Családi idillel kezdünk: Apa tanítja lányát gitározni. Hamar átvált azonban a jelenbe a képsor, így kiderül, az idilli képek már a múlté, csak visszaemlékezések, Apa már csak egyedül pengeti a húrokat. Hirtelen váltással máris a bosszú pillanatait láthatjuk, motorosbanda-tagokat üldözünk, kamera váltakozik néha belső nézetesre, mintha videójátékban lennénk. Amint a motorosok az aszfalton fekszenek, már nyilvánvaló, hogy a pickuppal áthajt rajtuk, mint kisnyugdíjas a Suzukival a lakóövezetben a fekvőrendőrön. Közben arc meg sem rezdül, látszik, nem ma ölt először főhősünk. Következő snittben a távcsöves puska célkeresztjén keresztül figyelhetjük meg, miként örül Mexikóban a Megtorló elől vélt megmenekülésének a kartell egyik főnöke. Végzete az lesz, hogy elfelejtettek függönyt tenni a ház ablakaira, így a „bumm a fejbe” hamarabb megtörténik, minthogy a fellációnak örülhetne. Nem vagyok fegyverbuzi, de (persze tudom, amit a „de” előtt mondunk, az nem igazán számít) ahogy a Megtorló kilélegez, elsüti a távcsövest, majd 2 szívdobbanásnyi idő eltelik, amíg a lövedék szétcsapja a gengszter fejét, az elég hangulatos.

Snitt, reptéri mosdó, öltönyös kartell-rosszfiú is már a megmenekülésének buliját szervezi, de kár volt előre inni a Megtorló bőrére, mert a Megtorló a hang alapján is tudja, kire kell rátörni a budiajtót, hogy utána megfojtsa a bekötött nyakkendőjével. Ezt mondjuk én biofizikailag nem tartom hihetőnek, mármint, hogy valakit felakasztás nélkül meg lehessen fojtani egy bekötött selyemnyakkendővel, de ha valakinek már volt konkrétan fulladásos élménye nyakkendőkötés közben, akkor írja meg a kommentek közt, én mindenesetre nem próbálgatom otthon a tükör előtt. Ezzel minden bandatag kipipálva, Punisher-jelmezt el lehet égetni, vége is a műsornak, köszönjük a figyelmet. De nem, még csak most kezdődik a főcím.

Ami után, 6 hónap elteltével a civil életbe visszavedlett hősünk roppant fejlett technológia használatával, egy kézikalapáccsal bontja a falat fogalom nélkül. Alkonyattól pirkadat utánig veri a falat, ez a környékbeli lakókat nem, annál inkább zavarja az épületen dolgozó jómunkásbrigádot, merthogy akkor ők kevesebb túlóralehetőséget kapnak. Mintha nem lenne ott egy baromi nagy felhőkarcoló, amit kézzel szétverni  ilyen tempóval még túlórázva is évekig tart. A Megtorló motiváltságára is megkapjuk a választ: poszttraumatikus stressz szindrómában szenved. És ez nem azt jelenti, hogy Sixx mester korábbi posztjainak olvasásától kapott idegrohamot, hanem, hogy még a családjával töltött meghitt pillanatokról álmodás után is úgy ébred, mintha rémálma lett volna. Másnap a régiek által kiközösített új srác a blokkon elénekli megosztja vele beteg nagymamájának szendvicsét, persze a Megtorló megköszöni a szenyát, de leoltja a fiút, hogy ő nem lesz a barátja senkinek sem. Viszont ezután mégiscsak szocializálódik kicsit – a háttérben meghúzódva végighallgatja az anonim veteránok klubjának gyűlését, ahol magvas gondolatok, avagy éktelen marhaságok hangzanak el, ezt még nem tudjuk, milyen társadalmi üzenetet akar átadni majd a sorozat ezzel a szállal. A lényeg, hogy a klubot az ex-katonatársa üzemelteti, aki a családját is ismerte, és most jó tanácsokkal látja el, mint például, hogy a hátralevő fél életében jó lenne, ha nem búvalbaszottan mászkálna bele a világba.

