Éjszaka van, de Cooper még mindig a szobornál szerencsétlenkedik, ezek szerint ez a tökkelütött csak nem ment haza. Majd megjelenik egy zsaru, aki nagy nehezen eltuszkolja onnan és hazaviszi, Coopert azonban igazából csak a jelvénye izgatja. Otthon Janey-E egyre kevésbé bírja már tolerálni „Dougie” hülyeségeit (ezzel nincs egyedül), úgyhogy közli vele, hogy holnap irány a doktor bácsi! Aztán igen gyorsan ez lesz a legkisebb bajuk, mert kiderül, hogy Cooper nyilván cseszett felhívni az uzsorásokat, akik viszont nagyon is keresik őt, Naomi Watts pedig egy találkozót beszél meg velük másnapra, hogy kifizesse az ötvenezret, amivel a férje lóg. Janey-E nagyon kemény nő, az egyszer szent, de emellett az idióta mellett szüksége is van rá, pláne, hogy még az is kiderül egy fotóról, hogy a szabadidejében Jade-del múlatja az időt.

Cooper ezután nekilát az aktáknak, ami azt jelenti, hogy ül fölöttük, mint egy tök, lévén lövése sincs, mit kéne tennie velük. De újfent megjelenik MIKE, és azt mondja neki, hogy fel kell ébrednie, ne haljon meg! Kösz, MIKE, te aztán tényleg mindig segítesz, ha baj van! A félkarú mozgása amúgy megkapóan bájos keverékét adja a limbónak és a náci karlendítésnek, ezt azonban nem csodálhatjuk sokáig, hiszen hamar eltűnik. Viszont apró fényforrások tűnnek fel az aktákban, és a helyüket Cooper krikszkrakszokkal, ákombákomokkal és firkákkal jelöli meg. Hát nem vennék rá mérget, hogy Dougie Jonesnak még holnap is lesz munkája.

Eközben Albert kicsit kibaszásnak éli meg, hogy a jéghideg, esőtől ázó városban furikázhat, miközben Gordon otthon, a jó melegben bordóit kortyolgat. De keres valakit, mégpedig gondolom a nőt, akiről nemrég beszélték, hogy mindenképpen meg kell neki mutatni Coopert. Egy bárban meg is találja, és basszus, hát a hidrogénszőke, Kleopátra-frizurás nő nem más, mint Diane, Coop egykori titkárnője! És én elsőre bizony nagyon nem örültem sem annak, hogy Diane egyáltalán feltűnik fizikai valójában (amire ugye korábban soha nem került sor), másrészt annak sem, hogy Laura Dern alakítja. Mára aztán megbékéltem vele, olyannyira, hogy az újabb karakterek közül ezt a mogorva, alkesz nőt tartom az egyik legsikerültebbnek. De ennyit Diane-ről, legalábbis egyelőre.

A gennyláda Horne-kölyök egy kongó gyárépületben találkozik Balthazar Gettyvel, és egy vigyori feka géppuskával vigyázó tekintete által övezve megbeszélnek valami drogüzletet, amit Twin Peaksben akarnak megejteni. Balthazar (azaz filmbeli nevén Red) elég idegbeteg egy figura, elmondása szerint baj van a májával, de jól láthatóan az agyával sokkal nagyobb. Azért egy nagyszerű bűvésztrükköt még bemutat a srácnak, miközben megfenyegeti, hogy ha át meri verni, akkor meglékeli a fejét, és megeszi az agyát. Jó arcnak tűnik, a kölyök kap is egy kisebb sokkot, miközben elhajt a kocsival. Eközben Harry Dean Stanton (azaz Carl Rodd) szintén autóba száll, ő a Fat Trout Lakókocsi-parkból indul be Twin Peaksbe. Emlékszünk még erre a lakókocsi-parkra? Hát persze, itt lakott élete utolsó napjaiban Teresa Banks, és innen tűnt el Chester Desmond különleges ügynök is.

A Dupla R-ben egy dagi pincérnő (Heidi) szolgál ki egy dagi vendéget (Miriam), majd újra látjuk Richard Horne-t, aki még mindig rettentő feszült a találkozó miatt, és jóval a sebességhatár felett repeszt a kocsival. Carl eközben egy parkban üldögél, és egy kisfiút figyel, aki fogócskát játszik az anyukájával. Elég idilli kép ez ahhoz, hogy tudjuk, Lynch világában hamarosan valami tragédiának kell bekövetkeznie! Hát, meg is kapjuk, a lényegében semmilyen közlekedési szabályt sem betartó Horne elcsapja a zebrán átmenő kisfiút, és persze tova is robog. Miriam az egyetlen a sok bámészkodó közül, aki látja a sofőr arcát, mint ahogy Carl pedig az egyetlen, aki odamegy megvigasztalni az anyát, miután látta, ahogy a kisfiú felett egy arany aura jelent meg, majd tűnt tova (talán a lelke?).

