Családi kupaktanáccsal indítunk a teraszon. Kol sürgősen lelépne, Elijah viszont halál nyugodtan olvasgat, ami az öcsköst tovább idegesíti. Freya Kollal ért egyet: legalább egy óceánnak kellene Marcel és köztük lennie, de mielőbb. Rebekah ellenben felhívja a figyelmet arra, hogy van egy unokahugi is a képben, akire gondolniuk kell. Végül Klaus azt mondja, elmennek, de nem ma. Szeretne egy békés napot eltölteni a lányával, és ez-nem-KÉRÉS!!! Remek időzítéssel Hayley és Hope éppen az emelt hangra jelennek meg az ajtóban – ennyit az első benyomásról… A kislány kicsit megszeppen a sok rámeredő idegentől, és csak egy Helló!-t bír kipréselni magából (Klaus dettó), aztán megkéri Anyucit, hadd’ játszhasson a kertben. Hayley vállat vonva beleegyezik, Klaus pedig kicsit csalódott…
Vincent a Szent Annában varázslattal próbálja elégetni a múltkor előkerült ominózus füzetet, miközben a múltba réved. Flashback jön, Vincent egy kellemes, családi otthonban ücsörög, aztán feltűnik egy régi ismerős: Eva Sinclair – akin nyoma sincs őrületnek, tök normálisnak látszik. Vincent aggódik, hogy asszonykája a Negyedben járt, mert Marcel területén nem biztonságos a bosziknak. Valójában sehol sem az, úgyhogy Eva bedobja – első blikkre már nem először –, hogy költözzenek el. Mikor lepattintják, előhúzza az aduászt: Vincent apuka lesz. Öröm, bódottá. De a férfi még így sem áll kötélnek, sőt, eltökéli, hogy visszaállítja a Marcel-mentes „paradicsomi” állapotokat, amiben anno ő is felnőtt… A jelenben Marcel érkezik, megkapta az üzenetet, a vámpírjai már keresik az eltűnt gyereket. Szuper! Vincent beavatja őt a neje esetébe, aki nem volt mindig gyilkos pszichopata – egy gonosz erő tette azzá, ami most visszatért. Adam csak az első eltűnt gyerek, lesz még több is…
Hope egy kerti asztalnál festeget, szülei a teraszról figyelik. Klaus azt hiszi, hogy valaki szörnyűségeket mesélt a kislánynak róla, de nem, Hayley mindentől megóvta – a véres horrorsztorikat amúgy is ráér később megtudni, hiszen csak 7 éves. De akkor meg miért fél tőle? Nem fél, csak érzékeny, mellesleg Klaus sem nevezhető éppen nyugodtnak… Apuci volt Hope mesebeli hercege, aki mindenre képes, hogy megvédje a családját – legyen hát méltó hozzá!
Odabent hugi azt kérdi Elijah-tól, mihez fog kezdeni most, hogy Klaus végre nemes célt talált magának. Hogyan tovább? Az öltönyös viszont még sosem gondolkodott el ezen, így inkább megfordítja a kérdést. Nos, Rebekah családra és igaz szerelemre vágyik – noha ez most eléggé távolinak tűnik, de azért hugi bizakodó. Szóval, használják ezt a nyugodt napot arra, hogy átgondolhassák a lehetőségeiket!
A pajtában Keelin szenved a maszkban, ami a mérgét hivatott kinyerni. Hayley sajnálkozik egy sort, és meglepődik, hogy a farkas sebei nem gyógyulnak. Keelin morog valamit arról, hogy sosem értette a falkamentalitást, de Hayley-hez képest, aki elárulta a fajtáját egy csapat vámpír miatt, ő biz’ istenkirály! Freya trappol be Anyuci friss bűntudatába, és rögtön visszarakja a maszkot. Kell a méreg, és pont leszarja, hogy a fogolynak pihennie is kellene néha. Hayley-nek felfordul a gyomra a helyzettől és inkább kivonul.
