Az eredeti sugárzás 1x04 epizódja belföldi repülőjáraton kezd, öreg Indy beszélget az ülésszomszédjával. A csávó éppen a járatot üzemeltető cég pénzügyi kimutatását olvassa és csóválja a fejét, mert a cég masszívan veszteséges. Szóval maga valami Wall Street-i kalóz, puhatolózik Indy. Az ember beképzelten mosolyog, és helyesbít: jobban szereti a befektetési szakértő titulust. Elárulja, hogy a veszteséges cég felvásárlására készül, és majd az értékes repülőgépeket egyenként eladja, oszt' meglesz a keret további malibui pihenéseinek finanszírozására. Indy szerint itt emberekről van szó, a csávó csak ne dobálózzon egzisztenciákkal, emberi sorsokkal, ez a hozzáállás őt egy első világháborúban megismert emberre emlékezteti, ezzel bele is vág az újabb példabeszédbe.

Miután szerencsésen megszökött a német fogságból, Indyt felvették motoros futárnak a 2. francia ezredhez. Souilly városkában vagyunk a főhadiszálláson, francúz főtisztek térkép fölé hajolva terveznek újabb manővert a verduni vérszivattyú további működtetéséhez. Fort Douaumont-t kell visszafoglalni, ennek fő hangadója a frissen kinevezett Nivelle tábornok, de teljes mellszélességgel támogatja ebben Mangin tábornok is. Az idősebb, ősz bajszú Pétain tábornok viszont ellenzi, azon a szakaszon folyamatos pergőtűzben kell rohamozni, óriási veszteségek árán. Fehér kesztyűjét kezében tartva belép Joffre tábornok, a főparancsnok és eldönti a kérdést: támadás és győzelem mindenáron!, és már írja is a parancsot. Mivel a kommunikációs vonalak most éppen nem működnek, a leggyorsabb motoros futár viszi ki a frontra az ukázt, aki nem más, mint Indy.

A címzett Barc ezredes, nála működik a telefon, éppen új csizmákat rendel a katonáknak. Ó ne!, csak ennyi a reakciója a parancs olvastán és továbbküldi Indyt az első vonalba Gaston őrnagyhoz: abban a pillanatban indítsa meg a támadást, amikor a francia ágyúk abbahagyják a tüzelést, így a németeknek nem lesz ideje felfejlődni. Telefonon viszont nem tudja elérni az őrnagyot, ezért írásbeli parancsot küld, Indy futva indul el a zegzugos lövészárokban az első sorok felé.

Gaston épp rágyújt saját sodrású cigijére, gondolom Gitanes dohányból, amikor Indy megérkezik. Szűzanyám, már megint?, csak ennyit mond az őrnagy, és gondterhelt arccal kiadja az utasítást a támadásra. Gaston sípszavára indul a roham, felkészülés közben az egyik katona kis dobozt ad át Indynek, benne a felesége fényképével és marseilles-i címével. Ha nem jönnék vissza, ezt vidd el neki, kéri Indyt. A futár zavartan hebeg, de nincs idő bővebb tisztázásra, mert indul a támadás.

Indy periszkópon át figyeli a rohamot, szemből persze azonnal felhangzik a géppuskák kerepelése, a francia katonák tömegesen hullanak el a pergőtűzben. Ennek ellenére újabb és újabb hullám indul, de nem sikerül előbbre jutni, így Gaston őrnagy egy idő után kénytelen visszavonulót fújni. A fényképes embert találat éri, bajtársa segítene neki, de őt is lelövik, Indy kétségbeesett arccal nézi mindezt a periszkópon át.

Az est leszálltával összegyűjtik a holttesteket, 600 fő a veszteség egyetlen roham után, Gaston őrnagy elküldi a jelentést  a főhadiszállásra a döbbenettől magához térni képtelen Indyvel. Souillybe érve átadja a jelentést az egyik kifent tisztnek, aki elolvassa, de Indynek csak annyit mond, mosakodjon meg, mert csupa kosz. Az emeletről lehallatszik a tábornokok vidám beszélgetése és nevetése, vicceket mesélnek, igazán jól szórakoznak. Na mekkora területet nyertünk?, kérdezi Nivelle a belépő tiszttől. Semekkorát, jön a válasz, amin a tábornok úgy felmérgesíti magát, hogy másnap hajnali 6-ra magához rendeli Barc ezredest raportra. Úgy látszik, nem vesztettünk elég embert, jegyzi meg Mangin tábornok, a jóindulatú Pétain ezt már nem akarja tovább hallgatni, feláll és otthagyja a cinikus társaságot.

Indy a futártársaival kajál, nagyon ronda ez a háború és tulajdonképpen azt sem tudjuk, miért harcolunk, ez az általános vélemény. Egyikük, Jean-Marc nyilván történelem-gasztronómia végzettségű bölcsész, mert egyből magyarázni kezdi a szövetségi rendszereket, a különböző nemzeteket a rájuk jellemző ételekkel illusztrálva: a baguette Franciaország, a kolbász Németország, stb. Hosszan tologatja az asztalon a kajákat, közben jól is lakik belőlük, az előadás végére viszont a hallgatóság rájön az összefüggésre. Szóval itt Franciaországban egy ismeretlen kis országért, Szerbiáért harcolunk, néznek egymásra. Vacsora után Indy nekiáll levelet írni Ned Lawrence-nek, a pilotból megismert archeológusnak, aki jelenleg ezredes a brit seregben valahol a Közel-Keleten.

