Kedd van, Krisztina áll az ajtóban, mocskos kézzel: defekt, kerékcsere. Ezúttal jogos a kézmosás...

Főcím után kiderült: Krisztina felrúgta a tandemet. Elköltözött egy panzióba. Mintha menekülne, szinte az éj leple alatt lépett le. Nem beszélt róla Róberttel, csak összepakolt és ment. Bár hagyott egy búcsúüzenetet, de jobbára abban is csak mentegetőzött. Nem mert személyesen beszélni a férfival, mert attól félt, az a szokásos magabiztosságával leseperte volna érveit az asztalról. A felállás szerint a nő nem nyavalyoghat, mert az csak problémázás. Itt csak Róbertnek lehetnek valós problémái, a nőnek meg joga van kiszolgálni. A fia meg azon csodálkozik, hogy hogy bírt ki az anyja 25 évet ebben a kapcsolatban. A gyerek mellesleg nem döntött se a papa mellett, se a mama mellett, inkább a barátnőjéhez költözött. 

Krisztina arra számít, hogy Dargay körbepuszilja, amiért ilyen ügyes volt, és lépett. De a pszichológus nem teszi meg neki ezt a szívességet. Szerinte jobb lett volna inkább beszélgetni és csak annak sikertelensége esetén dobbantani.

Krisztina és a férje amúgy napi kapcsolatban maradtak, a férj telefonjai ugyanúgy rendszeresek, mint korábban. Róbert úgy viselkedik, mint egy sértett király, akit elárultak, de azért csak leereszkedik a hűtlen udvaronchoz. Amúgy a férfi azt hiszi, szerető van a képben, nem is sejti, hogy ennél nagyobb a baj: a rabszolga öntudatra készül ébredni.

Krisztina hosszasan mélázik az otthon magányosan maradó férjéről, vajon mi van vele, hogy viseli... Nem akar ő neki rosszat, csak nem bírja elviselni... Még iszik is Róbert és olyankor üvölt vele a telefonba. Ő meg hagyja. Hagyja?

A nagyobbik baj, hogy Krisztina sem boldog a helyzettől: ahelyett, hogy sikerélménye lenne, hogy lépni mert, most kudarcot érez... Megbukott. Az anyja például sose hagyta volna el az apját annak idején. A szülők házasságát átlagosnak mondja a nő: komoly veszekedések sose voltak, de anyuka gyakran morgott a háttérben, a rendrakás meg a mosogatás miatt. Apuka meg ő sose vették komolyan, amúgy is volt más baj: a családi biznisz befuccsolt, még a házukat sem bírták befejezni... Nem voltak például ajtók. Itt Dargay szeme elkerekedett: még a fürdőszobán se? A csaj nem intett, de szerinte ez nem volt zavaró: gyakran együtt fürdött apukával. Aztán jött a kolesz, majd az albérlet. Na ez utóbbiban végre egyedül lehetett. Egész addig, míg apuka meg nem jelent ott is, betegség illetve kezelés okán. (Jaj de nem szeretem azt, amerre tartunk. Ez az első olyan rész, aminek harmadjára futok neki. Ez az én ellenállásom.)

Dargay tovább faggatja a nőt, meséljen apukáról, a betegségéről: autoimmun betegsége volt, de a végén normális influenzába halt bele. Krisztina sokat ápolta akkoriban és nagy tisztaságot tartott, nehogy ő fertőzze meg valamivel az öreget... sokszor kezet mosott, fertőtlenített. De nem volt elég, mégis bejutott az influenza. Mintha vádolná magát. Pedig apuka volt az egyetlen, aki igazán szerette és feltétel nélkül elfogadta. Annak idején azt hitte Róbert is így fogja szeretni, szinte belemenekült a házasságba. Aztán, most, hogy kilépett, nem csoda, hogy a férj valami erős férfit sejt a háttérben. Róbert szerint ez egy szerető, Krisztina szerint Dargay, de Dargay szerint apuka szelleme. Na? Tudja még valaki követni?

Krisztina igen, de nem tetszik neki az irány. Szerinte faszság, hogy a 25 éve halott apa kísért és irányít a háttérből. Illetve az a kvázi bűntudat ami a fertőzése kapcsán feldereng. Krisztina kiabál, Dargay magyaráz: úgy érzi a csaj irányító volt, egészen apa haláláig mind a kézilabdában, mind az életben. Sikeres volt, elérte amit akart. Aztán apuka meghalt és az irányító támasz nélkül maradt. Rögtön egy másik támaszt keresett magának, a leendő férje személyében. Krisztina dühe nem csillapodik: szóval akkor ő a hibás, meg apuka és Róbert meg az ártatlan, cserbenhagyott férj, akit használt, míg jó volt, majd eldobott.

Dargay sose ilyen őszinte nem volt még, hiszen nagyon hiteles az apákkal folytatott szeretet-harc dinamika ismerőjének szerepében. Türelmesen magyaráz: nem hibás itt senki. Egyszerűen a csajnak olyan mély és őszinte kapcsolata volt apukával, hogy halála után a helyébe lépő - de már nem olyan tökéletes - férjjel szemben Krisztina nem tudta magát megvédeni. Mert előtte nem kellett sose: a támasz - irányító leosztás apukával működött, de a férjjel sose. És Krisztina nem tudta, mit kell ilyenkor tenni, hogyan kell magát megvédeni. Most, hogy lelépett otthonról, talán újra saját élete irányítójává válhat.

Ebben a pillanatban csengetnek. Róbertet vizionálom az ajtóba és egy monoklit Dargay szeme alá. De nem. Az ajtóban 2 rendőr és egy Bence áll, a fiú graffitizett, lebukott. Az első lépések a bűn útján....