Lenny már megint szerencsétlen Tommasino atya idegein rugózik, kint ülnek a tetőteraszon, és a pápa a megválasztásáról sztorizgat. Azt mondja, a konklávé alatt úgy imádkozott, hogy majdnem összeszarta magát, és azt mantrázta, „ne őket, engem”. Meg, hogy leszarja ki mit gondol róla, önmagát szereti a legjobban, neki az a lényeg, hogy Istennek hasznos legyen. És a bíborosok mind kurvára megszívták, mert olyan pápát választottak, akit nem ismernek. Tommasino elborzadt arccal hallgatja, de nem szól semmit.

Spencer most Voiellónak nyíg arról, hogy mekkora faszság, hogy Lenny lett a pápa, és számon kéri az államtitkártól ezt a manővert. Voiello meglepő módon azt mondja, neki az egészhez semmi köze, úgy intézte, hogy azt higgyék, az ő nyomására lett Belardo a pápa, de valójában a bíborosok mind maguktól szavaztak a pasira. Ergo, a Szentlélek műve volt az egész. Spencer nem akarja elhinni, és azt jósolja, erősen rá fognak szívni ezzel a Lenny gyerekkel.

A pápa az ágya mellett térdepel, egyik kezében füstölgő cigi, és harsogva gyónja a Jóistennek, hogy sajnálja, amiért ekkora pofája van. Meg azt is, hogy rosszat kívánt Dussoliernek, hogy kijátszotta Tommasinót, és hogy Voiellót is cseszteti. Kétségbeesetten könyörög, hogy Isten mutasson neki irányt, mindezt full nyitott ajtóknál, úgyhogy az ott hesszelő apáca mindent hall.

A következő jelenet fenomenális, Voiello házikabátban ül az asztalánál, és Maradona kompilésön videókat néz a YouTube-on, míg a háttérben a takarítónő porszívózza a kanapét. Közben a foxinak tűnő kutyája egy trónszerű arany széken ücsörög. Mellette egy afroamerikai kissrác, gondolom a szobalány fia, a földön ül, és megkérdezi, játszhat-e autóversenyeset a szőnyegen. Voiello kiakad, és azt válaszolja neki, az a szőnyeg többe került, mint a hazád éves GDP-je, szóval nagyon nem.

Később valami kis meeting van, Voiello fogad pár bíborost, akik vele szemben ülnek, az asztalon az államtitkár arcképével borított könyvek. Kapnak kávét is, minden fasza, de Aguirre egyből kijelenti, hogy ő csak nádcukorral szereti. Voiello rettentő könnyedén elküldi a búsba, akkor vegyél magadnak, mert én hányok tőle. A meeting célja a hogyan állítsuk le a Lenny Belardo nevű hurrikánt. Caltanissetta szerint négyszáz éve nem volt ilyen, hogy egy pápa ennyire gyökér beszédet tartott volna. Voiello siet megnyugtatni az öregeket, kipuhatolom, mik a szándékai, ne szarjatok be. Ozolins kiakad, nemár baszki, úgy volt, hogy neked jelent a pápa, te meg nekünk. Caltanissetta azt mondja, megvan a nagy ötlet, drámai lépés kell ide. Aguirre bíboros, aki szerintem csak azért akart a Vatikánba kerülni, mert azt hallotta valakitől, hogy ott jó a kaja, megint úgy néz, mint aki azt se tudja, hol van, nagyon bírom.

Szóval Caltanissetta megmondja a tutit, le kell mondania az államtitkár bíborosnak, nincs más választás sajnos. Ozolins rohadt bénán adva a tudatlant felkiált, hú de szuper ötlet, tényleg ezt kell tenni. Voiello magában mindegyiknek kioszt egy illatos csokor baszódj meget, és vigyorogva közli, milyen jó, hogy összeült ez a kis tanács.

