Hogy volt?

Tabukról tabuk nélkül 1x1 - A halál

2017. október 30. 08:40 - zoltankiricsi

„Mind meg fogunk halni.” És ez halálbiztos. Nyugtat meg minket rögtön az epizód elején Thuróczy Szabolcs, akinek a szeme és az arckifejezése nagyon illik ehhez borús témához, a halálhoz. Persze nem teszünk azért szemrehányást, hogy nem túl megnyugtató a beköszönő, hiszen a műsor célja pont az, hogy felkavarjon. Tabukat döntögetni nem lehet csak úgy lábujjhegyen lépkedve, finoman, bársonyosan.

A legrosszabb az, amikor a tabukat nem döntik le, csak becsöngetnek, aztán elfutnak. Hát ez a műsor nem ilyen. Én például vacsora közben akartam megnézni, de elég gyorsan rájöttem, hogy ez nem fog menni, pedig én a Dr. Csont közben is jókat falatozok. Nem, nem, semmi öncélú, meg ízléstelen ijesztgetés és kegyeletsértés. A műsor egész egyszerűen tényleg megmutatja a halált, és az azért elég megrázó.

thuroczy_1.jpg

Egyből egy olyan blokkal kezdünk, ami egy kicsit megforgatja az embert saját maga körül. Burger Barna fotóshoz látogatunk el, aki halálos beteg. Az átlag újságolvasónak persze rémlik, hogy ő már nincsen közöttünk, de hát itt meg nyilatkozik, és többek között arról is, hogy saját erejéből meg szeretne gyógyulni, úgyhogy átlagnézőként egy kicsit elbizonytalanodunk, hogy akkor talán sikerült a gyógyulás? Burger Barnát a forgatás ideje előtt egy évvel támadta meg egy halálos betegség, amely folyamatos és egyre súlyosabb bénulással járt. Ő volt Orbán Viktor fotósa is, de ő készített egy remek Kéktúra könyvet is. Torokszorító, ahogy saját betegségének hétköznapjairól beszél, és zavarbaejtő, ahogy a halálnak ezzel a lassú, de könyörtelen formájával szemközt találjuk magunkat. És persze az embernek ökölbe szorul a keze attól, hogy még ide is beszivárog a magyar egészségügy helyzete, az, ahogyan a halálosan beteg emberekkel bánnak.

A betegség egyik legszörnyűbb folyománya az lehet hogy a szívizom és a szemizmok még tovább működnek, de szinte az összes többi izom lebénul, és így az ember egy szinte-élőhalott állapotba kerül, amelyben mindent lát maga körül, de csinálni nem képes semmit. Burger Barna ettől félt a leginkább, hogy így kell majd élnie saját családjában.

Burger Barna a film forgatása közben, február 21-én hunyt el. Nyugodjék békében.

Egy kicsit kevésbé megviselő blokk következik, hogy kifújhassuk magunkat. Csikós Dóra nem halálos beteg, mégis a halál kérdésével foglalkozik. Ez szinte szó szerint értendő, mert annak az elképzelésnek a híve, hogy ha az ember már jó előre elkezd foglalkozni a halála gondolatával, sőt, előre tervezi, hogy halálának esetén mi történjen, akkor sokkal elviselhetőbb a halál gondolata.

ep_1_halal_krematorium_gabor_3.jpg

Például kinek jutna eszébe a napi fészbúkozás, posztolás, szelfizés közben, hogy halálunk esetén mi legyen az fb fiókunkkal? Nos, pontosan ilyen nagyon is gyakorlatias dolgokat dönt el jó előre az, aki az életvégi tervezéssel foglalkozik.

