Újból itt a szőrös, büdös, koszos munkásemberek alaszkai hétköznapjait bemutató sorozat legújabb epizódja. Azt már most leszögezném, hogy nem ebben a részben fogják a aranybányászásba feccölt végtelen energiákat napkollektorok és szélerőművek installálására fordítani, és nem is ezen a héten dobnak össze egy fúziós erőművet, amivel a föld energiafogyasztásának 100%-át biztosíthatnák.Még szép, hisz ez a műsor nem erről szól.
Parkeréknél áll a bál, mert szerinte Rick akkora lemaradásban vannak, hogy az már fáj. Leginkább Parker pénztárcájának fáj. Rick nem tehet mást, minthogy maxra állítja A Nagy Vöröst, így 80 köbméter helyett 110 köbméter mos át óránként. Ez gyorsabb vízkeringetéssel is jár, amit a kis tavacskájuk nem bír, így sarat szív fel, ami eldugítja a szóeófejeket, valamint az aranyat is komossa az ülepítőből. És igen, azzal, hogy nagy sebességre kapcsolt, most le is állhat egy napra, mert építenie kell egy patkó töltést a kis víztározójába, hogy az iszapnak legyen ideje leülepedni. A faék egyszerű terv sikerül, már tiszta vízzel mosnak, mint a güzü. Sajnos a nagy igyekezet nem látszik meg a siralmas heti mérlegelésen, ugyanis csak 150 unciát sikerült Parkerrel ketten összeizzadnia, ami pont 80-nal kevesebb, mint amire szükségük lenne az 50 unciás álomhatárhoz.
Hoffmanék alapból 3 helyett 2 mosóval dolgoznak csak, mert ugyan az állam engedi, hogy a Fair Play fantázianevet viselő területen bányásszanak, de a helyi hivatal kipaterolta őket, merthogy alkóterület része. Most az egész brigád bevonult a hivatalba könyörögni. Freddy fegyvernek használja barátait, hogy megmutassa kik azok a meglett, pocakos férfiemberek, akiknek ezért a hülye tiltás miatt nem lesz mit enniük. végül sikerrel jártak, mert a közgyűlésig feloldották a tilalmat. Eufórikus örömmámor közepette be is indítják a mosót, ami kábé egy perc alatt bedöglik. Nos, az áramot adó agregátorban ment tönkre valami. Annak pótlása két nap, az egy gyors vágásnak köszönhetően el is röpül hirtelen, úgyhogy ott tartunk, hogy Hoffman már 3 mosóval termeli az aranyat, ami nem semmi, ilyet még nem csinált. Ettől persze nem kell elájulni, jövőre majd néggyel fog, ha lehet egy tippem. Ami lényeges, hogy így mit sikerül produkálnia. Hát elég nagy gyászkoporsó a helyzet, viszont a Fair Play bánya kétnapos produktuma, az a több mint 50 uncia több mint bíztató. Jönnek is a végszavazások: ezért megérte, tudtam, hogy arannyal van tele az a föld, ez az adu ászunk, ha így haladunk meglesz az 5000 uncia, Parker készítheti a zsepit, mert durván ki fog kapni.
Eközben Tony Beets kotróján megint azzal jön a fia, hogy ki kellene cserélni valamit. Tonynak ebből már halálosan elege van. Nem érdekli, hogy az ülepítő egy része lyukacsosabb, mint egy ementáli sajt, csak lásson már végre aranyat. A fia szerint most az egyszer kellene rendesen megcsinálni, aztán nem lenne vele gond, de az ugya megint pénzbe kerülne. Tony kitalálja a tutit: a lyukacsos részeket kikerülve előrébb hozzák a csúszdát, amin jön lefele a víz meg az arany, oszt ennyi. Kis heggesztgetés, kalapálás, fúrás, faragás és már megy is, mint az álom. De milyen álom?! Hát egy heti több mint 300 unciás álomkotró. Lehet, hogy elment a szezon negyede, de Tonynak így simán meglesz a célul kitűzott 3000 unciája.
Facebook kommentek