"Milyen érzés, hogy kiadta magából!"

Nagyvad érkezik Andráshoz, Sándor bácsi személyében. Egyedül jött az Öreg, Dargay nem kis meglepetésére. Nem gyerek ő, mondja, majdnem zökkenőmentesen idetalált. A Blahán suhancok ugyan kinevették esetlenségét, de hát ilyenek ezek a mai fiatalok. Csak a szex, meg a szipu...

A maga legtermészetesebb módján veszi elő a cigijét és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén. Minden a régi, mondja. Áron jó fiú, ő még csak-csak próbálkozna az otthoni légkör enyhítésén, de hát Júlia ?! A nő egyszerre hanyagolja el a gyerekeit (az ő unokáit) és - mivel lelkiismeret furdalása van - egyszerre kényeztet is őket. Egész délután mesét nézet velük a számítógépen, addig is kuss van. Bogyó és Babócára panaszkodik az Öreg, de csak azért mert nem ismeri a Tinititánokat.... Ő meg még esti imát sem taníthat nekik. Mit szólna mindehhez szegény Katalin, ha látná? Amúgy szívesen részt venne a nevelésben, vigyázna a kölykökre, de nem akar újabb feszkót. Nem akar szólni Áronnak, mert akkor, ha az az ő pártjára áll, újabb konfliktus lesz otthon. A gyereknevelésben (is) Júlia a főnök. Sándor úgy érzi Áron nem az ura, hanem a cselédje a nőnek.

András nyíltan beszél, vázolja az Öreg helyzetét: meghalt a felesége, egyedül maradt, idegen nagyvárosban, csak a családjához tud szólni. Beszélgetnie kellene minderről velük. Mondja el, mi bántja. Igen, Júliának is.

Az Öreg szerint azt nem lehet, mert a nő "ellenséges" vele. Nem engedi imádkozni és cigizni se... De próbálkozik, mondja Dargay. Még erdélyi étterembe is elvitte, arról meg nem Júlia tehet, hogy ott szar volt a töltöttkáposzta. Júlia csak igyekszik megtartani azokat a kereteket, amik még Sándor ideköltöztetése előtt alakultak ki.  "Júlia annyira szereti Áron, hogy kedvéért befogadja az édesapját". Érzem, hogy baj lesz, hiszen Sándor már az elején Júlia követének tartotta Dargayt. Jön is a vihar: akkorát kiált az Öreg, hogy szülőfalujában is meghallják.

Ők egy család, kiáltja, mi az, hogy "befogadták". Összeköltöztek. Sőt, ő az, aki Júliát befogadta a családjába. A házáért kapott pénzt is a fiataloknak adta, az a minimum, hogy "előtte viselkednek". Tiszteljék őt, kezeljék felnőttnek. Dargay most nagyonpszichológus: "Milyen érzés, hogy kiadta magából?" kérdi mindentudó mosollyal az arcán. Az Öreg nem is érti hirtelen, mi milyen érzés. Aztán visszaül a kanapára és újra fegyelmezi önmagát. Bocsánatot kér, de a pszichológus szerint nincs miért. Végre megfogalmazta azt, ami bántja. Tessék otthon is ezt csinálni. Még mindig jobb, mint a néma duzzogás.

Az Öreg belelendül: akkor folytatom, ha már így belejöttem, mondja: Az is idegesít, hogy Áron egy balfasz.... Hiányzik valami abból a házasságból. Dargay részleteket akar, nem érti mi bántja ezzel kapcsolatban Sándort.

Az idős férfi régmúltat idéz: ő és Katalin nem voltak szerelmesek egymásba házasságkötésük idején. De egyformán gondolkodtak, szövetségben éltek. Szerelem talán sose volt. Áronék másféle kapcsolatban élnek. A fia és Júlia között nincs szövetség, és az nem olyan dolog, ami majd csak úgy megjön. Az ő szerelmük másféle kapcsolatot eredményez... Sándor próbálja elmagyarázni a különbséget a két házasság között. De csak nem sikerül. Mintha az ő 37 éves házasságát kellene védenie, kényszeresen. A szövetség örök dolog, de a folyton kufircoló ifjú pár szerelme gyertyaláng - legalább is Sándor szerint.

Este Dargay és Vanda egy másik párral vacsizik: érdekes módon a pszichológusra akkora hatással voltak az Öreg szavai, hogy az ő szemével látja Budapest éjszakai életét: megbámul egy csókolózó párt, felfigyel a hangoskodó italozókra. Az éjszakát nem tölti Vandával, inkább hazamegy a fiához, aludni.