"Magának fogalma nincs arról, hogy milyen az öregedés!"

Péntek van, Dargay még otthon. A régi idők emlékét idézve Ágnessel küzd - csakhogy most telefonban és elég egyoldalú módon, üzenetrögzítőre. A fia robog el mellette, válaszra sem méltatva.

Vált a kép és megérkezünk Adél rendelőjébe. András épp fia meglepetés-szerű odaköltözését elemzi. Fia már régóta könyörög, hogy eljöhessen anyjától (nemigen jön ki annak új pasijával), Dargay eddig ellenállt. De most mégsem küldi el a gyereket, sőt Vandát is lejjebb építi a kedvéért. Elvégre nem szeretné, ha gyerek cseberből vederbe essen és itt meg az apja új kapcsolata lenne a gátja a boldogságának. Szóval mióta Bence van, Adél kevesebbet jön és nem aludhat náluk.

Több okból is nehéz a helyzet: egyrészt a gyereket eddig jóformán az anyja nevelte, Dargay nincs hozzászokva szülős hétköznapokhoz - ráadásul a kamaszkor meg eleve nehéz. Másrészt ott van ugye a vélt vagy valós Parkinson kórja, nem akar erről beszélni a fiúnak.... "Előbb utóbb el kell mondanom neki, hogy beteg vagyok!". 

Ritka pillanatoknak vagyunk tanúi: Dargay segítséget kér: tanácsot, mennyit mondjon el a fiának a helyzetéből. Mert, és itt egy bocsánatkérés jön: igaza volt ám, kedves Adél, nincs bizalmas barát, olyan akivel meg lehet beszélni a nagy lelki kérdéseket. Sőt (még egy bocsánatkérés) Ágnessel kapcsolatban is igaza volt Adélnak! András itt kifejti a rész eleji nagymonológ hátterét: Ágnes egy áruló, aki képes volt az ők személyes, 20 éves terápiás múltját elárulni és Dargay - tudtán kívül - belekerült Ágnes könyvébe, mint esettanulmány. Persze elferdítve, mert az nem úgy volt, meg tán igaz se volt. De mégis, mit képzel az a nő? Aschenbach-i figurát kreált belőle, aki retteg az öregedéstől....  A könyvbeli szereplőt Árpádnak hívták, pont, mint Dargay apját - a férfi szerint egyértelmű, hogy az ő alteregója a könyvben szereplő alak. Börtönfalról beszél, amivel az alteregó körbebástyázza magát és a szakmába menekül a magánéleti kudarcok miatt. Asszem ez tényleg nagyon Dargayra illik. A férfi itt udvarol egy kicsit a pszichiáternek, aki hárítja a (szakmai) bókot... Dargaynak persze ez se tetszik.

Adél visszatér a betegséghez. Mi volt a neurológusnál? Az egy kókler, mondja Dargay: ahelyett, hogy elküldött volna MR-re, meg CT-be, a kezemmel kellett fogdosnom az orrom, meg egyenesen járni. A végeredmény, hogy nincs eredmény: követni kell a tüneteket és várni, hogyan alakulnak.... Ez az egész nyilván nem nyugtatta meg Dargayt, mert a keze továbbra is remeg és ez zavarja a mindennapokban. Főleg amikor a fiatal barátnő társaságában fapálcikával próbál meg rizsgolyót enni - persze csakis úgy, hogy a barátnő előtt még mindig kussol az ügyről, nehogy kiderüljön, hogy öreg és talán beteg. Úgyhogy a férfi nem áll le: keres újabb dokit, valaki csak rámondja már, hogy beteg. Mintha titokban ez lenne a vágya.

Dicséret 3.0: Dargay ismét elismeri, igaza volt Adélnak - ezúttal az álmával kapcsolatban. Az álma, amit végre nekünk is elmesél, a megrekedtség és a bénultság története: egy vaskerítés mentén fut, süt a nap, nyílik egy kapu, ő pozitív várakozással tekint a nyíló kapu felé. Közben lelassul, mintha futóhomok fogná meg a lendületét, egész addig lassul, míg a végén lebénulva megáll. Hátranéz, és az apja tántorog mögötte... Általában itt ébred fel. Az álmok mindennaposak, mióta jelentkeztek a kézremegés tünetei. Mintha az apja staféta-szerűen továbbadná a betegségét, vele együtt a kiszolgáltatottságot és a kétségbeesést. Ez az örökség, amit kapott, bár jobb lett volna egy balatoni nyaraló, de most már mindegy.... Ijesztő a tudat, hogy ő pedig a fiának fogja ezt továbbadni.

András retteg attól, hogy apja sorsára jut, mások kegyelméből kell élnie. De vajon tényleg retteg? Mintha mereven ragaszkodna a betegséghez, megidézve azt, utolsó mentsvárként: ha "végre" beteg lesz, muszáj, hogy valaki ápolja és a közelében legyen. Közben Zsoltról mesél, aki talán ártatlan barátnője megölésében, de mégis, mintha "azt akarná, hogy elítéljék". Dargay András meg mintha akarná azt a Parkinsont. Mintha ezen a perverz módon akarná kierőszakolni valaki gondoskodását.