Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

TERÁPIA 3X02 - KEDD, KRISZTINA (1)

2017. november 15. 15:00 - Zsoofka

                                                                                       "Úgyis mindig az a vége, hogy Ő az erősebb!"

Kedd van, ezúttal már András rendelőjében várjuk a napi pácienst. Schell Judit az, alias Krisztina. Enyhén Erősen kényszeresnek tűnik: minden apró változás zavarja, óránként 7-szer mos kezet, ha mégsem akkor később pótolja: mind-mind jellemző tünet.

1.png

Mindenféle kézproblémák merülnek fel: Krisztina lassan múló kézfájdalomra panaszkodik, de még meglepőbb, hogy Dargay is a keze miatt zaklatott: erősen remeg a kinyújtott bal keze, ami láthatóan nagyon idegesíti őt. Erősen kell koncentrálnia, hogy a nőre tudjon fókuszálni.

3.png

Amikor Krisztina visszaérkezik a mai 36. kézmosásáról, próbálják felvenni a beszélgetés fonalát. A nő nem először van itt, tudja magáról, hogy kényszerbeteg. Zavarja is rendesen, úgy érzi akadályozva van a mindennapi életben miatta. El is hiszem. Azt már kevésbé, hogy szerinte a férje, Róbert, nem sokat vett észre ebből. A párkapcsolati témát egyébként is gondosan kerüli a nő, a pszichológus most ezirányba szeretne mélyebbre ásni.

Krisztina türelmetlen, jó lenne már, ha meggyógyulna a keze és újra „tudnánk dolgozni a férjemmel”. Róbert ugyanis író, alkot, a felesége pedig segít neki, gépeli az alkotást. Ez meg ínhüvely-gyulladással nem megy. Az is kiderül, hogy míg a férfinak van egyéb munkája, a csaj egész nap egyedül van otthon, várja haza a zurát. Amikor az megérkezik, megvacsoráznak, majd leülnek regényt írni. Dargay csak hümmög és a részletekről faggatózik.

A férj 5 éve napi szinten diktál, feleség gépel és várják, hogy végre készen legyen a MŰ. A férj jelentetett már meg novellákat, de azokra nem büszke, még Krisztina sem láthatta őket. De majd most! A nő alkotótársnak minősíti magát és úgy várja a regényt, mintha a gyerekük megszületésére készülne. Most azonban elakadtak. Krisztina elmondása szerint az ő betegsége miatt, de mintha már előtte is elszállt volna az ihlet… Róbert meg ugye hozzá nem nyúlna a számítógéphez, mert az olyan gyakorlati dolog, amihez nem alacsonyodik le. A praktikus dolgok a nő feladatai. „Legalább valamiben hasznomat veszi.” Hirtelen megcsörren a telefon. A nő mániákusan felkapja, elő nem fordulhat, hogy nem ugrik, amikor az ura hívja.

4.png

Dargay húzza a száját (nyilván tisztázták a kereteket és a telefonhívogatás nem fér bele), de sokat nem tehet, a nő kirohan az előszobába és ott sutyorog tovább. Napi szinten 6 telefont bonyolítanak a férjével, ami 25 év házasság után elég meglepő. Sokkal inkább utal birtoklási mániára, mint egészséges kapcsolatra.

Amikor Róbert nem nagyregényt diktál a nejének, akkor orvosdoktorkodik. De nem ám úgy, mint Dargay, hanem igaziból: felnyitja az embereket és megjavítja őket ott, ahol elromlottak. Krisztina nem mer beszélni neki a terápiáról, Róbert kinevetné és/vagy megvetné őt miatta. Jaj.

Amúgy Róbert aranyember. Nem lehet rá panasz: eltartja őt és a gyerekeket, neki dolgoznia sem kell. Nem iszik, nincsenek tivornyák. Komoly férfi. A házasságuk egy csoda, épp most szervezik a 25. házassági évfordulós bulijukat. Ott lesznek a férfi kollégái és egy csomó irodalmi ember. A nő nemigen hívott senkit…

Visszatérnek Krisztina rendmániájára. Otthon is nagy a rend, a gyerekek (Bianka és Bendi) már majdnem kirepültek. Bár Bendi még csak 17 éves, máris sokat lebzsel a barátnőjénél, gyakran ott is alszik. Inkább ott vannak együtt, mint anyukánál…. vajon miért?

Bendegúz már kész férfi, mondja a büszke anya, de azért aggódik, visz e uzsonnát magával… Orrfújás, újabb kézmosási kísérlet…. "Mi lenne, ha most nem menne ki kezet mosni?" Értékes pillanatok vesznek el a terápia szűkreszabott idejéből – mondja Dargay. És az életből is, teszem hozzá én.

