Az eredeti sugárzás szerinti 1x03 epizód az öreg Indyvel nyit, valami fogadáson ücsörög a vacsoraasztalnál, biztos ő volt a legéhesebb, mert elsőként érkezett, az asztaltársak még csak most szállingóznak. Két hölgyemény régi ismerősként köszönti egymást, persze nem barátnők, csak úgy tesznek. Hamar előjön a kettőjük közti véleménykülönbség: az egyik harcos állatvédő és ezért vegetáriánus, míg a másik húsevő: a bécsiszelettől kezdve a marhapörköltön át a pékné módra készített csülökig mindent megeszik, lehetőleg egy étkezésen belül. Kannibál!, fakad ki a vegetáriánus, mire Indy megelégeli a verbális cicaharcot és elmesél egy gyerekkori történetet, ami Afrikában esett meg vele és a táplálékláncról szól.
Apja egyik ismerőse meghívta őket a Brit-Kelet-Afrikában (a mai Kenya) lévő kávéültetvényére pár napos vakációra azzal, hogy találkozhatnak Theodore Roosevelt elnökkel is, aki onnan nem messze ütötte fel vadásztáborát. Jonesék a szavannán át pöfögő vonattal érkeznek, a sínek mellett mindenféle állat: zebra, antilop, zsiráf, valamint párduc, oroszlán gorilla, makákó!, ahogy a KFT zenekar méltán híres számából tudjuk. A kis Henry a mozdony orrán ücsörög apjával és annak Medlicot nevű haverjával, onnan szemlélik az eléjük táruló eleven képeskönyvet. A táborhelyen természetesen fennen lobog a csillagos-sávos zászló, Henry junior szinte kezét-lábát töri a kipakolásnál, annyira izgul, hogy találkozhat a híres vadász és kitűnő lövész hírében álló elnökkel. De Mr. Roosevelt csak este érkezik, próbálja nyugtatni Miss Seymour, persze nem sok sikerrel. Medlicot lép be és hívja a fiút szétnézni a táborban, közben megmutatja, hogy készítik ki a bőröket, tömik ki az elejtett állatokat és készítik a vacsorát.
Ezalatt a hölgyek felfrissítik magukat a tábori zuhany alatt, elsőként Anna megy fürcsizni a paraván mögé. Jones senior kaján mosollyal az arcán elindul egy vödör hideg vizet szerezni, amivel majd jól megvicceli felesége őnagyságát. Ám ezalatt Anna végez és a helyére Miss Seymour áll be, a vödörrel osonó prof csak azt látja, hogy a paraván mögött a két rózsaszín láb még mindig tapicskolja a vizet. Feláll egy székre és már zúdítaná be fölülről az alkalmi hidegzuhanyt, ám ekkor szembe találja magát a fürdősapka alól szigorúan villogó nevelőnői tekintettel. A prof úgy érzi, mintha őt öntötték volna le hideg vízzel és hebegve elnézést kér Miss Seymourtól. Elképesztő, motyogja félhangosan a vénkisasszony volt tanítványa távozó hátának.
Nagy mennyiségű trófeával belovagol Frederick Selous, a híres Afrika-vadász (kb. mint nálunk Kittenberger Kálmán vagy Széchenyi Zsigmond) és közli, hogy az elnök is mindjárt érkezik. Ennek megfelelően előkészítik a fotóapparátot, ez elnök fia Kermit kezeli a gépet, Selous tartja a magnéziumos vakut. (A Kermiten kicsit megállok röhögni, mert természetesen eszembe jut a Muppet Show, ahol a magyarul Brekinek hívott főszereplő neve az eredetiben Kermit.) És igen, már itt is van ő, a népszerű prezident, széles vigyorral léptet be a táborba, taps és vakuvillanás kíséretében.
Vacsora közben az elnök fennen dicséri Jones professzor könyveit, majd vadászkalandokra terelődik a szó. Selous szerint ez a környék a rojtosfülú antilop egyik kedvenc helye, de most egy példányt sem látni belőlük, vajon hová tűnhettek? Később Roosevelt régebbi oroszlánkalandokról kezd mesélni, majd arról, hogy a közelben lelőtt egy nőstényt, a párját meg megsebesítette, ezért vigyázni kell, nehogy esetleg megtámadja valamelyik táborlakót. Ennek megfelelően Jones junior nyitott bicskával fekszik le aludni és egész éjjel a kezében szorongatja egy esetleges oroszlántámadás elhárítása érdekében. A szülők a szomszéd sátorban persze egészen mással vannak elfoglalva, de ebből mi csak egy szemérmes csókot látunk, a többit viszont ki lehet találni.