De már váltunk is, és jönnek a rázós témák. Dr. Kanizsai Péter a SOTE sürgősségi osztályának főorvosa. Neki, munkaköréből adódóan elég gyakran kell közölnie mind halálhírt, mind pedig azt, hogy valaki meg fog halni, nem lehet megmenteni. Kemény feladat, ugyanis szépíteni, hitegetni itt nem lehet. „Nagyon sajnálom, de meg fog halni.” Ugye, ez az a mondat, amiről azt hisszük, hogy soha, senkivel, de főleg velünk nem fordulhat elő. Ebben a munkakörben az emberben lebomlik az az önhitegetés, hogy „velem ez úgyse történhet meg”, folyamatosan találkoznak azzal az élménnyel, hogy „ez lehettem volna én is”.

Miután meghaltunk, a boncterembe vezet az utunk. A SOTE patológiai központjában mintegy 100 000 holttest fordult meg eddig a márvány boncasztalokon. A holttesteket két okból boncolják fel, az egyik a halál okának megállapítása, vagy a betegségek kutatása, a másik pedig az oktatás. Látunk is visszafogott snitteket arról, ahogy az orvostanhallgatók épp egy emberi szövet felvagdalását nézik. A boncteremből át is megyünk a gyűjteménybe, ahol időtlen idők óta gyűjtik a formalinba áztatott beteg szerveket. Thuróczy Szabolcs arcáról nehéz leolvasni, hogy épp a rosszullét határán egyensúlyoz, vagy egyszerűen csak nagyon érdeklődő tekintettel néz. Mi pedig lassan megszokjuk az üvegbe zárt csecsemők látványát.

ep_1_halal_patologia_dr_racz_2.jpg

Ha túl vagyunk az esetleges boncolásokon, akkor a temetkezési vállalkozók vesznek minket kezelésbe, akik egyenként el is mondják, hogy ennek milyen borsos költségvonzatai vannak. Például azt is mi fizetjük ki, hogy – a pletykák szerint – a boncmester jutalékot kap, ha ajánl egy temetkezési céget.

Ha koporsós temetést választunk, akkor egy nyíradonyi asztalosüzem által gyártott koporsóban fogunk végső nyughelyünkre lelni, ugyanis a Magyarországon, de az Európában is kapható koporsók nagy részét ebben az üzemben gyártják.

Mostanában viszont kezdenek egyre inkább teret hódítani az urnás temetkezések, melyeknek részleteibe Gőcze Edit kegyeleti szakértő avat be minket. Van olyan, akit a dán dogjaival temettek el, volt olyan, akit a cicáival, mert inkább velük akar lenni, mint a férjével, de vannak, akik focilabda alakú, vagy földgömb alakú urnát kapnak. Amúgy a NASA-nak még olyan szolgáltatása is van, hogy a mélyűrbe is kilövik a hamvainkat, ha kérjük. Vannak lebomló vízi urnák, famagvat rejtő urnák, de hozzátartozónk hamvait hordhatjuk akár a nyakunkban is, kis medálban.

ep_1_halal_patologia_dr_racz_1.jpg

Egy jógaműhelyben találjuk magunkat, de még mielőtt azt hinnénk, hogy a halál spirituális része fog most sorra kerülni, akkor tévedünk (az majd a következő epizódban). Lakházi Zsolt boncmester jár ide feltöltődni, ellazulni, aki amúgy halottkozmetikával foglalkozik. A halottkozmetika nem arról szól, hogy kicsit behintőporozzuk az elhunyt arcát temetés előtt, hanem meg is kell borotválni, de úgy hogy karcolás se essen rajta, fel kell kötni az állát, a szemhéját le kell ragasztani speciális injekcióval. Olyasfajta szakértelmet kíván, mint az ókori Egyiptomban a mumifikálás. Szóval nem is csoda, ha idősebb, tapasztalt boncmesterektől lehet csak ellesni a praktikákat.

És Lakházi Zsolt szájából is hasonló hangzik el, mint a sürgősségi főorvosának szájából: ennek a munkának a során az ember megtanulja értékelni az életet.