Klaus megembereli magát, és közelebb megy Hope-hoz. Megdicséri a készülő festményt, mire a kislány megemlíti, hogy tudomása szerint Apuci is szeret festeni. Naná! Kínos csend. Aztán Hope gondol egyet, és Klaus felé tol egy üres lapot, jelezve, hogy akkor hajrá! Az ősi elmosolyodik, és leül pingálni. Kezdetnek jó!
Will Kinney fut be Vincenthez azzal, hogy nem Adam az egyedüli eltűnt gyerek, másik hármat is jelentettek. Hoppá! Vincent lebeszéli barátját a további nyomozásról, mondván a vámpírok már ráálltak az ügyre. Csakhogy Will nem bízik a fővérszívóban. Pedig kellene, mondja a falra festett Marcel, főleg, hogy már akadt is némi nyom: mozgolódást tapasztaltak az évek óta lakatlan Strix-házban. Kinney már intézkedne is, de Vincent rászól, hogy téged akarlak védeni, te hülye, maradj ki ebből! Will veszi az adást, de azért megemlíti, hogy kábé két nap, és a sajtó megneszeli a történteket, úgyhogy nincs túl sok idő cselekedni. A kétfős természetfeletti különítmény rögvest indul is, ám Marcel észreveszi a parazsat, és benne a füzetet, ami nem égett el. Nofene? Vincent elsápad, és arra kéri a főnit, hogy rejtse el ezt a naplót, és ha ő valaha vissza akarná szerezni tőle, akkor ölje meg!
Kol egy csinos szőke vérét szívja a konyhában, de hugi megzavarja: Rebekah-nak gondolkodhatnékja támadt egy jóféle bor mellett, úgyhogy Kol lépjen, ha egyedül óhajt lenni. A tesó még mindig morcos: öt évig éltek együtt bezárva, és most megint itt vannak – és csak idő kérdése, hogy újra beinduljon a paranoia-árulás-erőszak ördögi köre. Hát kösz nem! Viszont a melankóliájának sokkal prózaibb oka is van: a chambre de chasse-ban mintha megállt volna az idő, pedig nem. Davina még mindig halott. Ma lenne 23 éves, és valószínűleg jobbá tette volna a világot, miközben ők, a Mikaelsonok még mindig élnek és virulnak… Hol itt az igazság?
Freya kever valamiféle gyógyfüves masszát a farkaslány sebeire, miközben mentegetőzik. Amúgy ő sem érti, miért nem gyógyul magától, mire Keelin egy túrázó-randiról kezd mesélni, ahol eltört a bokája. Szerelme tárgya pedig – egy ortopéd sebész csaj –, totál kiakadt, mert másnapra teljesen meggyógyult… Ekkor Keelin laborban kezdte elemezni a saját szövetmintáit, hiszen végülis a szörny is egy biológiai organizmus – megfelelő szerek hatására erősebb vagy gyengébb lesz. Sikerült kidolgoznia egy kezelést, amivel elnyomja a vérfarkas-énjét, az összes anomáliával együtt… Ez nem varázslat, hanem orvostudomány!