A pápa a könyvtárában fogadja Voiellót és Sofiát. Voiello közli, hogy meg sem fordult a fejében olyan, hogy felmondjon, és máris a szokásos feladatáradattal baszkurálja Lennyt, aki kategorikusan elpasszolja az összeset. Még valami rohadtul megalapozott erőszakolós ügyre is legyint. Sofia azt mondja, a sajtó könyörög egy fényképért, és Voiello azt javasolja, hadd adjon interjút a pápa nevében, ezzel megmagyarázná a homíliában elhangzottakat. Merthogy a sajtó ugyebár agyfaszt kapott a pápa nagy lekúrós beszédétől. Lenny ezt is leszarja, se fotó, se interjú, mondja, Istennel tessen beszélgetni, ha kedve támad bárkinek is. Majd ahogy behívja Ozolins bíborost, megnyomja az uncsigombot. Szerintem az öreg érzi a vesztét, mert kicsit hunyorogva sántikál be, Lenny meg odahívja egy rohadt jó, embernagyságú földgömbhöz, hogy pörgess papa, ahova rámutatsz, oda küldelek. Ozolins befosik, Szentatya, miért bízol rám ilyen jelentéktelen feladatot. Azért, mert a jelentősebbeket nem érdemled meg, közli angyali mosollyal. Ozolins végül csukott szemmel rámutat San Franciscóra, Lenny meg elvigyorodik, hú de jó hely, Ketchikan, Alaska! Ozolins nem érti, ez San Francisco kérem szépen. Ó nem, ez Alaska, válaszolja Lenny, mindenki füle hallatára. Ozolins feladja, és beletörődik a sorsába. A pápa azzal a pólóra illő igazsággal búcsúztatja, hogy a szépség alacsony hőfokon is szépség.

Caltanissetta megtalálja a kertben olvasgató pápát, és hajlott korára tekintettel észosztásba kezd, aminek az a lényege, hogy Lenny gondolkodása maradi, a beszéde meg béna volt. Ad még egy bazi nagy biztosítótűt is a pápának, és azt mondja, csak akkor hasznos tárgy, ha kinyitják. Lenny szarik bele, fogja és széthúzza a csukott biztosítótűt, majd karperecként a csuklójára teszi, az öreg meg az arcából ítélve lábon kihord egy szívrohamot.

Lenny bejelenti Mary nővérnek, hogy belemegy a sajtótájékoztatóba, de csak azzal a feltétellel, ha Mary nővér képviseli, és felolvassa azt, amit ő előzetesen leírt neki. Később Mary nővér az udvaron kosarazik (nekem úgy tűnik, az apácák igaziból gyúrni járnak a Vatikánba), mikor kigurul a labda, és Voiello elkapja. Kicsit témázgatnak még a sajttájról, Mary nővér ideges a feladattól, Voiello meg szívesen vállalta volna, hogy megnyugtassa az embereket, akiken általános rémület lett úrrá a beszéd hatására. A pasi ekézni kezdi a pápát, hogy ellentmondásosan viselkedik, mire Mary kiteríti a lapjait, ne mondd öregem, te nappal luxuslakosztályban élsz, éjjel meg egy fogyatékos gyerekre vigyázol. Voiello erre megállapítja, hogy Mary nővért nem lehet legyőzni. A nő időt kér tőle a pápának.

A nővér elmegy Spencer atyához, és ott már egyáltalán nem akkora jampi, mint Voiellónál. Bevallja, hogy aggódik Lennyért, koncepció kell neki, és kéri az öreget, hogy segítsen. Spencer olyan menő, hogy bent a házban is napszemcsót hord, és megint elkezdi a szokásos szövegét, hogy a pápa egy szar, ő meg már nem jó semmire, kezd kurvára unalmas lenni ez a hisztériája, amit minden egyes részben előad. Mary nővér lebassza, hogy lépjen már túl magán, és támogassa Lennyt.

Na, sajttáj van, minek tiszteletére Sofia főnökasszonyos kontyba csavarta a haját, és fekete kosztümöt húzott. Mary nővér leül az újságírókkal szemben, és elkezdi olvasni a Lenny által kiadott nyilatkozatot. Semmi extra nincs benne azon kívül, amit eddig is mondott a pápa: nem érdekli az emberek esendősége, és nem hajlandó eltérni attól a szándékától, hogy megvalósítsa a tervét. A riporterek néznek, hogy mi a lőcs, de kész passz, ennyi volt, az apáca már fel is áll, és Sofiával egyetemben kirongyol a teremből.

