Eredetileg ez volt a 2x03, onnan folytatjuk, ahol az előző rész véget ért: öreg akcióhősünket garázdaságért beviszik a rendőrök a dutyiba. Micsoda szégyen, gondolnánk, de Indy nem izgatja magát, jó ügyvédje van, úgyis kijut innen pár órán belül, mondja a zsaruknak. A cellába lépve azzal a kérdéssel fordul a sorstársakhoz, melyiküknek van valami jó szökési terve? A többi vizsgálatis csak röhög, mire öreg Indy arról beszél, hogy ez a kóter elég gyenge, bezzeg a németek, azok aztán tudnak komoly börtönt építeni. Persze őt abban az intézményben sem tudták sokáig benntartani, teszi hozzá és belekezd egy újabb háborús történetbe.

A magaslat visszafoglalása után a németek teherautón elszállítják a hadifoglyokat a közeli kisvárosban kialakított ideiglenes táborba, a századukból viszont csak Emile-lel vannak ketten, Remyt és a többieket sehol se látni. Schneller!, weiter!, taszigálják az őrök a foglyokat (és fácánokat) a kerítés mögé. Emile valahonnan szerez két francia tiszti egyenruhát, a zsebükben a hozzá tartozó iratokkal, a tulajdonosok meghaltak, nekik már nem lesz szükségük a papírokra. Magának megtartja a kapitányi uniformist, Indynek odaadja a hadnagyit, így most a feljebbvalód lettem, mondja vigyorogva.

Nem sokkal később a németek hangos heraus! kiáltásokkal kiterelik a foglyokat a szögesdrót mögül és gyalog indítják el egy másik tábor felé. A francia tüzérség váratlanul lőni kezdi a várost, mindenki fedezéket keres, Indy és Emile ezt kihasználva már rohan is a szabadság felé. Szerencsésen kijutnak a városból és bevetik magukat egy akna vájta gödörbe, de fellélegezni nem tudnak, mert a gödör túloldaláról német katonák Hände hoch! kiáltással puskát szegeznek rájuk, barátaink mehetnek vissza a fogságba. Hosszú meccs lesz ez, úgy érzem, és az állás jelenleg Indy:Germany 0:1.

A foglyokat átszállítják egy dupla kerítéssel megerősített táborba, de legalább nem Ingolstadtban vagyunk, az egy régi várbörtön a Duna mentén, onnan nem lehet megszökni, mondja Emile. A közelben ácsorgó angol tisztek csoportjától egy focilabda gurul a kerítés felé, az egyik tiszt utánamegy, de mivel túl közel ért a kerítéshez, az őrök figyelmeztető lövést adnak le rá. Előkerül Heinz százados, az őrség parancsnoka, és szúrós szemmel figyelmezteti az angolt, Benet századost, hogy rajta tartja a szemét, jobb lesz, ha nem szórakozik ilyesmivel. Csak semmi cicó, nálam van a stukker!, idéz egy ismert klasszikust.

Indyék bemutatkoznak a halott francia tisztek nevén, az angol hamar bizalmat szavaz nekik és behívja őket a barakkba. Mily meglepő, a társaság a szökésen dolgozik, már ástak vagy 40 méter alagutat, de még nem jutottak túl a kerítés vonalán. A támfának való anyag viszont már elfogyott, ami fát lehetett, kiszedtek az ágyakból és már a kiásott földet sem tudják hova tenni. Benet szerint csak egy megoldás van: éjjel gyorsan végigássák a hiányzó távolságot, oda már nem kell támfa, a földet leszórják a barakkban és usgyi!

Indy, Emile és Benet megy le a járatba ásni, időnként egy házilag készített periszkópot dugnak ki, hogy megnézzék, mennyit haladtak. Feszülten telik az idő a barakkban, persze pont most jön Heinz ellenőrizni. Az ásókat gyorsan visszarendelik és mindenki olvasást, kártyázást és más ártatlan tevékenységet kezd imitálni. Heinz körbesétál, ajaj, mindjárt felfedezi, hogy a zuhanyzóban méteres magasságban áll a kiásott föld! Benet ezért gyorsan verekedést provokál: Büdös van itt, hiába, Németország Európa hónalja, szól be Heinznek, mire kap pár ütleget és elvonszolják magánzárkába. A többiek elindulnak az alagúton át és szerencsésen kijutnak a közeli erdőbe, a sort Indy és Emile zárja. De alighogy kimásznak az alagútból, az őrség felfedezi őket és tüzelni kezd rájuk, Emile-t halálos lövés éri. Indy még ugyan berohan a fák közé, de az egyik rövidtávfutó bajnok őr utoléri és visszacipeli a táborba. Indy:Germany 0:2.

