Ott tartunk, hogy csóri Madeline elég szomorú, hogy Abigail az apjához költözött, és Chloe hiába cukiskodik neki zene válogatásával, nem igazán bírja megvigasztalni. Ráadásul az sem segít a helyzeten, hogy Nathan (vagy inkább Bonnie) vacsorázni hívja exfeleségét és annak új férjét magukhoz, hogy a jövőben elkerülhessék a súrlódásokat, vagy mi. Ha valamiben Maddie és Nathan egyetértenek, akkor az az, hogy rohadtul nincsen kedvük egymás fejét nézni még kajálás közben is.

Később Celeste és M megdumálják, hogy másnap találkoznak egy megbeszélésen, ahol a polgármester is jelen lesz, mivel le akarja állíttatni az Avenue Q-t. Mivel Perry fültanúja a beszélgetésnek, és mert egy irányításmániás barom, elkezdi emiatt basztatni feleségét - még az „akarok egy harmadik gyereket” kártyát is beveti, nehogy a nőnek karrierje, vagy önálló véleménye lehessen. Ez igen, a férfiak mintapéldánya vagy, öcsém. Mondjuk ami azt illeti, szerintem Maddie estéje sem lehet jobb, amikor arra toppan haza, hogy a férje a kanapé tetején állva egy Elvis jelmezben énekel.

Ugrunk, Ed meglátogatja Bonniet a stúdiójában, és közli vele, hogy imádja az izzadó nőket (wtf), meg, hogy szerinte rajtuk múlik, hogy a vacsora ne valakinek a lefejezésével végződjön. Oké. Távozásakor még egy másik nőt is stíről a teremből, hoppá, Eddy.

Másnap találkozik a három barátnő, Celeste ultra dögös ügyvédnőként toppan be, majd elindulnak egy megbeszélésre, ahol helyzet a következő: a polgármester egy arrogáns bunkó, Renata minden szar viccnek nem nevezhető megjegyzésén röhög, ezalatt C végig mosolyog. Amikor elmondja az álláspontját, a monológjával lealázza az összes nyomit, aki az előadás eltörlésére pályázik. Ezt követően M örömködik a kocsiban, Nicole Kidman meg nagyon jól alakítja a szerény, meghunyászkodó nőt, aki évek óta először dolgozik, nem akar már csak anya lenni, és nagyon hiányzik neki a munkája.

Jane azon gondolkodik, hogy vissza kellene költözniük kisfiával, erre még a roppant unszimpatikus tanárnő is újra behívatja, mert azt gyanítja, hogy a gyerek (megint?) bántotta Amabellát. A kissrác ezért egy gyerekpszichológusnál köt ki, ahol a hölgy megerősíti a fiatal anyukának, hogy a kölyök inkább empatikus és érzékeny, mint agresszív. Bár a hirtelen bevágás, ahol Ziggy fojtogat valakit, elég érdekes, de lehet, hogy csak képzelgés az egész.

M bemegy a színházba, ahol már javában folyik a darab próbája. Közli a rendezővel, hogy minden fasza, aztán csőröznek egyet, majd még egyet. Miután felpofozza azt a szerencsétlen fickót, az is világossá válik számunkra, hogy bizony ezeknek viszonyuk volt, úgyhogy nem kifejezetten tiszta a szöszke feleség lelkiismerete sem. Ejha, mik fognak még itt kiderülni..

Ez a sorozat érdekes problémákat vet fel a női sorsok és szerepek alakulásával kapcsolatban egyébként. Egyrészt ott van Jane, aki nap mint nap egyedülálló anyukaként próbálja felnevelni a fiát; Celeste az, akivel elhiteti az agresszor férje, hogy nélküle semmit sem ér, és ezt testi és lelki fenyítéssel próbálja véghez vinni; Madeline-nek pedig végig kell néznie, hogy a lánya szívesebben van a bunkó exférjével és a tökéletes mostohájával, mint vele, aki segítség nélkül felnevelte. Már csak 3 hét van a végéig, kíváncsi vagyok.