Azt bírom ebben a sorozatba, hogy a semmivel, de tényleg, az egy helyben topogással is úgy meg tudnak tölteni 40 percnyi vegytiszta adásidőt, hogy közben nem cseszem fel magam. Nem úgy, mint a The Walking Dead esetében, ahol se most már az élvezhetőség, a logika a kanyarban sincs, bezzeg a leszaromság az könyékig ott van a sorozat végbelében. Nade az Aranyláz meg nem is csak a TWD-hez képest, hanem magában is zseniális, hogy ha Parkerék csapata egész héten egy nyomorult csavart húzna csak be, abból is meglenne a tartalmas, 15 perces szegmens. Mert ott a narrálás, a gyönyörű drónfelvételek, a kupaktanács, hogy mi legyen a csavarral, hogy miért kell azt meghúzni, Parker dühös, Rick is mérgelődik, a csapat összeáll, ott is megy a végszavazás, hozzák a szerzámot, a csavarhúzót, történetesen eltörik, szerencsére van másik, meghúzzák a csavart, elmondják 7-szer 7 tök különböző módon, hogy ez miért jó, visszatér Parker, mindenki boldog és már megy is a sörözés, Ennyi. Mesteri. És ezen a héten nagyjából ugyanez történt, csak nem egy csavar behúzása volt a középpontban, hanem az, hogy Rick mosója állt, mivel fagyott volt az aranyban gazdag föld. Ezt úgy orvosolták, hogy lekotorták a felszíni réteget, aztán hagyták, hogy a nap tegye a dolgát. Ezzel három nap esett ki, ami látszott is a mérlegeléskor, ami összesen 180 uncia körül hozott. Kevés, pláne úgy, hogy csökkenő tendencia látszik.
Tony Beetsék a régi csörlő rendszert cserélik ki egy hiperszuperre. Múltkor még azt kérdezte a fiától, hogy biztos kell-e ez? Minek ebből a rozsdás szarból most egy űrhajót építeni, amikor aranyat mosni így is tud. Végül sikerült meggyőzni a fatert, hogy csak egyszer kell 600 ezer dollárt költeni rá, aztán fél évszázadig úgy fog kotorni, mint a kisangyal. Akkor oké. És Tony innentől már úgy dirigál, mintha az ő ötlete lett volna az egész. A lényeg, hogy sikerül az elavult, kallantyús rendszert egy nyomógombosra. Ezzel el is indult végre a kitermelés. Mondhatni éppen ideje volt, mivel tavaly ilnyenkor már hete rommá mosták és hülyére keresték magukat.
És akkor Hoffmanék. Náluk az a nagy harci helyzet, hogy a háromból csak két mosó megy. A Nagy Rozsdás azért áll és rozsdásodik tovább, mert jött egy hivatalos papír, hogy a kiszemelt tóból nem lophatnak vizet. Na, sebaj. Igaz, hogy százezer dollárokba fog fájni, de csinálnak egy mesterséges víztározót, amit végtelen mennyiségű filccel meg még valamivel kibélelnek, hogy a folyóból átszivattyúzott vizet ne szívja fel a föld. Oké, nem egy egyszerű művelet a fóliázás se, mert 3000 méter magasan kevesebb az oxigén, így kvaddal kell áthúzni a dombon a szigetelő anyagot, aztán az út kiépítése sem egyszerű, annak meredeksége miatt, de az ember, aki a szülőcsatornából is dózerrel tolatott ki, megoldja ügyesen, még ha a köveken elkapar a nulla atapadású lűnctalp. A szivattyú is megvan, víz is van, úgyhogy Freddy beröffenti a Nagy Rozsdást. Épphogy átfolyika rendszeren némi víz, csörög a telefon, hogy héló, azonnal leálló van. Freddy berongyol a hivatalba, ott megkapja a fecnit, amin az áll, hogy a bánya közel van a lakó- és magánterülethez, ezért legyen olyan kedves és függessze fel az aranyásótevékenységet, különben baj lesz. Freddy sír, mert a megtakarítása jelentős részét ebbe pumpálta bele, plusz a haverokat is azzal kábította, hogy mennyi pénzt fognak majd itt keresni, oszt tessék. És mivel nagyon úgy tűnt, hogy az egész Hoffman csapat a Nagy Rozsdás körüli teendőkkel volt elfoglalva, így biztos, hogy a másik kettő, jogilag patyolat tisztán üzemelő mosó sem hozott egy gramm aranyat se.
Facebook kommentek