Heinz az udvari vályúban alaposan megfürdeti Indyt okulásképpen, Benet is figyeli az eseményeket zárkája keskeny ablakán át, ezért a kép alsó és felső szélén fekete csík látható:

A táborparancsnok az elfogott szökevényeknek sorra osztogatja a 30 napos magánzárka büntetést, a visszaesők ennek egész számú többszörösét kapják. 30 napot simán kibírok, mondja Indy, de a parancsnok lehűti. A néhai francia hadnagy, Blanque, akinek személyazonosságát Indy használja, ugyanis igazi fenomén volt, már négyszer megszökött, ez volt az ötödik kísérlete, úgyhogy irány Ingolstadt! Indy hiába tiltakozik, ez félreértés, én Henri Defense vagyok, na persze, én meg Vilmos császár, vigyorog a parancsnok. Indy:Germany 0:3, innen szép nyerni.

És már itt is van előttünk Ingolstadt, a félelmetes várbörtön, ami amúgy a felvidéki Árva vára, de csitt, ez maradjon köztünk.

Csónakkal viszik át Indyt, a kaput félméteres kulcs nyitja, őrök mindenhol, az egyik belső udvaron sasszemem feliratot vesz észre az átjáró fölött: IG. L. B. SCHROEFL DE MANSBERG: 1802. 

Ezek szerint a belső felvételek Pernstejn várában készültek Dél-Csehországban, szuper, long live the internet! Morcos öreg német tiszt a parancsnok, itt maga nem tud ásni, mert a vár sziklára épült, figyelmezteti Indyt és nyilván mosolyogna hozzá, ha arcberendezése ezt nem tenné eleve lehetetlenné.

Indyt bekísérik a többi fogolyhoz, akiknek egy magas, bajszos francia tart éppen középkori harcászatból előadást. Indy Blanque hadnagyként mutatkozik be Párizsból, és azzal kezdi, hogy jobb lenne, ha a bajszos inkább az amerikai polgárháborúról tartana előadást, mert csatatéren ott alkalmazták először a modern technikát. Akcentusából az égimeszelő rájön, hogy nem született francia, és német kémnek nézi, már csak azért is, mert Indy nem tudja, Párizsból melyik három út vezet Versailles-ba. A többiek fenyegetően körbeveszik a gyanús elemet, de a bajszos ad neki még egy esélyt: Ki nyerte az 1912-es baseball bajnokságot? A Boston Red Sox, vágja rá Indy habozás nélkül, és így megmenekül a lincseléstől. A barátunk tehát amerikai, közli a többiekkel Charles de Gaulle, mert ő a magas bajszos.

Indy bevallja, hogy valódi rangja csupán tizedes és Henri Defense néven lépett be a belga hadseregbe, mert csak őket nem érdekelte, hány éves valójában. Miután a kedélyek ily módon lenyugszanak, jöhet a csomagosztás, két orosz, Jurij és Leonyid  csomagot kapott, örülnek is neki, mint Nyilas Misi. A madzagot gondosan elteszik, sőt elkérik attól, akinek szintén van, mert egy állítólagos orosz babona szerint akkor még több csomagot kapnak.

A Lambert nevű doki ad pár jó tippet Indynek: ne egyél a húsból és forrald fel a vizet, bár hozzáteszi, hogy ő nem is végzett orvos, mert menet közben átnyergelt a jogra. De Gaulle később ismét Indvel beszélget, nem bírja a fogságot, eddig mindig megszökött, innen is ki fog jutni. A németeket a franciák természetes ellenségének tartja, mindig harcoltak ellenük és biztos abban, hogy fognak is még ebben a században.

Az oroszok bizalmasan félrehívják Indyt, te cowboy vagy?, a filmekben minden amerikai cowboy is, kérdezik. Indy csak néz értetlenül, lovagolni tud, igen, sőt ha kell, lasszót dobni is, az oroszoknak ennyi elég, akkor cowboy vagy!, örülnek meg.  Megmutatják Indynek a szemközti tornyot, oda kéne átdobni a kötelet, amit két év kemény munkájából sodortak a csomagok madzagjaiból. Aha, tehát ehhez kellett a sok spárga, bár azt mi inkább köretnek esszük, mondja Indy, de némi rábeszélés után végül elvállalja a feladatot, sőt ő is szökni akar velük.

A körletben de Gaulle mesél magáról, Verdunnél fogták el, ott sebesült meg, mutatja is a hosszú forradást a lábán, amitől azóta sántikál. Persze van még rajta sebhely bőven, sorra megmutatja Indynek, mindegyiket más csatában szerezte. Majd arra figyelmezteti, ne kezdjen közös ügybe az oroszokkal, jó fiúk, de komolytalanok, a múltkor pl. repülőt akartak vele csináltatni, hogy azzal szökjenek meg.

