael nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Hasfelmetsző nem veszélyes, egy gagyi ürüggyel becsalja Sarut a laborba, és bejött az ötlete: Saru minden veszélyt megérző csápjai békésen szunyókálnak, tehát a lény egyáltalán nem vérszomjas, viszont mikor kiderül, hogy csak kihasználta a kelpient, Saru jól megsértődik. Michael aztán ráveszi Tilly-t hogy csórjon el egy adagnyi spórát a gépházból, mivel szerinte ez a kulcs; ez a tippje is bejön: mikor kinyitja a spórás dobozt, Ripper úszik a boldogságban. Meg a spórákban. Michael büszkén előadja elméletét Stamets-nek (aki a helyzethez képest jól kezeli a gyilkos fenevad hajón való üdültetésének tényét): a Glenn csodaeszköze maga a Hasfelmetsző volt, akit a spórák "hoztak össze" a hajóval: a spórákat keresgélve jutott be a hajó azon részébe, ahol a gombákat tárolták. A lény tudja irányítani, hogy hova megy a micélium-hálózaton, a Glenn nem tudta, de az új szerzeménnyel már igen: erről beszélt anno Stamets barátja, csak nem nevezte nevén a gyereket. Tehát a hiányzó szuperszámítógép Ripper maga, a másik kütyü meg, amit elhoztak a Glennről, biztosítja a kapcsolatot a nagyra nőtt medveállatka és a számítógép közt valahogyan. Szemléltetésképp átsugároztatja a lényt a melegházba, és bebizonyosodik, hogy a Hasfelmetsző valóban tud kommunikálni valahogy a spórákkal, és nagyon is jól érzik magukat egymás társaságában.

Miközben a Discovery-n feszkó van, a Shenzou-n kapunk egy kis klingon romantikát: L'Rell és Voq a dilítium-feldolgozót szerelik ki a magára hagyott hajóból; azaz, Voq még a hídon kóvályog, mire L'Rell már meg is találja a szerkezezet a gépházban. Megvárja Voq-ot a kiszereléssel, de szerintem csak tiszteletből, nem azért, mert szüksége lett volna rá a művelethez. Igazából, Voq kicsit balféknek tűnik: eleve, csóri kívűlálló, és igazából soha sem fogják befogadni; fél évig kerülgeti a Shenzou-t "becsületből" -pedig, ha már az elején kiszerelik az alkatrészeket, nem kellett volna itt éhezniük hónapokig-, viszont L'Rell rábeszéli 2 perc alatt; Kol szövegét egyből benyalja, pedig üvölt az ipséről, hogy hazudik, mintha könyvből olvasná. Valahol ezt ő is tudhatja, hogy elég béna tud lenni, és elmondja L'Rell-nek, hogy mennyire jó, hogy ő mellette áll, és elfogadja vezetőnek, pedig okosabb, mint ő (mármint Voq-nál) és T'Kuvma elég rövid ismerettség után tette meg főninek, holott a klingon nő évek óta ott szolgált. L'Rell szóvirágaiból válaszképp azt lehet kihámozni, hogy igazából neki nagyon jó ez a második emberes (klingonos) pozi, Voq megérdemli, hogy ő a vezér, ő meg megpróbál minél fontosabb szereplővé válni mögötte: bajtárs, követő, védelmező. Ez szép. Várom, hogy mikor szökell el egy csillámpóni szivárványt pukizva a háttérben.

A hajóra visszatérve egy búcsúbuliba csöpennek: Voq búcsúzik a hajójától, mivel Kol áthozott egy rakat kaját a távollétükben, és így Voq egész, halálig hűséges legénységét maga mögé állította ezzel a húzással. Voq-nak nagy nehezen leesik a húsz fillér, ő erősen át lett verve. Nyilván nem akarja odaadni a hajót, de mielőtt Kol-al egymásnak esnének, L'Rell közéjük áll, és átadja Kol-nak a feldolgozó egységet, majd a ledöbbent Voq szeme láttára, az egyik tálból kiragad egy szimpatikus dögcombot, és jóízűen beleharapva mutatja átállását. Kol ki akarja nyiratni fehérkét, de L'Rell-nek van egy jobb ötlete: dobják ki a hajóra, ami megölte T'Kuvmát.

Eközben a Corvan 2-re elindul a Discovery, Hasfelmetszőt besugározzák a spórás üvegkalitkába, ahol a Glennről örökölt műszer rá is csatlakozik. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a ketyere néhány 30 cm-s tűt beledöf a szerencsétlenbe (így lesz kapcsolat), mire Stamets paneljén felugrik a holo csillagtérkép (ami most már nem hiányos, mert Ripper agyában van az egész univerzum "térképe"); csak betöltik az úticélt, és ugranak is! Egyedül Michael veszi észre, hogy a lény szenved, és egyáltalán nem jó ez neki. A foglalkozás eléri célját, megjelennek a Corvan 2-nél, szét is lövik a klingonok összes hajóját, majd annyira angolosan távoznak, hogy még a megmentettek sem tudják, hogy kinek lehetnének hálásak. A művelet után a hajón sem tudják elhinni, hogy ez az egész sikerült, nagy az öröm, gratula, mosoly, meg kézfogások, míg az egész siker "motorja" fájdalomtól meggyötörten kucorodik össze az üvegkalitkában. Ez így nagyon nem faca.

Van még valaki, akinek nem ez a szerencsenapja: Voq dühöng a Shenzou-n, és páholyból nézi, ahogy a hajója elmegy. Nélküle. Váratlanul L'Rell jelenik meg mögötte, Voq persze egyből a torkának esik az árulása miatt, mire az elmondja, hogy ezt az egészet azért játszotta el, hogy meg tudja menteni. A hajóját fújhatja már, így máshogy kell megnyernie ezt a háborút, azért, hogy minden klingon elhiggye, hogy ő a kiválasztott. Voq-nak persze nincs ötlete, hogy hogyan lehetne ebből kimászni, L'Rell-nek van: ellopott egy vadászt, amivel majd elviszi a Mókai ház otthonába, a "nagyasszonyokhoz", akik majd tudják a tutit. Ennek ára van: MINDENT fel kell áldoznia. Ezt nem fejti ki bővebben, remélem, majd kiderül, hogy mit tudnak az ottaniak, és mi az a MINDEN.

Zárásképp Michael nagy nehezen, Tilly bíztatására, kinyitja a kapszulát, amiben Philippa végrendelete van. A kapitány hologramja megjelenik, elbúcsúzik, és biztosra veszi, hogy Michael, akire lányaként tekint, már a saját hajójáról hallgatja le ezt az üzenetet. A legszeretettebb dolgot hagyja rá: a teleszkópot, amivel az első részben találkoztunk.