A halottak utolsó útjának egy újabb kísérőjét ismerhetjük ezután meg. Egy holttest lábát itt is közelről mutatja az operatőr, hát igen, ilyenek leszünk mind. Fehér Gábor szállítja a testeket a krematóriumba, ahol majd elhamvasztják őket. Véletlenül csöppent ebbe a szakmába, és az első napon sokkolta a dolog, nem is akarta tovább folytatni, de aztán végül mégiscsak itt maradt. Sőt, azóta kifejezetten meg is szerette.

ep_1_halal_krematorium_gabor_1.jpg

A krematórium, ahova megérkezünk, egy modern, fehér épületegyüttes, és tényleg nem így képzelnénk el egy ilyen létesítményt. Ahogy Thuróczy Szabolcs is fejtegeti, a történelmi áthallások miatt már maga a szó sem ébreszt bennünk túl sok bizalmat.

De még mielőtt folytatnánk a krematórium felderítését, teszünk egy kis kitérőt az igazságügyi orvostan területére. Vannak ugyanis, akik nem természetes halállal haltak meg, illetve akiknek a személyazonossága nem megállapítható. Ilyen esetekben a Bűnügyi Szakértő- és Kutatóintézetre, a magyar CSI-re bízzák a vizsgálódást, ahol Dr. Kosztya Sándor vezet be minket a rejtelmekbe. Itt is látunk szövetdarabkákat szép számmal, de abba is bepillanthatunk, hogyan készítik elő vizsgálatra a szövetdarabokat, miközben a doktor úr a halál beálltának megállapításáról beszél. Az egész persze nem olyan mozgalmas, mint egy sorozatban, de pont ettől érdekes, hiszen az a film, ez meg a szürkén égő valóság.

És akkor most vissza a hamvasztóhoz. Igen, ez is egy vállalkozás, van tulajdonos, akinek van lánya, aki az első húzódozás után nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. És most is arról mesél a műsorvezetőnek, hogy mennyire biztonságosan és modern technikával történik a hamvasztás.

ep_1_halal_krematorium_gabor_2.jpg

Közben befut Fehér Gábor, akiről most kiderül, hogy nemcsak a szállítást, de a hamvasztást is végzi. Egy gép betolja a koporsót a hamvasztóba, ahol 1100 fokon elenyészik a holttest. Ezek után a csontokat Gábor összegyűjti egy tartályba, ahol fémgolyók segítségével porrá őrlik a csontokat. Gábor az egyik legérdekesebb szereplője a filmnek. Megtudjuk, hogy első időszakban még voltak rémálmai is, amik lassan elmúltak. Így kívülről úgy tűnik, hogy elég kemény munka ez és nagyon igénybe veszi az embereket. Nem csoda, ha Gábor az egész jobb karját az ókori egyiptomi ábráknak szentelte, amely számára nagyon erősen összeforr a halál jelenségével.

Következő részben ezen a nyomon haladunk tovább, hogyan dolgozzák fel az itt maradók a szeretteik halálát: a gyászról lesz szó.

ep_1_halal_krematorium_gabor_4.jpg

14 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szalay Miklós 2017.10.30. 13:16:18

A műsor egész jó volt. + Itt egy komoly kis írás a halandóságról:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid034

(A legfelső sor a kép tetején, "Az evolúció és a halandóság". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

dare 2017.10.30. 13:48:41

Nem mindegy, hogyan beszélünk egy témáról tabuk nélkül.
Talán csak ennyi a kritika a műsorral kapcsolatban, ez a kissé túldimenzionált bemutatásmód nekem nem igazán tetszett, bár kétségtelenül voltak benne jól beágyazott riportok, és a témával kapcsolatban tartalmas beszélgetések interjúalanyokkal, de az adott epizód címe az is lehetett volna, hogy pl testünk sorsa a halál után.
Magáról a halálról mint témáról nem volt jól megszerkesztve, felépítve az egész, inkább egy olyan sokat akarok, de keveset sikerül bemutatni ennyi idő alatt jött ebből létre, ami kis hiányérzetet hagy néhány nézőben.
A témával kapcsolatban pár éve olvastam egy könyvet, melynek a címe
Marie de Hennezel: A meghitt halál.
Javaslom mindenkinek olvasásra aki nem ódzkodik a témától.