Este mintegy véletlenül Lenny hírt kap róla, hogy Spencer szeretne találkozni vele, Mary nővér csak somolyog. Spencer azt mondja Lennynek, hogy nem volt nagy szám a beszéde, ráadásul a világ összes keresztényét maga ellen hangolta. Lenny csak megvonja a vállát, ez is része a tervének, mert azt akarja, hogy az emberek rájöjjenek, csak szenvedéssel találhatják meg Istent. Spencer kiröhögi, és azt mondja, az egész sztori abból indul ki, hogy Lenny árva volt, és mindenáron meg akarja találni a szüleit, ő meg nem dolgozik pisis kisfiúkkal. Itt még nem áll le, mert olyanokat mond a pápának, hogy tök béna, mert a szülei kitették az árvaháznál, mint egy kivert kutyát, és hogy ő lesz a legrosszabb pápa, meg a legveszélyesebb is. Köszönjük, nem haladt semerre a viszonyuk eddig, menjünk tovább, könyörgöm.

A pápa a Szent Péter-teret nézi az ablakából, vagyis egy ott ácsorgó nőt, aki felfelé néz. Valente atyát küldi le a nőért, aki mint kiderült, ismeri az ártatlan képű atyát, ráadásul egész közelről, mert a hapi két másodperc után már a melleit fogdossa, és azt kérdezgeti tőle, hogy ugye gondolsz néha rám. A nő Esther, és annak a svájci gárdistának a felesége, aki az előző részben annyira serényen dugta. Esther úgy tűnik, több malomban őröl, mert vigyorogva hagyja, hogy az atya lesmárolja. Eléggé elbaszták a dolgot, mert Amatucci a tetőről végignézte az egészet.

Valente felviszi a nőt a pápai palotába, menőzik is kicsit vele, látod bébi, én itt dolgozom.  Megérkeznek a pápához, akinek egyből beközli a nő, hogy mennyire tetszett a homíliája. Lenny nem tagadja meg magát, és azt mondja, az nem elég, majd elájul, egyenesen a beszívott tekintetű nő karjaiba. Lehet, egy nap két Cherry Coke Zérót ivott meg véletlenül. Az ájulástól azt haluzza, hogy kisgyerekként a hippi szüleit keresi, akik felszállnak egy hajóra és otthagyják.

Ugrunk, a szokásos reggeli meeting van, Lenny, Mary nővér, Sofia, és Voiello brainstormingolnak a pápa könyvtárában, most a Willendorfi Vénusz nem kerül elő, valószínű a bíboros kigyönyörködte magát a takkernő méretes tomporában. Voiello megint jön a Kurtwell-üggyel, ami ugye a molesztálós botrány, Mary nővér meg is jegyzi, hogy a bíboros mindig lázba jön, ha erről van szó. Lenny leinti őket azzal, hogy majd személyesen nézi át az ügyet, mikor a Szentlélek meglátogatja. Mi van még? Kilencven gyerek megkeresztelése, akik a világ minden pontjáról jöttek. Lenny behunyja a szemeit, ne már bakker, nincs valami izgibb? Voiello rugózik egy sort a hírhedt homíliáján, de Lenny félbeszakítja azzal az infóval, hogy Spencer szerint Voiello intézte úgy, hogy rá szavazzanak a bíborosok.

A pápa befenyíti Voiellót, hogy rohadt gyorsan kezdjen el beszélni arról, hogy mi történt, vagy az eddigiekhez képest is nagyobb cirkuszt csinál. Sofia alulról felfelé, csodálkozó kislányszemekkel néz. Voiello nagyon diplomatikusan azt nyilatkozza, hogy Lenny egy kompromisszum során lett pápa, mert ő úgy gondolta, híd lehet a haladó irányzat és a konzervativizmus között. Voiello bevallja, hogy ő győzte meg a bíborosokat, hogy válasszák meg, de Lenny már máshogy viselkedik pápaként, mint anno bíborosként. Amikor Belardo elkezdi magyarázni, hogy azért, mert a pápa abszolút uralkodó, Voiello egyszercsak kikel magából és ordibálni kezd, hogy Lennynek Spencer és az ő tanácsai alapján kellene uralkodnia. Awkward silence. Az öreg észreveszi magát, és elnézést kér, de későn, a pápa a könyvtárba küldeti Valentét, hogy nézze meg egy bíboros kizárásának menetét. Magyarul Voiellónak annyi. Sofia szemei úgy ugrálna egyik emberről a másikra, mintha teniszmeccset nézne.