Esti ígéretéhez híven Roosevelt másnap reggel a tábor szélén lőni tanítja a kis Henryt, célpontnak egy érett dinnyét helyeznek el egy sziklán, tiszta Sakál napja érzésem van, pláne, amikor a dinnyét a sikeres lövés ezer darabra robbantja szét. Reszkess, de Gaulle!
A vadászok újabb portyára indulnak, Henry viszont nem mehet velük, tanuljon csak szépen Miss Seymourral. Vigasztalásul az elnök átadja a fiúnak saját aranyozott messzelátóját, úgyis mint gukkert, jól néz ki ugyan, de Matula bácsi valszeg csak pökne rá egy hegyeset a szivarja mellől. A tanítónő szerencsére a természetrajz órát választja és így újra szóba kerül a rojtos fülű antilop, Henrynek annyira megtetszik a lexikonban látható rajz az állatról, hogy magának is lerajzolja egy papírlapra.
Tanulás után szabadfoglalkozás, Henry a gukkerrel a kezében indul szétnézni a környéken. Kecskenyájat legeltető, vele egykorú fiút vesz észre és persze gyorsan összebarátkoznak, az ifjú Jones gyorsan megtanulja az alapvető szavakat. Saját magát Indyként mutatja be, ezért mostantól mi is így fogjuk hívni. A bennszülött srác neve Meto, és nagy lelkesedéssel vezeti körbe újdonsült barátját a környéken, ebben fontos szerep jut a távcsőnek: felváltva nézik a mindenféle állatokat, az idillbe persze némi véres jelenet is vegyül, amikor végigkövetik, ahogy egy nőstény oroszlán elejt egy fiatal bivalyt. A tartalmas nap végén Meto saját készítésű tilinkón zenél valami helyi dallamot, majd elbúcsúznak egymástól.
A vadászok másnap reggel térnek vissza, ismét tetemes zsákmánnyal, Roosevelt elnök elégedett arccal terpeszkedik a trófeák gyűrűjében. Büszkén dicsekszik azzal, hogy hét orrszarvút lőtt le, nagyon ritka állatok, teszi hozzá. Akkor miért lőtt le belőlük ennyit?, kérdezi Indy, szívemből szól a srác. Ne aggódj, még több ezer van belőlük, és a vadászat különben is remek sport, teszi hozzá Selous fővadász. (Erről nekem persze a vadásszenvedélyükről hírhedt magyar politikusok jutnak eszembe és külön Semjén Zsolt, úgyhogy úgy csinálok, mint a fentiekben Matula bácsi.)
Este Indy és az elnök leülnek dámázni, közben kellemesen beszélgetnek és Roosevelt elmondja, hogy ő az elejtett állatokat múzeumoknak ajándékozza, hogy így ismertesse meg a látogatókkal a vadon élővilágát. Természetszeretetét az is igazolja, hogy ő alapította az első nemzeti parkot az Egyesült Államokban. A tábor közelében ekkor oroszlánmorgás hallatszik, majd két lövés: Selous terítette le a korábban emlegetett sebesült vadállatot. Nem kell tehát többé támadástól tartani, mindenki lenyugszik a pics…., szóval lenyugszik és zenés-táncos ünneplés veszi kezdetét tamtam dobokkal és helyi dallamokkal.
Ha már ilyen jól összemelegedett Teddy és Indy, a srác felajánlja az elnöknek, hogy segít felkutatni a rojtos fülű antilopot. Elmegy Metohoz és a rajzot mutogatva próbál tőle segítséget kérni. A kommunikáció sikeres, a srác elvezeti valami hegyes részhez, ahol az egyik sziklán pár rajzot mutat, ami az antilopot ábrázolja. De az igaziak hol vannak?, erősködik Indy, ám mielőtt választ kaphatna barátjától, a háta mögött két kígyót vesz észre, amik felé közelítenek. Ááá, utálom a kígyókat!, üvölti (epic mondat ugye a későbbi filmekből), és páni félelemben elrohan, Meto alig tudja utolérni.
