Lassan a szezon feléhez érünk. Nyugi, még így is több héten át követhetjük az alaszkai aranyásók dolgos is hétköznapjait, csak jelzem, hogy amúgy időrendben hol tartunk. De nézzük is a három csipet csapatot, mit alkottak most!

Hoffmanék

Az ember, akit már szabályosan sajnálnák is, ha nem látnám, hogy amúgy egy 70 ezer forintos Persol napszemüvegben dirigál. Persze, lehet hogy karácsonyra kapta az asszonytól, de akkor is. Szóval most kivételesen nincs akkora hulladék szopó helyzetben, mint az elmúlt 8 rész alatt folyamatosan, de azért le kell kezelnie a feltehetőleg csak a műsor kedvéért drámázó munkást. Az ember fogott egy marék földet, azt kézzel átmosta, és rájött, hogy még így 24 méter mélyen (ami majdnem egy szépen megnőtt 10 emeletes panelnyi mérték) sincs egy koszos aranyrög se, de aranyporszem se. Ezért önhatalmúlag úgy dönt, hogy eldobja a walki-talkit és a dózerrel visszalöki a földet az eredeti helyére. Az egyszemélyes sztrájk hamar véget ér, sikerül meggyőzni az embert, hogy  jó helyen vannak, van itt arany ne féljen. Ez be is bizonyosodik, amikor a hét végén lekapcsolják a mosót és megnézik, hogy mi a termés. A nagyfater izibe lemér, megvan a több mint 50 uncia. Nekik ez jó, de Parker és Tony ennyiért le se hajol, mert kábé a körmük alatti piszokba is akad ennyi.

Parkerék

Valahol 900 uncia környékén járnak eddig, ami nem rossz. A 4000-től még messze járnak, de azért haladnak. Viszont az van, hogy ebből a bányaterületből már kinyertek minden, amit lehetett, szóval költözni kell. Nem egy nagy dolog, de Parker 12 órás határidőt ad a futószalag elmozgatására, ami azért nagy nyomást helyez a fiúk vállára. Kicsit szét is cseszik az eszközt, ami majdnem felborul, amikor rá akarják csatlakoztatni a kamionra. Végül persze sikerül. Magát a mosót, amit Mosátánnak neveztek el, ugye, na azt Parker viszi át A-ból B-be. Nem a hátán, hanem egy markolóval maga mögött húzva. Nem egy rocketscience, de azért pöcsölős meló. Végül minden a helyére kerül. Csak az a baj, hogy zuhog. Amikor eláll, akkor már el is kezdik pumpálni bele a földet. Itt jön a baj: mivel a mosó nagyon a dombtető szélén van, ezért a belőle kijövő víz elmossa a talajt. Szóval, ha nem figyelnek, akkor Mosátán bármelyik pillanatban bebukfencezhet a völgybe, aztán sanyi az aranyásásnak. Ezt a hirtelen jött problémát majd csak jövő héten oldják meg. Vagy akkor se. Majd kiderül.

Tony

Múltkor is a második csodakotróval foglalkozott, most is ez a fő téma. Gyorsan elrepül az egyes kotrót hibátlanul üzemeltető fiáért, hogy segítsen neki a másiknál. Nézik a patinás kis kotrót, mire valaki aszondja, hogy ilyen patent, jó állapotban lévő gépet nem találni ma a világon. Az király. Amint ez elhangzott Tony ukázba adja, hogy szedjék atomjaira a fedélzetet, mert nem köllenek a rozsdás pala lemezek meg az elkorhadt fa a tetőről. Még mielőtt bármi történne, jön valami hajügyi ellenőr, aki lemeózza a múlt héten vízre tett ladikot. Elvégez egy egyensúlytesztet, amin ha megbukik a gép, akkor új módszert kell kitalálni a kotró elvontatására. (Mondjuk bérelni egy hajót, ami jó?) Tony azért vette fel Genet, hogy ez a hajó ússzon a vízen. Ezt tudja a gép, amire 100 ezer dollárral többet költöttek, mint tervezték. Szépen összetákolt kis ladik lett, de az ellenőr meghúzta a vizsgán. Tonyt egy valami vígasztalja, hogy fia eközben az egyes kotrón több mint 500 unciát kapart össze. Ez rekord. Az Aranyláz Alaszkában eddig lement részeiben senki sem termelt ennyi aranyat egy hét alatt, mint most ők. Így talán Tony is visszavesz a filléreskedésből és tényleg kibérel egy pöpec kis hajót, amivel leutaztathatja azt a rohadt, 1,5 millió dolláros kotrót a folyón.