Az előszót bemásolom, ami lényegében az én meglátásom is.

"Hogyan haljunk meg?

Olyan világban élünk, amely megrémül és elfordul e kérdéstől. Számos minket megelőző civilizáció szembenézett a halállal. A közösség és minden egyén számára megrajzolták az átmenet útját. Felmagasztosították a lezáruló sorsot, értelmet adtak neki. A halálhoz való viszony talán sohasem volt ilyen szegényes, mint korunk szellemi sivatagában, ahol a létsóvár ember megvilágítani látszik a rejtélyt. Nem tudja, hogy egy pótolhatatlan forrás kútfőjét apaszt ja el ezzel."

rockjano 2017.10.30. 15:05:13

Nem volt rossz csak talán néha kissé kapkodó...túl sokat akartak beletenni egy órába (mínusz reklám :-)

Némelyik emberrel meghallgattam volna egy hosszabb beszélgetést... érdekes figurák voltak benne...

umidmerchant 2017.10.30. 15:06:44

@dare: Egyetértek.

Pont a 'tabu' volt az, ami nagyrészt hiányzott a műsorból. Két helyen mert az epizód a felszín mögé menni: az első, nagyon erős felütésnek bizonyuló Burger Barna-riportnál, ahol a félelmek és a deszenzitivizálódás elég erősen jelen voltak; valamint amikor a 'keménycsávó' halottszállító beszélt arról, hogy voltak rémálmai a munkája kapcsán. A többi részben meg száraz tényeket kaptunk arról, hogy mi történik a halál után, de semmi tabudöntögetés nem volt.
Több személyes infó, például hogy az illető hogy beszél a gyerekével a témáról; mikor és hogy beszélik át, mit dolgozik apa/anya; hogy érinti a társas kapcsolataikat; hogy érinti a gyerekeik társas kapcsolatait, csúfolják-e miatta az iskolában, stb. - ezek sokkal jobban bontották volna a tabukat, mint hogy pl. mennyibe kerül egy temetés.

Kong.Kinga 2017.10.30. 16:36:02

én teljesen kivagyok, ha belegondolok...

közép dunántúli régió 2017.10.30. 19:09:21

Én meg arról vagyok meggyőződve, hogy pár évtizeden belül a nyitómondat már nem lesz feltétlenül igaz.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.10.30. 21:14:05

Pár éve meghalt az apám. Elmentem találomra egy temetkezési vállalkozóhoz, mindent rendben elintéztek, kész. De amikor még csak az adatok felvételénél és a számlázandó tételeknél tartottunk, megkérdezte tőlem az ügyintéző hölgy, hogy lepedőt én adok-e. Kiderült, hogy a SOTE patológiáján – nem hiszem, hogy ez változott – a hamvasztásra elszállítandó holttestet csavarják ebbe a lepedőbe, már ha ad nekik valaki. Ha nem ad, akkor nem tudom, mi van, talán feldobják a meztelen hullát a teherautó platójára, mint a haláltáboros dokumentumfilmekben? Nem csináltam belőle balhét, mert bennem még megmaradt az igénye annak, hogy a temetést csendben illik intézni, de dobolt a vér a fülemben. Nem adtam lepedőt. Oldják meg, ennyit én is elvárhatok, negyed millióba kerül egy hétköznapi, extrák nélküli halál.