Marcelnek nagyon felvihette az isten a dolgát, mert egy hiper-szuper verdával gurulnak a helyszín felé, miközben a főni az ellenségről faggatózik. A régens szerint a kettejük múltja jött vissza kísérteni. Nyolc éve Marcel kemény kézzel vezette a várost, a boszik féltek tőle – Vincent pedig, hogy megvédje a családját, olyan varázslatot keresett, amivel végleg kivonhatja a vámpírt a forgalomból. De semmit sem talált. Egyik este aztán megjelent ez a füzet az asztalon, benne egy olyan áldozati mágiával, ami nem az ősöknek szólt, náluk sokkal régebbi – ráadásul Vincent kézírásával íródott, amire márpedig ő nem emlékszik…
Hayley a teraszon mereng. Évődik egy kicsit a felbukkanó Elijah-val, de a viccet félretéve bevallja neki, hogy az elmúlt öt évben rengeteg ronda dolgot művelt. Kegyetlen volt. Tette, amit kellett, de újra megtenné, ha arról lenne szó. Pont, mint egy Mikaelson, mutat rá az ősi mosolyogva. Na, ja, szóval most mindennek hepinek kellene lennie, DE a pajtában fogva tartanak egy farkast, aki nagyon nem ezt érdemli… Hát, akkor engedd el! Kit érdekel Marcel, vagy a veszély – az élet másról is szól, mint a Mikaelsonok megmentéséről…
Klaus és Hope az erdőben sétálnak. Apuci a régi időkről mesél: hogyan éltek, mire és mivel festett anno. Hogy át tudjon lépni egy fatörzset, a kislány váratlanul – de tök természetesen – megfogja Klaus kezét, és már el sem engedi többet… :) Egy csomó narancsszínű virág között Hope észrevesz egy pillangót, aminek eltört a szárnya – megsajnálja, és nem rest cselekedni. Leveszi a karkötőjét (ami a mágiáját árnyékolja le a 2. évad óta), int Apucinak, hogy Anyunak egy szót se, és varázsolni kezd. Klaus nagyot néz, mert a pillangó meggyógyul és elrepül. Ügyes kislány!
Hayley eloldozza Keelint és szabadon engedi azzal az útravalóval, hogy amíg él, vadászni fognak rá, szóval tűnjön el mielőbb! Freya már csak a farkas hűlt helyét találja, és nem örül a fejleménynek – már indulna is utána, de Hayley nem engedi, és még egy mágialöket sem állítja félre. Nővérke azzal érvel, hogy Marcel bárkinek adhat a mérgéből, ergo az ősiek sosem lesznek biztonságban. Szükségük-van-Keelinre. Nem, nincs! Mellesleg, ha egy fogoly van a pajtában, Hope-nak előbb-utóbb kérdései lesznek… Hát, akkor talán ideje, hogy a kicsi megtudja: a világ egy rossz hely. És Hayley nem üti le Freyát ezért a mondatért, pedig talán nem ártana neki egy kis kognitív rekalibráció… Végül Elijah kell, hogy pontot tegyen a Keelin-gate végére: nővérke marad a fenekén és kész!
Egy másik erdőben a régens Marcel fejére olvassa, hogy anno konkrétan lemészárolta azokat a boszikat, akik nem tartották be a szabályait (lásd: 1. évad 1. rész). De nem, Eva miatt nem a főni a hibás, ő kizárólag Vincent felelőssége… A múltban Eva a késő éjjelig virrasztó férjét próbálja aludni hívni, de Vincent nem nyugszik, míg meg nem fejti az írást. Plusz megszállottan gyűjti az erőt (áldozatokból) Marcel legyőzéséhez, hogy a gyerekük felcseperedve örömét lelhesse a varázslásban, ne csak védekezésre használja… Evát ezzel meg is győzi – annyira, hogy a nő is beszáll a buliba, mondván, vagy együtt vannak benne, vagy sehogy! A friss szem rögtön friss ötlettel áll elő: a valódi áldozat olyasmi, amit igazán szeretsz… Hogy ezt szemléltesse, kiveszi a kalitkából a madarukat és egy mozdulattal kitöri a nyakát, a vérét pedig az asztalra rajzolt jelekre csepegteti. Vincent először megütközik, aztán végül mégis megtanítja az igézetet a nejének. Közösen kántálnak, aminek az eredményeként megjelenik a kék fény, amit már jól ismerünk. Eva elkötelezte magát az erő felé, hajlandó volt elmenni a végsőkig – Vincent nem. És ez aggasztotta. Aztán egy nap elkezdtek eltűnni a gyerekek…