2.png

Vissza a mindennapokhoz: régen legalább futni eljárt a nő, de ma már ezt is otthon csinálja, mert kapott egy futópadot a férjétől, így már ez a lehetőség is elúszott… Hiszen milyen praktikus, hogy ki se kell dugnia a lábát a házból, így folyamatos a felügyelet, nem kóricál össze-vissza? Miért gondolom, hogy ez a páciens is börtönben él, csak épp nem úgy hívják? Állítólag Róbert félti Krisztinát, volt egy gyilkosság a házuktól nem messze (röpke 15 éve…) és amúgy is, sok a hajléktalan a környéken… „Az én kezem fáj, most miért a férjemről beszélgetünk?” – veszti el a türelmét a nő…. Dargay türelmesen magyarázza a szomatikus tüneteket…. Gyakran előfordul, hogy lelki bajok, testi bajokat okoznak, ezért nem lehet az ortopédián segíteni Krisztina baján… De a pszichológus ennél is tovább megy: a nő, tudat alatt, maga idézi elő a fájdalmat, mert az megold egy amúgy megoldhatatlan élethelyzetet. A döntést, valaminek az elutasítását, a nemtetszést gyakran nincs erőnk kimondani, ezért produkálunk egy testi tünetet, hogy ne kelljen valamit megcsinálni. Például ne kelljen nagyregényt gépelni, immár a 6. éve. Így a fájdalom elég indok a nemcsináláshoz, nem kell vállalni a felelősséget, hogy valójában már rég nem akarunk gépelni az urunknak és parancsolónknak.

5.png

Krisztina kiakad a „vádakon” és profi módon visszaszól! („Maga is csak úgy produkálja ezt a kézremegést?”). Dargay lenyeli a békát és inkább megjegyzi: végre valódi érzelmek látszanak a nőn. Talán csak a férje előtt nem mert felnőtt lenni, de még nem fordult be teljesen. Krisztina vált: bevallja, hogy – bár szégyelli magát amiatt, hogy nem tud segíteni a férjének – nem kis megkönnyebbülést érez amiatt, hogy megszabadult a mindennapi szeánszoktól. Krisztina nem érez erőt magában ahhoz, hogy bolygassa az otthoni kakát. „Hagyjuk”, mondja és igazi női szájhúzogatással menni készül. „Úgyis mindig az a vége, hogy Ő az erősebb, Ő az okosabb…”.

Végül nem rohan el, de már sírdogálva ül a kanapén. Dargay elég kemény: szerinte a nő csak azért mert eljönni, mert biztos volt benne, hogy nem lát át senki rajta, a vélt vagy valós ínhüvely-gyulladás megvédi őt a mindennapi megaláztatások egy részétől. A pszichológus segítséget ajánl, kéri a nőt, gondolja végig: mit szeretne elérni? Mi a terápia célja? Krisztina fél, de nem kell neki egy hét gondolkodási idő: „El akarom őt hagyni….” Ehhez gyűjt most épp bátorságot és keresi a kiutat.

De hirtelen megint megcsörren a telefon (lehet, hogy lehallgató is van benne és a nagy testvér figyel?). Krisztina úgy kapja fel, mint egy bűnös, akit tetten értek. Rögtön visszavedlik rabbá, egy férj rabjává. Indulófélben még tanácsot kér: beszéljen-e a Róbertnak - na egyelőre nem a válásról, csak a terápiáról? A pszichológus nem adja meg a választ, ezt a nőnek kell eldöntenie…

7.png

Este Dargay a saját testi tüneteit diagnosztizálja és gooogle barátunk segítségével a Parkinson kór részleteit olvasgatja. Nem épp szívderítő olvasmány így, az esti félhomályban. Töprengését ajtócsengő szakítja félbe. Egy szép fiatal nő érkezik, akivel szemlátomást „úgy” van együtt kedvenc pszichológusunk. A férfi megfeledkezett a közösen-főzős esti tervekről, de szemlátomást örül, hogy kiszakadhat saját gondolataiból…

Készül a finom hal, ők pedig egy kellemes estének néznek elébe, édeskettesben.

Címkék: terápia
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsoofka 2017.11.16. 18:44:20

@fremina84: Mindig is Dargay szála volt a legátlátszóbb és - bár gyakran érzem, hogy más életét pikk-pakk megoldanám, csak az enyémmel bajlódom - nehéz elhinni, hogy egy pszichológus ennyire lát a pályán és a saját életében meg ilyen szarvashibákat vét....
süti beállítások módosítása