Indy később elmegy a közeli templomban berendezett kórházba, mindenhol csonkolt végtagú és más súlyos sebesüléssel ápolt katonák fekszenek. Indy elgyötört arccal mászkál közöttük, amikor az egyik ágyon megpillantja Remyt. A pocakos belga ezek szerint szerencsésen túlélte a múltkori támadást, viszont nincs túl jó idegállapotban, éppen azt ordítja az egyik nővérnek, hogy benne hagyták a lövedéket. Indy megkínálja cigivel, ami köztudottan segít a gyógyulásban, egy német fogollyal cserélte csokiért. Négyszemközt Remy bevallja, hogy csak azért panaszkodik a bent hagyott golyóra, mert nem akar visszamenni a frontra. De szimulálásért kivégzés jár, figyelmezteti Indy, nekem akkor is elég volt ebből az egészből, válaszolja Remy. Jó darabig beszélgetnek, végül Indy elbúcsúzik: Szedd össze magad és gyógyulj meg!

Másnap reggel feladatra várva Indy az udvaron dobálja baseball labdáját a falhoz, amin az egyik ismert háborús plakát van kiragasztva. Arany érmére vésett gall kakas lenyom rajta egy német katonát, fölötte a felirat: Pour la France versez votre or. L'or combat pour la victoire. (Ajánld fel az aranyadat Franciaország javára! Az arany kiharcolja a győzelmet.) Érkezik a kifent tiszt, Indyt a 7. üteghez küldi, hozza el a lőszerigénylésüket. Indy siet a motorral, de az országút felett megtámadja egy német felderítőgép. A géppuskatűz elől Indy valami majorságban keresne menedéket, de a német lebombázza az épületet. A légnyomás lerepíti a futárt a motorról, egyenesen egy akna vájta gödörbe. A német pilóta elégedett vigyorral továbbrepül, szerencsére Indynek nem esett baja, sőt a motornak sem, pöccre indul, nem úgy, mint a hogyvoltíróval egyidős csotrogányok, amikről a nóta szól, hogyaszondja: Öreg járgány szivatóval indul...

Az ütegnél az altiszt kis türelmet kér, amíg összeírja a lőszerigényt, addig Indy szétnéz a környéken. A közeli tisztáson tiszt tisztogat tisztességesen egy ágyút, aminek csövére a Marie nevet festették. Sőt beszélget is vele, miközben olajozza: Ugye ez jólesik, na oda is pár cseppet, meg ide is fröcskölök még egy kicsit, duruzsolja meghitten. (Én is szoktam ilyeneket duruzsolni, de egészen más helyzetben.)

A tiszt barátságosan körbevezeti a meglepetten pislogó Indyt a lőállásban, megmutatva a domboldalba beásott hatalmas mozsárágyút is. 320 mm-es, 100 kilós lövedék kell bele, ami képes egy teljes gyalogosszázadból bécsiszeletet (Wienerschnitzel) csinálni, magyarázza büszkén. De sajnos a németek Kövér Bertája nagyobb, teszi hozzá, abba 500 kilós lövedék való és száz ember tartja üzemben, a hírek szerint ide fogják hozni, akkor viszont nekünk kampec, hadonászik sokatmondóan a torka előtt. A számvevő altiszt visszajön a lőszerigényléssel, Indy motorra száll és elhajt.

Este a tiszti szálláson Barc ezredes és Gaston őrnagy németül tudó katonát keresnek, Indy némi habozás után jelentkezik. Azt gondolja, biztos tolmácsolnia kell, de kiderül, hogy egészen másfajta feladatról van szó. Ki kell hallgatnia a német tiszteket a saját bunkerükben, mit terveznek, megspékelve azzal, hogy ha elkapják, azonnal kivégzik, mint kémet. Indy megköszöni a biztató szavakat és a halottak közt kúszva elindul az ellenséges vonalak felé. Útközben egy súlyosan sebesült francia katona elkapja, már egy teljes napja fekszik itt, a lábát és a gyomrát lőtték szét, visszajövök érted és elviszlek a mieinkhez, ígéri Indy, de most mennie kell tovább. Szerencsésen eljut a német tiszti bunkerig és meglapul az egyik szellőzőnyílás mellett. A tisztek vidáman sztorizgatnak különféle nőügyekről, gáláns kalandokról, Heidikről és Ingékről, meg amikor Heidi levette az ingét, stb, nem túl érdekes, Indy a fáradságtól be is alszik. Félhangosan horkol is közben, de szerencsére pont akkor ébred fel saját horkolására, amikor a tisztek a másnap érkező két Kövér Bertáról kezdenek beszélni. Az infót meghallva Indy, a rutintalan kém felugrik és pont összeütközik az arra járőröző őrrel. Az riadót fúj, Indy meg rohan vissza a saját vonalaihoz. Nem feledkezik meg a sebesültről, de az addigra már meghalt sajnos, egy közelben fekvő német katona viszont rátámad. Rövid küzdelem után Indy leszúrja és rohan tovább, mögötte géppuskalövések és világítórakéták festik meg az eget. Szerencsésen eléri a szögesdrótot, Gaston gyorsan berántja a lövészárokba.

