Kiindulási pontként történelmi hely- és időmeghatározást kapunk 4 sorban. A nyitójelenetben lóhalálában érkező, gyász karszalagos futár hozza a hírt Windsorból Kensingtonba, mely szerint a király halott, Alexandrina Viktória az új királynő. A ház népe alszik, a szolgák kedvenc helye a füles fotel. Természetesen a frizurák hajnalban is tökéletesek, miazhogy. A dadus (Lehzen) sokatmondóan mosolyog, a pótpapa (Sir John Conroy) munkához lát. Szedjed má' magadat rendbe, láccik hogy egész éjjel ittál, hát te leszel a királyi főkomornyik. Jófajta angol aprópénz marokba, meghajlás, nagy biznisz lesz az új királynő körül lebzselni.
Viktóriát ébreszti a dadus, a másik ágyon a papírcsavarókra tekert hajú mama szundít. Hogy ez milyen beteges mán. Lélekemelő dallamok közepette lépcsőzés lefelé, kizárólag a dadus kezét fogva. Minta láttuk volna már ezt valahol. De nem, nem kell már a kéz, dadus arca magasztosból szigorúba rendeződik némi nyaki túlmozgással körítve.
A rész eleje az ébresztésekről szól, most a miniszterelnökön (Lord M) a sor. A gyászruhás Victoria helyreteszi hálóinges édesanyját a helyes nyelvhasználatról, jelesül: ölég a német szó, mama, ön Anglia királynőjének anyja. Pedig szerencsétlen csak gratulálni akart két szempillarebbenés között. Pótpapa érkezik - dadus a háttérben szemmel gyilkolja - de sétabot koppantással és ordibálással sem sikerül elérnie, hogy régenssé vagy legalább titkárrá nevezze ki Viktória.
A parlament egy kb 20 másodperces snittben zúgolódik az új királynő fiatal mivolta okán. Sajnos később sem kapunk több politikát vagy háborút, viaszgyertya vs faggyúgyertya harcot annál inkább. A dadus háztartásvezetővé avanzsál, amolyan jóféle németesen precíz és spórolós fajtává és rögtön elkezdi gatyába rázni az "alattvalóit". Előbb - utóbb meg is szívatják majd rendesen. Természetesen a főszereplőnk pont akkor néz ki az ablakon, amikor a látottakból fontos következtetéseket lehet levonni, jelesül: a pótpapa a bemutatkozásra érkező miniszterelnököt is igyekszik a saját ügye mellé állítani, ismét nulla eredménnyel. Ugrunk egy überronda házaspárra, a feleségnek akkora orra van, mint Ciranonak, igaz csak profilból. A férj (Lord Cumberland) vöröslő harci sérülést visel visszataszító orcáján, Jelcin és Tyrion sminkesei dolgoztak össze. Cumberland az elhunyt király öccse, aki feleségével máris Viktória halálát vizualizálja, trónöröklés reményében. Igen, ilyen is volt már a történelemben.
Az első hivatalos királynői bevonulást síri csend jellemzi, csak a jelenlévő lordok hasfűzője nyekereg meghajláskor. Beszéd, kézcsók, csak éppen azt nem tudja Viktória, hogy meg is kéne név szerint köszönni a hajlongást, Lord M. menti a kínos helyzetet, már - már szerelmetes tekintettel. Személyzeti szint: új szolgálólány érkezik, kiderül hogy már itt is virágzik a second hand, csak éppen az öltöztetőnő a nagykeres. Gyors költözést követően, megtudhatjuk, hogy a Buckingham palota akkor még csak Buckingham háznak szólítatott. A királynő hálószoba falai szinte feketék - azért átfesthették volna.
Lord M. néhány cizellált - face to face - királynőt magasztaló mondat után titkárrá avanzsál. Működik a kémia, de nem gyors ez egy kicsit? Eközben a mama a legtávolabbi szárnyba kerül Viktóriától. A háttérben magasröptű udvariaskodásba burkolt anyázás folyik az udvarhölgyek kiválasztásakor. A viták jellemző lezárását érdemes eredeti nyelven megnézni, a hangsúlyos "Good day" felér egy jóféle magyar bazdmeggel. A koronázási bál 2 fő probléma körül zajlik: csöpögnek a birkaszagú faggyúgyertyák; Lord M. nélkül Viktória nem igazán akar megjelenni. Mindez csak addig érdekes, amíg meg nem érkezik az orosz nagyherceg, akinek akkora az önbizalma, hogy majd hanyatt esik saját magától és magyar huszáregyenruhát visel, hogy egyem a jelmeztervező drága kis keze munkáját. Kézcsók, tánc, egy kis tapi, (ilyen ez az orosz virtus) Lord M. féltékeny szemvillanásokkal figyeli az egyre inkább leittasodó királynő forgolódását. Ismét a miniszterelnök menti a helyzetet, egy de meleg van itt, menjünk ki az erkélyre levegőzni könyörgéssel. Viktória egyúttal túl is esik az első szerelmet követő kötelező első visszautasításon. Ez gyors volt.
A királynő elszalad - a részben sokadjára - és belebotlik a dadusba, aki felhívja figyelmét a mama udvarhölgyére (Lady Flora), akinek felettébb gyanúsan kerekedik a hasa, a halcsont fűző ellenére is. Lehzen szerint a pótpapa lehet a megrontó gazember, ez kapóra is jönne Viktóriának, hogy megszabadulhasson tőle. Lord M óva inti a királynőt a helyzet kivizsgálásától, két coelho-i mondattal: "Az igazság annyira nem fontos..." "Az a baj a botránnyal, hogy a sár nem mindig arra tapad, akire kellene." Viktóra ragaszkodik Lady Flora orvosi vizsgálatához, mely pontosan egybe esik az ő koronázásával. Így akarná kiűzni a bűnt a palotából, de a botrány sajnos őreá hullik vissza, ugyanis kiderül, hogy az udvarhölgy szűz és rákos és még jobban bele betegszik a megaláztatásba.
Eme eseményt remekül a maga javára fordítja Lord Cumberland, szemléltető röplapokkal rásegítve a helyzetre.Viktória meglátogatja Lady Flora-t, nagy kegyesen még barackot is felajánl a gyógyulás érdekében. Megbocsátás helyett a következő mondattal rakja helyre az udvarhölgy: "Ha királynő akar lenni, nem elég koronás kislánynak lennie." Némi kamaszos vádaskodás következik a királynő és mamája között, sose én voltam neked az első anyám, meg különben is kiröhögtétek az alacsonyságom, úgyhogy ki vagy dobva a lakosztályomból. Már - már fel akarja adni, néz is ki az ablakon bőszen, de Lord M ismét a megmentő szerepében tetszeleg, a saját halott fiának sztorijával és további hízelgő indokokkal maradásra bírja Viktóriát. A koronás porcelán baba süllyesztőbe kerül és energikus iratrendezéssel valamint dinamikus aláírogatással zárul a rész, fontoskodó mozdulatok közepette.
Facebook kommentek