B.D. a forgatási szünetben jampizik, és Joan ikerlányainak tart Hogyan fújjuk ki a füstöt szexisen? c. különórát. Az ikerlányok egyébként tök egyformán néznek ki, mármint nem arra akarok utalni, hogy most jöttem rá arra, mi az egypetéjűség lényege, hanem, hogy ugyanolyan ruhába is öltöztette őket az anyjuk. Ők is kipróbálják a cigit, de abban a pillanatban megérkezik Joan, és szétcsap közöttük, B. D.-nek meg azt mondja, beszámol az anyjának a kis manőveréről.
Az ikrek így az anyjuk öltözőjében ücsörögnek, és kapnak a hajukban egy-egy kurva nagy, propellerszerű masnit, minek következtében azzal a tekintettel néznek egymásra, amit szerintem minden lánytestvér produkált már élete során, mikor az anyja túlpörgette a cuki egyforma kiegészítők tematikát. Joan továbbá utasítja a leánykákat, hogy B. D.-t tessék elkerülni, rámosolyogni ér, de többet nem.
A kiscsalád elvonul abba a lazackanapés étterembe, ahol múltkor Hedda és Robert találkozott, és amúgy mindenki eddig a sorozatból. A lányok steaket rendelnének, de az anyjuk halrudacskákat szán nekik. Mamacita valami üdvözlőlapot akar aláíratni Joannal, amit majd Crawford idősebb lányának, a már színésznő Christinának akar elküldeni. Joan tart egy rövid előadást arról, hogy pofa súlyba, őt se köszöntötte az anyja semmivel, amikor debütált, de mikor az ikrek kimennek a mosdóba, hogy kivegyék a hajukból a nagyon béndzsó masnikat, fogja és aláírja a lapot.
A forgatáson Bette félrehívja Robertet, hogy a múltkori kis szexitájm igazából semmi nem volt, ha lehet, felejtsék el. Bobby úgy megkönnyebbül, hogy azt még Bette is szóvá teszi, de nem cseszi le különösebben. Aldrich felajánlja, hogy játssza B. D. a szomszédlányt, amit Bette először nagy hülyeségnek tart, aztán már csak azon aggódik, hogy Crawford mit fog szólni hozzá, mivel neki is van egy lánya, Christina, aki ugye színésznő. Robert azt mondja, Christina túl öreg a szerephez, Bette meg beközli, hogy mér, adoptálva van, szóval megeshet, hogy van benne tehetség.
Crawford bekopog Bette öltözőjébe, és a színésznő éppen a fehér arcfestékét applikálja fel, mikor Joan előáll a cigizős incidenssel. Bette először azt hiszi, B. D. szerepéről van szó, és csak később jön rá, hogy a kolléganője mit akar. Bette nem mond semmit, csak elnézést kér, és pár nevelési tippet akar Crawfordtól, mert az ikrei úgy viselkednek, mint két betanított kiskutya. Joan elárulja, hogy mindig is a szigorúság híve volt, és olyan hobbit talált a lányainak, amit szeretnek, pl varrás meg ilyenek. Bette csak somolyog, és megkéri Joant, hogy este igyanak meg valamit. Joan meglepődik, de vállat von és elfogadja a meghívást.
A bárban Bette végül előáll a B. D. legyen a szomszédlány ötlettel, Joan meg egyből levágja, hogy akkor erre ment ki az öltözői beszélgetés. Szóba kerül a múlt is, például megtudjuk, hogy Crawford utálta az anyját, mert az egy szörnyeteg volt, és hogy a mostohaapja 11 éves korában megerőszakolta. Bette-nek leesik az álla a sztoritól, de ő is tud mesélni, azt mondja, az apja elhagyta még kicsi korában, és állami gondozásba került, ahol a hóban kellett fürödniük meztelenül meg ilyenek. De szerencsére az anyja jófej volt, és addig dolgozott, amíg újra együtt nem lehettek. Bette azt mondja, az anyja volt az egyetlen igaz barátnője. A két nő kedélyesen elbeszélget, már amennyire két dudás megfér egy csárdában. Bette szerint nem kell puszipajtásoknak lenniük, csak szövetségeseknek, és ha rajta múlik, még azt is bevállalja, hogy Joan kapjon díjat a filmért.