A tervezett szökés előtt Indy beszél az oroszokkal, mégsem megyek veletek, ahá, a franciák meg az angolok lebeszéltek, de most sikerülni fog a szökés, győzködik. Oké, segítek, egyezik bele végül Indy, majd hárman felosonnak a toronyba és Indy pörgetni kezdi feje fölött a lasszót, mint Old Shatterhand (aki ugyebár német migráncs volt, de ezt most hagyjuk). Már a második próbálkozásra sikerül beakasztani a kötelet a szemközti torony gombjába, Jurij és Leonyid gyors búcsú után már indul is. De hiába fonták vastagra, kettőjüket nem bírja el a kötél, leszakad, az oroszok lezuhannak az irdatlan magasságból a vízbe. Sajnos nem élik túl, a parancsnok reggel elrettentésül kiterítteti holttestüket az udvaron. Amint látják, innen nem lehet megszökni, közli fennhangon.

De Gaulle persze nem hajlandó ezt elfogadni, valahogy úgyis kijutunk innen, súgja Indynek, ja, koporsóban, mint ők, mondja Indy. Összenéznek és hirtelen mindketten rájönnek, hogy még igaz is lehet ez a mondás, szerintem mindketten olvasták a Monte Cristo grófját, tuti. Lambert két haverja, Ian és Simon szokott lenni a két sírásó, a foglyokat a város széli temetőben hantolják el. Indyék megbeszélik velük a tervet, már csak a jó kivitelezés marad hátra.

Éjjel kiveszik a zsákba varrt hullákat a koporsókból és elhelyezik őket valami félreeső szobában. Indy és Charles bebújik a koporsókba, a hosszú láb jelen esetben nem előnyt jelent, hanem kifejezett hátrányt, de Gaulle alig tudja magát összehúzni a szűk helyen. Bezzeg Indy még baseballozni is tudna a sajátjában. Ianék lazán rászögezik a tetőt, hamarosan megjön az őrség, és indul a halottas menet. Úgy néz ki, végre sikerül szépíteni, Indy:Germany 1:3.

Csónakázás után teherautóra rakják a koporsókat, de a szakaszvezető nem engedi felszállni a sírásókat. Nem ásás lesz, hanem égetés, világosítja fel őket a sötétben, a két angol döbbenten néz a távolodó teherautó után.

Indy koporsója van alul, útközben kétségbeesetten ordít de Gaulle-nak, de az mintha nem hallana semmit  a motorzúgástól, nem válaszol. Az autó megérkezik a krematóriumhoz, odabent félelmetesen lobognak a lángok, miközben idekint esik a hó (bár a cím szerint ugye augusztus közepe van). A katonák és egy helyi segítő leemelik a koporsókat, a segítő ember katolikus és miközben keresztet vet, kicsúszik a kezéből a koporsó, leesik és széttörik. Belül viszont üres, riadó! Hajrá Indy, az állás per pill 2:3.

Indyék tehát már korábban leugrottak és az erdőn át menekülnek, eldobják a katonai zubbonyt és ingben sietnek le a völgybe a közeli kisvárosba. Feltűnés nélkül mászkálnak, kéne valami jármű, az egyik téren fel is fedeznek a Damen Frisir Salon (sic!) előtt két férfivázas biciklit. Na most akkor mi van? Itt nők járnak férfibicajon, vagy pasik járnak női fodrászhoz? A szőrszálhasogató hogyvoltíróval ellentétben Indyék nem töprengenek ezen, felszállnak és már tekernek is, ekkor mögöttük feltűnik egy katonai őrjárat és tüzelni kezd a gyanús alakokra. Szoros az állás, 3:3, mindent bele fiúk!

A menekülők kettéválnak, így nehezebb az üldözőknek is, és olyan tempóban pedáloznak, mintha a Tour de France-ra készülnének. De de Gaulle sajnos zsákutcába kormányozza magát, ahol elkapják az üldözők, merde! Indynek szerencsésen sikerül kijutnia a városból, viszont egy motoros szorosan a nyomában van. Az országút melletti sínen hosszú tehervonat halad, Indy még gyorsabb tempóra vált, megelőzi a vonatot és egy szintbeli átjáróban még pont átjut előtte. A motoros német viszont már nem, verdammt, himmelherrgot, sacrament!, csapkodja dühösen a kormányt. Indy győztes vigyorral teker tovább a szabadság felé, az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült kicsikarni a győzelmet, Indy:Germany 4:3! A jó de Gaulle meg majd biztos feltalálja magát, és ha hamarabb nem is, A Sakál napjában újra találkozunk vele. 

A jelenben a börtöntöltelékek kurvára unják már az öreg sztorizását és a rácsot csapkodva követelik, hogy távolítsák el a körükből. Jön az őr és kivezeti a kóterből, hogy egy másik helyiségben várja meg, amíg az ügyvédje megérkezik. Öreg Indy a rácson kívülről még azért visszaszól: Látjátok fúk, megmondtam, hogy egy órán belül kijutok innen.