Az államtitkár később Mary nővérrel konzultál, és azt mondja, fogalmuk sincsen, hogy mekkora a hatalma, lehet itt szórakozni, csak nagyon csúnya vége lesz. Aztán este elmegy Spencerhez, akit valamiért mindenki szeret meglátogatni, pedig az öreg egy kibaszott gyökér eddig, és mindenkivel egy tukkó. Viszi magával Caltanissettát is, de igazából nem tudom mi volt a látogatás célja, mert Spencer ugyanúgy fetreng magától, mint eddig, és Caltanissetta meg akarja győzni, hogy mindig próbálkozni kell, mert ez egy pap dolga. Oké.

Valami haszna csak volt a talának, mert Spencer átvonul Lennyhez, megcsókolja a kezét, és elvállalja a Klérus Kongregációjának Prefektusa tisztséget. Lenny picsáskodik, és azt mondja, ez a hajó már elment, amúgy meg Szentséges Atya a megszólításom, szevasz.

Valami püspöki nagytalálkozó van, mert egy sorban mind lila sapkás papok ülnek, egyedül a pápa császkál a teremben, az öregek háta mögött. Az egyik panaszkodik, hogy a beszéd kétséget hagyott a hívekben, fosnak templomba járni. Lenny ezt azzal veti el, hogy a félelem tette naggyá az egyházat, nem a türelem.

A pápa most Gutierrez atyával tölti a szokásos randiperceit, egy narancsligetben sétálgatnak fehér ruhás apácák között, az egyikük még hoz is nekik kóstolót a friss narancsléből. Lenny kér három narancsot is, és azt mondja, azért lett pápa, mert nem volt más dolga, az árvaházból egyenes út volt Spencerhez, és milyen jó Gutierreznek, akit vilámcsapásszerűen ért a hívás. Leülnek egy lépcsőre, és a pápa elsztorizgat az utolsó olyan nyárról, mikor csajozhatott. úgy látszik egyedül olyankor normális, mikor Gutierezzel van, mert tök jófej, ahogy a történetet meséli, és még zsonglőrködik is a három naranccsal, bemutatva, hogy mivel szedte fel anno a lányt. És hát hogyne, hogy az idióta Amatucci végignézte az egészet egy oszlop mögül, szerintem ez a faszi szarni se megy el érdek nélkül.

Gutierrez boldogan tér meg a hangyafasznyi kis szobájába, és kis híján beszarik, mert Voiello az ágyán ülve fogadja, kezében tartva az ott sorakozó csomó plüssállat egyikét. Lécci, ne derüljön ki Gutierrezről is, hogy egy creepy fasz. Hát nem az derül ki róla, hanem hogy alkoholista, legalábbis a Voiello által előkapart ládányi üres üveg számából ítélve. Természetesen az államtitkár kezében ez egy kurva nagy adu, és azt mondja az atyának, hogy akkor lehet kitálalni szépen sorban az infókat a pápáról, vagy mindenki megtudja, mi van az ágya alatt. Voiello tehát eddig tolta a light verzióját a játéknak, és ami innen következik, az mások számára nem is szopóroller lesz, hanem egy egész szopóhajó. Az atyának nincs más választása, elmondja a narancsligetben elhangzott sztorit, ami Voiellónak azért érdekes, mert kiszűri belőle, hogy a pápa heteroszexuális.

Reggel a pápa a fehér-arany kalpagjában sétálgat, és az udvaron gengelő gyerekeket nézi, akikre Esther felügyel. A nő a kölkökkel egyetemben görkorcsolyázik, senki ne kérdezze, hogy miért, ráadásul baszódik egy akkorát, hogy csodálom, hogy utána egyből fel tudott pattanni. Zavartan int a pápának, aki vigyorogva nézi, ha ez a sorozat egy romkom lenne, akkor most azt mondanám, hogy ezek össze fognak jönni.

Másnap Gutierrez és Lenny beszélgetnek, és az atya mintegy mellékesen megkérdezi tőle, hogy mi maradt a lánnyal való kapcsolatából. A pápa erre azt feleli, hogy csak a csaj tekintete maradt meg, először a szerelmes, aztán a csalódott.

Beavatja az atyát a titkába, hogy néha azt érzi, nem hisz Istenben, és hogy jobb lenne Voiello kezébe adni az irányítást, mert ő még biztos hívő. Mire Gutierrez megrázza a fejét, nem, Szentatya, Voiello csak egy politikus, te meg a pápa vagy.