Hope egy virágcsokorral a kezében arról mesél, hogy egy nap majd Freya néni megtanítja használni az erejét, mert még nem tudja olyan jól irányítani, és ez néha megijeszti. Klaus viszont biztos benne, hogy az ő kislánya lesz a világ legjobb boszija, semmi sem fogja megijeszteni, és semmi sem árthat neki, mert ő nem fogja hagyni. Na igen, Klaus Mikaelson a legerősebb a világon, ő az, aki távol tartja a rossz dolgokat, mondja Hope gyermeki ártatlansággal. Nagyölelés. Apuci észreveszi, hogy a kislány jéghideg és reszket, ideje bemenni, és akkor megmutathatja a rajzait. Klaus felkapja, és már viszi is – ám a hátuk mögött, az erdőben egy türkizkék fény jelenik meg, és farkasszemet "néz" Hope-pal. Pont olyan, mint ami Adamre is a frászt hozta…
Klaus büszkén nézegeti a rajzokat, hát ez a kislány egy csodagyerek! Bex viccesen odaszúr, hogy jobb, mint az apja, noha elég alacsony a mérce… :DDD Komolyra fordítva, hugi Kol búcsúját jött tolmácsolni. A tesó lelépett, ami érthető: kétszer meghalt, öt évig élt egy álomvilágban, ideje kiengedni a gőzt. Rebekah is indulna már, de a változatosság kedvéért mi lenne, ha ezegyszer békében válnának el – légyszi! Klaus úgy fest, megjuhászodott, mert azt mondja, hugi megérdemli, hogy megtalálja a helyét a világban, szóval menjen békével. Nagyölelés.
Elijah egy gyertyafényes-pezsgős estét tölt Hayley-vel – vagyis: RANDIZNAK! Az ősi eltöprengett azon, amit Rebekah mondott: anno voltak saját vágyai, egy hely Franciaországban, de a vér és káosz közepette megfeledkezett róluk. Hayley azt mondja, hogy ismeri őt, hogy Elijah jó – de nem. Hayley jó. Jobb, mint egy Mikaelson, mert túl sok a jóság benne. És ezért szereti. És viszont. És csók. És végre öt év után lerángatják egymásról a textilt, és vámpírszexelnek egy kiadósat…
Keelin egy útszéli bárnál keveredik ki az erdőből, és némi keresgélés után talál egy kocsit, amiben benne van a slusszkulcs. Ám, amikor indít, Freya is feltűnik – és a farkaslány ahelyett, hogy a gázra taposna, megvárja, míg a boszi mágiával kinyírja a motort, rá pedig fejfájást küld. Az ajánlat egyszerű: vagy önként visszamegy, vagy fájni fog.
Sötét varázslat készülődik, a jelek olyanok, mint Vincent flashbackjeiben. A négy elrabolt gyerek nincs magánál, olyanok mintha alvajárnának, a szemükön fehér hályog húzódik. A bűbájt végző boszorkány már éppen a gyilkolós fázisba lépne, amikor Marcel beköszön, de egy pillanattal később egy oszlopon köt ki, kerítésdarabbal a szívében. Vincent se sokat késlekedik, hátulról támadja a boszit, aki viszont a nevén szólítja. Merthogy ismeri, volt a helyében, mellesleg „Ő” is azt akarja, hogy Vincent itt legyen. Eva említésekor a régensnél elszakad a cérna: nekimegy a fickónak és alaposan összeveri, aztán Marcel is beszáll a bunyóba, amikor magához tér, de nincs sok foganatja. Úgy tűnik, a boszi karóálló. Vincent végül a pasas torkának szegez egy kést…
Klaus a kandalló tüzénél kislánya műveit nézegeti, és megtalálja a saját farkába harapó sárkányt. Ezmiez? Merthogy több rajz is van. Aztán Hope terem mellette azzal, hogy valami nem stimmel: egy nagyon rossz emberről álmodott, aki gyerekeket bántott – talán őt magát is. Szédül, fáj a feje, nagyon fázik, és elered az orra vére. Klaus Hayley-ért kiált, aki lélekszakadva jön. Bakker, ebben a családban tényleg nincs egyetlen nyugis nap sem, de komolyan!!!