alem 2017.10.30. 23:45:33

A következő epizód a gyászról fog szólni, az talán nem akar majd ennyi szegmenst és szereplőt belezsúfolni az 55 percbe.
Én pár éve ezzel a szöveggel kaptam meg nagymamám halotti anyakönyvi kivonatát emailen. Hetekig nem tértem magamhoz és csak nehezen álltam meg, hogy ne küldjem el a céget a "halál f*szába":
Megbeszéltek szerint küldjük D. L. Halotti anyakönyvi kivonatát és a Halottvizsgálati bizonyítvány másolatát.
További szép napot kívánok! Tisztelettel: XY Z. Bt.

szociál 2017.10.31. 13:32:36

@umidmerchant:

Ezzel én is egyet értek, sok tabut nem döntögettek azzal hogy megmutatták milyen egy boncasztal, meg hogy mennyire húzós lehet a saját hozzátartozódat elhamvasztani.
Az SM-ben szenvedő művész már taboo volt, beengedték a stábot a lakásukba és a nézőt szembesítették vele mennyire kiszolgáltatott valaki, gyerekek körben ugrándoztak, persze tudták hogy apa beteg, de majd akkor esik le mikor temetik, vagy majd pár év múlva mert még fiatalok.
Most hirtelen nem ugranak be milyen témák lesznek de asszem sadomazo is lesz meg hasonlók, szóval bízunk benne hogy nem mismásolják el majd azt is :))
De első epizódnak nem a halált tettem volna ,mert az alap, sok tabu nincs abban, ha csak nem a Gangeszen égetnek el, de ez lehet kis költségvetésű műsor, repjegy drága :)

Biriksz_Krokiksz! 2017.11.01. 15:11:06

Nekem tetszik, h képesek voltatok pont erről a soriról írni hv-t, és ráadásul tök jót. Kiricsi <3

Majolie 2017.11.02. 11:02:32

Vártam nagyon a sorit, de ez az első rész egy picit csalódás volt. Ugráltunk egyik témáról a másikra, sehol nem mélyedtünk bele jobban, csak a felszínt kapargattuk. Érdemesebb lett volna vagy hosszabb műsort csinálni, vagy csak 1-2 témára rászánni a műsoridőt.
Engem érdekelt volna, hogy Burger Barna hogy éli meg a betegségét, a tudatot, hogy márpedig nincs mese, ő meg fog halni, méghozzá belátható időn belül. Felkészült-e rá? Elrendezte-e a dolgait? Beavatta-e a gyerekeket? Sokkal bensőségesebb beszélgetésre számítottam.

Tabuként még arra is kíváncsi lettem volna, hogy milyen érzés szembesülni erőszakos vagy balesetes halottakkal, sérültekkel? A filmek ugyebár nincsenek köszönőviszonyban a valósággal. A halál nem csak annyi, hogy az ember lehunyja a szemét és már halott is. Az igazi halál durva és megrázó. Milyen érzés egy sürgősségi orvosnak ezzel találkozni? Mennyi idő alatt lehet ehhez "hozzászokni"? Egy boncmester vagy a halottszállító esetében ugyanezek. Egyáltalán hozzá lehet szokni ahhoz, hogy ők azok, akik azon kevesek egyike, akik face to face szembesülnek a halállal? És ők egyáltalán félnek-e a haláltól?

Másik észrevételem Thúróczy Szabolccsal kapcsolatos. Szerintem ő nem volt alkalmas narrátornak. Egyszerűen nem áll jól neki ez a szerep, nem hangsúlyoz.

Összességében jó a kezdeményezés, jók a témák, de nem jó ennyi mindent egy részbe belesűríteni, mert nem lehet rendesen kibontani.

Krisztofóró86 2017.11.13. 08:13:02

@szociál: Nem sm beteg volt, hanem ALS-es. A kettő teljesen más!! Nagybátyám halt meg ALS-ben, a legszörnyűbb szenvedés...

szociál 2017.11.13. 08:57:51

@Krisztofóró86:

De az SM is hasonló, ott is leállnak a dolgok, mert nem jut el az infó az agyából, eleinte járni nem tud, utána már lélegezni sem :(