Joan másnap súlyzózás közben telefonál Heddának, hogy mégsem lenne annyira poén, ha itt az Oscar érdekében totál lejáratnák Bette-t. A haja egyébként meg sem mozdul a tornázás alatt, kíváncsi vagyok, hogyan csinálja. Hedda leszarja Joan visszakozását, és azt mondja, ha akarja az Oscart, akkor ne fostoskodjon. Ahhoz, hogy omlettet készíts, össze kell törnöd pár tojást, ugye. Bette közben egy kicsit idegállapotba van, mert a partnere még mindig állandóan zabál, B. D. meg nagyon bénán, egy hangon olvassa fel a szerepét, amikor gyakorolnak.
Bette magánkívül rohan ki az öltözőjéből, amikor megtudja, Hopper milyen pletykát tákolt össze Joan segítségével, és azt mondja Crawfordnak, tényleg kelleni fog neki a kerekesszék azok után, amit most kap tőle. A cikk szerint Bette úgy döntött, hagyja Joant indulni a legjobb női főszereplő kategóriában, és ő maga a mellékszereplőben marad. Bette tetemre hív, Crawford meg vigyorogva közli vele, hogy így volt, nem? Ezt beszéltük meg tegnap a bárban, még akkor is, ha kicsit piás voltál. Davisben lekapcsolják a normál kapcsolót, és elkezd ordibálni, hogy márpedig ő nem mond le semmiről, különben is ez már a negyedik Oscarja lehetne, ha anno nem rabolták volna el előle 1950-ben a harmadikat. A catfight folytatódik, amíg Robert le nem állítja őket, talán le kéne előbb forgatni ezt a szerencsétlen filmet. A vita végén mindkét nő úgy bassza be maga után az ajtót, hogy csodálom, hogy egyben maradtak az öltözők.
Na innentől kezdődik az igazi móka, reggel Joan vigyorogva megy be a stúdióba, mindenkivel smúzol, még szerencsétlen Mamacitától is megkérdezi, hogy szereti-e a hétfőket. (Mamacita érthető módon nem válaszol.) Az öröme addig tart, amíg meg nem látja, hogy a stábtagok egy nagy Coca-Colás hűtőben tűnnek el derékig. Egy jelenetben Joan az ágyon fekszik eszméletlenül, és Bette-nek kell kicipelnie az ajtóig, Joannél egyből bitch mode on, az egyik felvételnél elröhögi magát, a következőbe beleköhög, és még kábé tízféleképpen rontja el, lényeg, hogy Bette agyfaszt kapjon minél hamarabb, és leszakadjon a dereka. A kolléganőt se kell félteni, az meg szándékosan odaáll Joan elé, hogy ne tudjon koncentrálni a szövegére, és amikor az a rész jön, hogy Jane elvileg szanaszét rugdalja Blanche-ot, Bette tök véletlenül pont eltalálja Joant, egészen pontosan izomból fejbe rúgja. Joan visítani kezd, hogy ez szándékos volt, Bette erre szabadkozik, hogy hozzá sem ért. A forgatás végén Joan bemegy az öltözőjébe, és vigyorogva leveszi magáról az övére akasztott súlyokat, amiket a ruhája alatt viselt.
Robert és Bette végignézik az aznap felvett jeleneteket, és Davis kis híján rosszul van, azt mondja a lánya gyönyörű, de nem színésznő és nagyon béna. Robert egyetért, de szerinte ez egy kis szerep, és nem nagyon lehet elkúrni.
Este Bette és a partnere, a kövérkés meleg pasi, akit Victornak hívnak, Davis házában gyakorolják a szövegüket, és Bette elmeséli a hapinak, hogy van egy kisebb lánya, Margo, aki sérülten született, és egy speciális otthonban lakik, ami nem olcsó, ezért is akarta ennyire ezt a filmet. A hapi el van ájulva Bette-től, és minden szaván csüng. B. D. is csatlakozna, gyakorolni szeretné a mondatait, de hiába erősködik, az anyja felküldi a szobájába, aludjál kislányom, holnapra szépnek kell lenned.