Kol az országúton sétálgatva talál egy kedvére való kocsit az út szélén parkolni. Már éppen „kölcsönkérné” a tulajtól, amikor észreveszi, hogy beelőzték. A pasasnak harapásnyom van a nyakán, méghozzá Rebekah jóvoltából, aki csalinak használta a verdát, mert Kol annyira kiszámítható. Épp ezért valakinek meg kell védenie a bajtól – szóval irány Saint-Tropez!
A gonosz boszi szerint Vincent adott „Neki” életet és engedte szabadon, hát most táplálkoznia kell – erre a gyerekek összerándulnak, a régens pedig elvágja a pasas torkát. Na végre! Aztán átvizsgálja a terepet és apró tárgyakat talál – a gyerekek holmijait, ezekkel kötötték őket a varázslathoz. Szerencsére Vincent ismeri a bűbájt, így vissza tudja fordítani. Abrakadabra, és huss, a gyerekek felébrednek, és első blikkre jól is vannak. Csakhogy gyors számolást követően kiderül, hogy öt totem van, ellenben négy gyerek… vajon kié az ötödik? Marcel megvizsgálja a tárgyakat és talál egy babafésűt, rajta a Mikaelson-címerrel. Ez bizony Hope-é lesz!
A mentők beviszik a gyerekeket ellenőrzésre, a zsaruk pedig értesítik a szülőket. A veszély azonban nem múlt el, mert a srácok még mindig kötődnek a bűbájhoz. Ahogy Hope is. Vagyis vissza kell hozni New Orleansba, hogy rendbe hozzák. Marcelnek nagyon nem fűlik a foga a Mikaelsonokhoz, de Vincent azzal érvel, hogy Hope csak egy gyerek – és lényegében a húga. Különleges a vérvonala, a Negyedben született, ergo hatalmas jutalom jár érte, ha feláldozzák, ezért meg kell védeni! A főni Vincent lelkére köti, hogy gyorsan és diszkréten intézze a dolgot, aztán rákérdez a régens meg nem született gyermekére is, ami nem egy vidám sztori. Amikor kiderült, hogy Eva a felelős a gyerekrablásokért, a boszik próbálták megtisztítani – és már látjuk is flashbackben az ördögűző: witch levelt… Csakhogy Evát nem megszállta a démon, ő maga lett a démon. Vincent nem tudja, mi lett a gyerekükkel (és én se akarok arra gondolni, hogy az a valami, ami kijött a nőből a művelet során, mi is volt…). Azt viszont igen, hogy az egész az ő hibája.
A család körbeállja a kicsi lányt, aki Hayley elmondása alapján még soha nem volt beteg. Freya érzi a hideget, és hogy varázslat van a dologban. Aztán egyszer csak üzenet érkezik Anyuci zsebébe, Vincenttől: tudja, mi a baj, meg is tudja gyógyítani Hope-ot, de ehhez vissza kell jönniük New Orleansba. Na jó, de ki menjen? A tesók vitatkoznak egy sort, de Hayley elvágja a gordiuszi csomót azzal, hogy mindenki megy és kész! Egy család vagyunk, összetartunk.
Freya varázskörbe zárja Keelint, hogy elrejtse, aztán pedig a segítségét kéri. A farkaslány elméletét használva Marcel is egy biológiai organizmus, és a megfelelő cuccal le lehet gyengíteni, illetve meg lehet ölni. Freya mágiája, Keelin tudománya – rakják össze amijük van, és egy kis szerencsével végül mindannyian szabadok lesznek.
Vincent a Szent Annában azon mereng, amit anno Eva vágott a fejéhez: hogy a férfi fog életet adni ennek a „Dolog"-nak, és hogy azért hagyta őt futni, mert még szüksége lesz rá. Már itt van, a városban kavarog, az emberekben, és előbb-utóbb kiszabadul… Eközben a gyerekeket szállító mentőt Kinney állítja meg, majd elvágja a sofőr torkát, átveszi a helyét, és ki tudja, hova indul a sötétben…
Facebook kommentek