Visszamennek a bennszülött faluba, ahol Meto beszél pár felnőttel és az ő kíséretükben elkíséri Indyt egy öreg remetéhez, aki hosszan magyaráz és közben rajzokat készít a homokba. Indy hamar megérti az előadás lényegét: az antilopok azért vándoroltak el, mert fő táplálékuk, egy föld alatti gyökér, elfogyott a környéken. Többet egyelőre nem tudunk meg, a táborban viszont egyre idegesebben keresik Indyt, mert már lassan leszáll az est és a fiúról semmi hír.
Anyuka izgul, apuka aggódik, Roosevelt viszont dühös és kivezényli embereit a keresésre. Szerencsére az egyik katona rábukkan a sötétben fáradtan hazafelé botorkáló Indyre, az izgatott kedélyek lenyugszanak, Roosevelt azért még odaveti a profnak: Jobban figyeljen a fiára, az afrikai dzsungel nem játszótér! (Pláne, hogy ez itt szavanna, teszem hozzá pikírten.) Jones szenior megfogadja a tanácsot és büntiből vacsora nélkül küldi lefeküdni a fiát, ehhez a nevelési módszerhez külön gratulálok. Gondolom, a fater azért csak benyom egy nagy adag szalonnás rántottát két strucctojásból az izgalomra.
Indy álma rövid, mert még jóformán nem is pirkad, amikor Meto lopakodik be hozzá, felébreszti és magával hívja. Indy tudja, hogy baj lesz, ha most elmegy vele, de hát sátorban heverészésről meglehetősen unalmas sorozatot lehetne csinálni, úgyhogy inkább követi barátját. Fekhelyén azért szépen elrendezi a kitömött hálózsákot, így amikor anyuka ellágyult arccal benéz hozzá reggel, mosolyogva konstatálhatja, hogy fiacskája milyen szépen szundikál a fárasztó előző nap után.
Meto olyan helyre vezeti Indyt, ahol a föld alatt az a gumós gyökér található, amiről az öreg remete mesélt. Ha itt a gyökér, akkor az antilopok is itt lesznek, gyúl fény Indy fejében, és valóban, hamarosan feltűnik pár példány a rojtosfülűekből és békésen eszegetni kezdenek. Indy siet vissza a táborba, ahol a felnőttek éppen reggeliznek és azt hiszik, a fiú most kászálódott ki az ágyból. Remélem, megtanultad a leckét, gyökérkedik Roosevelt elnök, ám ekkor a valódi gyökérrel megérkezik Meto. Mindenki kíváncsian nézegeti, Indy erre bejelenti, hogy barátjával megtalálták az antilopokat. Fegyverbe!, adja ki a magyar tanácsköztársaság ismert jelszavát az elnök és a vadászok már indulnak is a fiúk mutatta irányba.
Kúszva közelítik meg az állatokat, majd sortűz, és vagy négy antilopot sikerül is leteríteni. A vadászszenvedély elragadja Rooseveltet és újratöltené puskáját, ám ekkor Indy odaugrik és kirángatja kezéből a fegyvert. Elég volt, hagyja őket!, kiabálja, épp csak azt nem teszi hozzá, hogy bajszos szar. Roosevelt először dühös, de aztán lenyugszik és belátja, hogy ennyi példány épp elég ezekből a ritka állatokból. Indy elmondja, amit az öreg bennszülöttől hallott: ez a gyökér a vakondoknak is fő táplálékuk, akiket viszont rendszeresen irtanak a kígyók. A legutóbbi tűzvészben azonban a kígyók elpusztultak, így a vakondok elszaporodtak és felzabálták a gyökereket, ami miatt az antilopoknak el kellett vándorolni, hogy új lelőhelyet keressenek. A táplálékláncban mindennek megvan a maga helye, osztja meg Indy a frissen tanult bölcsességet. (És külön Semjén Zsolt!, teszem hozzá magamat ismételve.)
A vadászat végeztével táborbontás és elvonulás, Indy odaajándékozza a távcsövet Metonak és hosszan integet a szikláról őket figyelő fiúnak. Meto körül pár hátrahagyott üres borosüveg, ezek szerint a fehérek nem bírtak maguk után rendesen összetakarítani. (Csak remélhetjük, hogy ez a pár üveg nem okoz majd olyan bonyodalmakat a bennszülöttek körében, mint amilyeneket Az istenek a fejükre estekben láttunk.) Az eredeti epizódzáróban az öreg Indy befejezi a történetet és a vacsit, elköszön a hölgyektől és lelép. A nők egymásra néznek: Na de mi a történet lényege? A választ viszont egyikük sem tudja, na ezeknek aztán kár volt beszélni.
Facebook kommentek