Joan hazaér a szó szerint tök üres házába, ezt arra értem, hogy az előszobában semmilyen berendezés nem található, a ház többi részében is csak a lenájlonozott bútorok. A lányok elmentek valami táborba, és Joan Mamacitának nyíg egy sort a magányáról, meg arról, hogy véget ért a karrierje. Mamacita erre úgy reagál, hogy oké. Később Joan átmegy a nőhöz kempelni, és együtt szendvicseznek, meg valami filmet néznek az ágyból.
Crawford megint találkozik Heddával, de most a lazacos étteremben. Hedda outfitjéről az Egy bogár életében szereplő Pötty hercegnő jutott eszembe, legalábbis a kalap eléggé hangyaszerű. Joan elmeséli a forgatás tengerparti részét, legalábbis hogy Bette hogyan viselkedett. Azt mondja, szörnyen néz ki napfényben, és az alkoholizmus jegyei már látszanak rajta, továbbá, hogy ahelyett, hogy ott a helyszínen használt volna öltözőt, inkább egy közeli motelt választott, ezért az egész stábnak várnia kellett rá a tűző napon. Ráadásul neki, Joannak, nagyon nehéz volt belehelyezkednie a szerepébe és a mély érzéseket produkálni, mikor semmi segítséget nem kapott sem a stábtól, sem a kollégáitól. De annyira jól játszott, hogy még az öreg hárpia Bette-t is meghatotta a művészete.
Na most akkor leírom, hogy miközben Joan nyilatkozott Heddának a forgatás menetéről, mit vágtak be a szerkesztők arról, hogy valójában hogyan zajlott az egész: a tengerparton Bette egy üveg Coca-Cola kíséretében kérdezi Roberttől, hogy hol van Sába királynője, gondolom ez Joan. A szóban forgó megjelenik, és alighogy kiszáll az autóból, Bette megállapítja, hogy negyven fok van, ez meg bebaszott, de jó. Joan járása tényleg nem túl meggyőző, és Mamacitától kér egy üveg vizet, aki sztoikus nyugalommal kérdezi, hogy melyik vizet, gondolom egy üveg vodka is volt valahol a kocsiban.
Crawford közli Roberttel, hogy csak egy percre visszakocsikázna az öltözőjébe (na vajon kinek volt zsenánt a helyszíni öltöző?), és azzal a lendülettel el is húz. Bette egy napozón ülve megjegyzi, minek ez a nagy cucc, mikor Joannak csak feküdnie kell az egész jelenet alatt. Joan az öltözőjében áll a tükör előtt, és bőgve erőltet valami szivacsokat a melltartójába, a következő jelenetben már a homokban fekszik, és tényleg elég gyanúsan merednek az égbe a mellei, mire Bette megjegyzi, hogy ő bizony nem hajlandó rájuk zuhanni.
Ahogy vége a jelenetnek, Joan felpattan, hogy megint el kell mennie az öltözőjébe, Robert hiába próbálja megállítani, hogy elvesztik a napfényt. Bent az öltözőben Mamacita ragasztószalagokkal húzza Joan nyakát, hogy ne látszódjon annyira a ráncos bőr. A nő üdvözült arccal visszatér a forgatásra, Robert asszisztense meg is jegyzi, hogy minden alkalommal öt évvel fiatalabban jön vissza. Mikor Bette jelenetét forgatják, Robert el van ájulva, hogy vajon mitől látszik húsz évvel fiatalabbnak a nő. Egy munkás szerint a fények miatt, de Robert azt mondja, ez nem lehet más, csak a tehetséges színészkedés hatása. Joan a háttérben kötöget, és hiába van rajta egy rohadt nagy napszemüveg, így is ordít róla, hogy a halálba kívánja a kolléganőjét.
Bette otthon takarít, amikor Hedda beállít hozzá, most éppen egy olyan kalapban, amiből két szál fehér hortenzia áll ki, esküszöm, már a jelmezei miatt érdemes nézni ezt a sorozatot. Bette nem dobja el magát az örömtől, de behívja. Hedda elmondja, hogy tud minden szarságról, a catfightokról, meg hogy Joan miket mondott neki, és azt ajánlja Davisnek, hogy ő is nyilatkozzon valamit addig, amíg ki nem borul a bili. Hopper azt mondja, ő ugyan megírta volna, hogy milyen jóban vannak, de sajnos nem ez a szomorú valóság, és neki, mint újságírónak kötelező közvetíteni a valóságot.