Ezután a szörnyűség után irány Las Vegas! A rég látott Duncan Todd az irodájában ül, amikor feltűnik a laptopja képernyőjén egy vörös négyzet. Duncan erre – szemmel láthatóan elég frusztráltan - kivesz a széfből egy fehér borítékot, rajta egy fekete pöttyel. Nem messze onnan a zsaruk összeszedik Dougie Jones kocsijának a maradékát, miközben a házban az anyuka megint ki van ütve, és nem fogjátok kitalálni, mit mond éppen! Úgy van: 1-1-9. Röhej! Aztán egy motelben egy seggdugasz bérgyilkos éppen kockázik, mikor megkapja a fekete pöttyös borítékot. Benne két fénykép: az egyik az összevert arcú ijedt nőről, az előző részből, a másikon pedig Dougie Jones. Mindkettőt kilyukasztja a nála lévő jégvágóval, ez azért túl sok jót nem ígér.

Cooper a Novák-hasonmás társaságában megjelenik a Lucky 7 Biztosítónál, nála az akták, meg az elmaradhatatlan kávé, hát akkor ez lesz a napja, hogy kirúgják. Mehet is befelé Mullinshoz, a főnökhöz (miközben Tom Sizemore meglepően idegesen lesi), és eléggé úgy is indul a sztori, hogy akkor Dougie karrierjének ezennel harangoztak. De mégsem, Mullins ugyanis hirtelen meglát valamit az ákombákomok mögött, amitől totál megváltozik az arckifejezése, majd megköszöni Coopernek a segítséget, és megkéri rá, hogy az információ maradjon kettejük között (hát, asszem, ezzel nem lesz gond). Mrs. Jones közben kifizeti a férje tartozását, de úgy ám, hogy közben úgy lecseszi a két uzsorást, hogy szinte már nekem ciki a dolog, közben meg panaszkodik egy sort a rossz sorukra (miközben félmillió dolcsi ugye a rejtekhelyen figyel). Hát, ez a nő aztán tényleg nem semmi!

A liliputi bérgyikos szélvész gyanánt bukkan fel Lorraine, az ijedt nő irodájában, épp amikor az megtudja, hogy Dougie hullája nem volt a felrobbant kocsiban, és a jégvágóval halálra szurkálja szerencsétlent. A gyilkosság pedig annyira eltúzottan brutális és primitív, hogy szinte már komikus hatást kelt, már amennyire ilyesmiről David Lynch világában egyáltalán szó lehet. Közben a másik rohadék, Richard Horne egy mezőre hajt, hogy lemossa a kocsi elejéről az elgázolt kissrác vérét.

A twin peaks-i seriffhivatalban Sólyom épp a mosdóban ügyködik, mikor leejt egy pénzérmét. (Úgy látszik, ebben a részben kiemelt szerepe van az érméknek.) Majd meglepődve tapasztalja, hogy mind az aprópénzen, mind pedig az ajtón egy indiánfejet ábrázoló jelzés van. (Erről beszélt volna Tuskó Lady, aminek köze van az örökségéhez?) Azt is észreveszi, hogy a budiajtó tetejéről néhány szegecs hiányzik, és amikor egy jó kis pajszer segítségével szétkapja a borítást, kézzel írott, megsárgult lapokat talál belerejtve. Mi a fészkes fene? – gondolja Sólyom és én is. Közben a seriff asszonykája, Doris is megérkezik, akinél nagyobb hárpiát még nem nagyon láttunk a tévéképernyőn, de persze megtudjuk, hogy ennek is megvan a maga oka: a fiuk öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni a katonaságot. Chad, a bunkó seriffhelyettes ezen gúnyolódik egy sort, csak hogy érezzük, milyen szívtelen dög is ő.

A Roadhouse-ban ma Sharon Van Etten nyomja, mi pedig így, a sorozat harmadához érve elgondolkozhatunk rajta, hogy ez a sok cselekményszál hogy a jó francba fog majd egyszer összeérni. Bár a pakliban persze az is simán benne van, hogy sehogy, de én azért nagyon csalódott lennék, ha valóban így történne.