Újabb barátainkat ismerhetjük meg ezután: a Belbiztonsági Minisztériumban dolgozó tökös nőt és a nemrég meghalt munkatársa helyébe frissen érkező új, obligát mókamestert, na meg a szexista, és mindenféle egyéb-ista főnököt, aki szigorúan megtiltja a furcsa körülmények közt meggyilkolt afganisztáni tiszt utáni nyomozást. A nő „te vagy a főnök” kijelentésével már sejtjük, nyilván nem fogja abbahagyni. Kezdetnek beleássák magukat a Megtorló aktájába. Az új fiú a bontásnál lecimbizik és kocsmázni megy a rosszfiús munkásember-brigáddal. Kicsit felakad a szeme aztán, amikor kihozzák a cehhet, de nem meri mondani, hogy hé, srácok, csak az első kört mondtam, hogy fizetem, a 120 ezer Ft-os pezsgőt meg a konzumlány kérte csak, így elfárad a bankautomatához.

Antipatikus jómunkásembereink aztán véletlenül épp a Megtorló füle hallatára beszélik meg roppant titkos módon azt, hogy egy tuti tippnek köszönhetően hogyan szerezhetnek pénzt. Korda Gyuri bácsiék nagyösszegű kesses pókerpartit rendeznek, csak egy őrrel, sima bulinak néz ki. Hoppá, észreveszik a Megtorlót, gyanítják, hallhatta a nagy tervet, bele is kötnek, de mielőtt hiriggé fajulhatna a dolog, rászakad az épület az egyik cimborájukra. Kell a beugró segítség a balhéhoz, beszervezik hát az új fiút, akinek az utolsó ruppója úgyis a krimóban maradt, meg egy jó balek sosem árt. De még mielőtt odajutunk, egy kis morális beszélgetést hallunk a BM-es nővel és mamájával, nahát végre színészi teljesítményt is látunk, mert a mama nem más, mint Shohreh Aghdashloo, aki már az Expanse-ben is kiemelkedett, és nem a csárlis jégaviszkibenes hangjára gondolok, hanem a belső kisugárzására, mint a Való Világban. Kíváncsi vagyok, hogyan fog súlyt kapni a történetben.

Amíg a trükkös triumvirátus lenyúlja az éjszakában a pókeresek lóvéját, addig a Megtorlónak ismét szörnyű rémálma van: azt álmodja, ölelgeti az asszony kedvesen mosolyogva (na jó az álom végén mindig jön a gyilkos idegen). Hát ezt nem lehet kibírni, felmegy inkább a házat bontani izomból, dühösen. Közben balekfiúnak leesik a brifkója a földre a balhé közben, mindenki látja a nevét, a helyi keresztapa kajánul mondja, öreg inkább ki se vidd innen a pénzt, neked már annyi. Így gondolják ezt a haverok is, akik viszik a srácot a bontási területre, izzítják a betonkeverőt, rendesen megcipőzik szegény srácot, majd belökik a friss betonos konténerbe. De ezt már nem hagyhatja a MegTHORló, és félelmetes pörölye!

Érdekesség: a munkásbrigád tagjai ugyanazzal a szóval (gimp) megnevezve csúfolják a Megtorlót, mint ahogy a Pulp Fictionben a latexruhába öltöztetett Bénát hívták. Mindenesetre a biztonság kedvéért a Megtorló mindenkit kinyír a kis bunyóban, aminek végén a baleksrác nemcsak megmenekül, hanem még a pénzeszsákot is megkapja ajándékba, hogy nem-retúrjegyet vegyen egy másik városba magának és a mamának. A Megtorló pedig elmegy a pókerbarlangba kiirtani a szegény, játékos kedvű Korda Gyuri bácsikat. Akik persze még mindig ott vártak azóta is, hátha valaki visszaviszi a pénzüket.

Zárójelenetként egy pszichopata-kinézetű, eleddig ismeretlen figura követi a Megtorló lépteit a térfigyelő kamerával. Isten hozott újra, Frank, hallhatjuk, ezzel vége az első résznek.