A színésznő nem szarja össze magát, és rövid úton keselyűnek nevezi Heddát, olyan nőnek, aki gerjeszti ezeket az elmérgesedett viszonyokat, és tönkre teszi azoknak a munkáját, akik tényleg kockáztatják a jövőjüket. Hedda halál nyugodtan bólogat, és azt mondja, igaz, mint ahogy az is, hogy B. D. mennyire béna színésznő, és tönkre teszi a filmet. Bette türelme elfogy, amikor a lánya szóba kerül, és kirúgja a nőt. Az ajtóban közli vele, hogy ne merészelje B. D.-t megírni valaha is, különben se ronthatja el a filmet, mert a szerepe nem elég fontos hozzá. Pechére a csaj éppen akkor sétál be, és meghallja az egészet.
Victor egy melegbár előtt álldogál, amíg le nem szólítja egy csávó. A srác felismeri, és egyből le is mennek egy szobába, ahol filmnézés közben Victor leszopja. A csávó persze egyből valami szerepet szeretne, de idáig nem jutnak el, mert rendőrök rontanak be a helyiségbe. Victornak nincs más választása, Bette-t hívja a böreszből, hogy jöjjön és dumálja ki. A nő megérkezik, pizsamában és napszemüvegben, és közli az ott ácsorgó rendőrrel, hogy a kollégája csak kutatómunkát végzett egy szerep kedvéért. Victor kiszabadul, és hálálkodik egy sort a nőnek, de kijelenti, hogy utálja ezt az egész hazudozást. Bette röhög egyet és azt mondja, ugyan fiam, mi még a megélhetésünkért is hazudozunk.
Warner és Aldrich a nyers filmet nézik, Robert próbál szépíteni, de Warner kiakad, hogy szar a vége, mert Joan hiába haldoklik az utolsó jelenetekben, mindig egyre jobban néz ki. Robert azt mondja, nem tudják újra a helyszínen leforgatni a film végét, Warner erre azt javasolja, akkor legyen a stúdióban a tengerpart, ja és semmi további monét nem hajlandó költeni erre a jelenetre.
Bette az öltözőjében pakol, és azt mondja, régen ezt leszarta volna, ment volna a kövi forgatásra, de ma már az sem biztos, lesz-e ilyen. B. D. a kanapén ül, és elsírja magát, mert attól fél, elcseszte a filmet. Az anyja egyből vigasztalni kezdi, semmi baj, nagyon ügyes voltál végig, különben is, ha Crawford nem kúrta el a filmet, akkor már senki sem tudja. A szóban forgó otthon sétafikál, rikító zöld neglizsében, és bebaszínó kaszinót játszik, legalábbis a kezében a pohár, és az ökörhugyozásszerű járás erre utal. Elég depresszív, ahogy egy porcelánbabát ölelget.
A következő jelenetben Joan teljes puccba vágva megjelenik egy árvaházban, mert megint örökbe akar fogadni, de az igazgató elég hamar lepasszolja azzal az indokkal, hogy már nem elég fiatal egy ilyen vállaláshoz. Joan nem mutatja, de azért látszik rajta, hogy most összetörték a szívét. Bette hasonló fájdalommal felhívja Margót, akivel nem sokat tud beszélni, az anyja közben végig könnyezik. A kislány pár szó után leteszi a telefont, a gondozója szerint elvonta valami a figyelmét.
Az utolsó jelenetet forgatják a stúdióban, amikor Blanche bevallja, hogy nem Jane, hanem ő vezette az autót, és azért szenvedett balesetet, mert el akarta ütni a húgát. Szóval önhibájából lett tolószékes. Jane erre azt kérdezi, akkor ezek szerint lehettünk volna barátok egész idő alatt? A jelenet nagyon jó, mintha Bette és Joan kapcsolatára reflektálna, és mindkét színésznő profin hozza a karakterét. Mikor vége mindennek, a két nő egyszerre lép ki az öltözőikből, és megállnak egymással szemben. Nem szólnak semmit, csak elindulnak kifelé, de azért Bette még utoljára elnyomja a cigijét a Pepsi automatán.
A kövi rész hogyvoltja hamarosan gyün, írom, amint lehet :)
Facebook kommentek