Indy jelentést tesz, a Bertákról hallva Barc ezredes máris magával viszi a főhadiszállásra. A biliárdozó Nivelle  tábornok szkeptikusan fogadja a hírt, két Berta, ez teljesen biztos? Tovább morfondírozik hangosan és már ott tart, hogy burkoltan árulónak tartja a belgát, aki rémhíreket akar terjeszteni. Kivégzést végül nem rendel el, támadást viszont igen, és az ezredest visszaküldi a frontra. Pétain hitetlenkedik, de hát miért hazudna a futár?, és ha tényleg jönnek a mozsarak, akkor itt tömegmészárlás lesz, mondja Nivelle-nek, de az nem válaszol, indul reggelizni, számára az sokkal fontosabb programpont.

Indy a főhadiszállás előtt ácsorog, innen nézi, hogy vonulnak fel a katonák, köztük egy belga szakasz. Remy is köztük menetel, de hova lett a bajsza? Na mindegy, ennél nagyobb veszteség sose érje. Indy odarohan és vált vele pár szót, Remyben felülkerekedett a kötelességtudat: ha az a parancs, hogy menni kell, akkor menni kell. Vigyázz magadra!, kiált utána Indy.

Pétain légi felderítést rendel el, és a képeken látszik is, hogy megérkezett a két óriás mozsárágyú. Azonban hiába mutogatja Nivelle-nek, azt nem érdekli, sőt azon pörög, hogy Pétain nem is lett volna illetékes légi felderítésre parancsot adni. A támadási parancsot nem hajlandó visszavonni, Pétain szerint a veszteségeik így 90%-osak lesznek, ez nem más, mint közönséges gyilkosság! Vállalja, hogy Nivelle helyett ő fogja leállíttatni a támadást, és már küldi is a parancsot az egyik futárral. Közben látjuk, amint a két Berta munkába áll és lőni kezd.

Megérkezik Joffre, na hogy állunk a támadással? Pétain jelenti, hogy leállíttatta, ezen Joffre jól felhúzza magát és felhívja Barc ezredest (a telefon most éppen működik), azonnal indítson támadást. (Felhívom a figyelmet a képbeállításra, pont olyan, mint a Top Secret!-ben.)

Barc azonban ismeri a szolgálati szabályzatot és tudja, hogy írásos parancsot csak írásban lehet megváltoztatni, hiába pattog a telefonban maga a főparancsnok. Rendben, azonnal küldöm futárral, maga addig is készítse fel az embereit!, ordítja Joffre a telefonba.

A támadásra szólító parancsot a kifent tiszt adja át Indynek, sajnálom, ez a döntés, teszi hozzá. Közben odafent Joffre magyarázza Pétainnek, miért fontos visszafoglalni az erődöt mindenáron. Fort Douaumont a büszkeségünk szimbóluma, és elvesztése megrázta a közvéleményt. És a közvélemény miatt a politikusoknak gondja támadt. És ha a politikának gondja van, akkor nekem is, vezeti le az elméletet. (Erről persze a lövészárkokban szenvedő katonáknak nyilván más a véleménye, de őket nem kérdezi meg senki.)

Indy zuhogó esőben száguld a paranccsal a front felé, közben látjuk, amint a katonák a nyitott lövészárkokban, a tisztek meg a rosszul fedett bunkerekben ázva várják a támadásra szólító parancsot. Indy visszagondol a rengeteg értelmetlen halálra, amit az elmúlt pár napban látott, és döntő elhatározásra jut. Kitisztul az ég és ezzel együtt hősünk is megvilágosodik: egy elhagyatott mellékúton megáll, az írásos parancsból fidibuszt sodor és bedugja a motor benzintankjába. A papír kilógó végét meggyújtja, majd a járgányt belöki egy akna vájta gödörbe. A benzin felrobban, a parancs megsemmisül, Indy még utánadobja a futártáskáját és a sisakját, majd gyalog elindul a közeli szétlőtt falu felé.

A jelenben öreg Indy végére ér a történetnek: Sosem derült ki, mit csináltam és így pár ezer ember egy nappal tovább élt. Később megtudtam, hogy 20 000-es veszteséggel végül sikerült visszafoglalni az erődöt. Az emberséges Pétain tábornok a háború után politikai pályára lépett, de nem volt könnyű megőriznie erkölcsi tartását. Ami Nivelle-t illeti, ő leszerelt és visszavonult, és megkeseredett emberként halt meg. Na, hát ennyit akartam elmondani magának, mondja Indy és csak ekkor veszi észre, hogy a befektetők gyöngye szépen bealudt, az öreg mérgesen legyint rá. Akkor hát ennyit a tanmesékről és a tanulságokról.