A boltja összecsomagolt romjai fölött Childan olyan szomorú szemekkel néz körül, mint az MTA munkatársai, akiket nemrég kitelepítettek a Várból. Elmereng a húszas évek zenei kísérete közepette, majd eltesz egy kézikamerát, és egy értékes üvegpoharat is, ám váratlanul megpillantja Josidát a vitrin tükrében, amint fegyvert fog rá. Ijedtében elejti a poharat, de kiderül, hogy ez csak egy látomás semmi para. Frank jön érdeklődni, hogy mi történt, mire elmondja az esetet a Kempetai tisztjével a jakuzák bárjában. Frank megy is Jóbarát Edhez, hogy megkérdezze, mi a francért hallgatott az esetről.

Egy másik világban Noriaki a Soros-ügynökök társaságában éppen egy kísérleti atomrobbantás felvételeit nézik. Ott van Tagomi is, meg az egész családja. Mindenki szörnyülködik azon, hogy mekkora pusztítást végez ez az atombomba. Micsiko kérdésére a fia elmondja, hogy a felvétel egy újságíró haverjától szerezte meg, és mondanom sem kell, hogy senkit nem tölt el boldogsággal, hogy a szovjetekkel kell meccselniük hamarosan. A megrendült Tagomi helyet foglal, de a vetítőgépben vergődő szalag láttán alighanem egy ötlet fogalmazódik meg a fejében. Lucy férje, Henry Collins éppen száraz martinit iszogat egy bárban, amikor Juliana lepi meg, és közli vele, hogy a felesége rosszul lett, de itt van egy szobában az emeleten, tessék megnézni. Ez egy olyan ősi trükk, hogy kicsit sajnáltam szegény Henryt, hogy így bedőlt neki. Dixon elő is lép a takarásból, és fegyvert fog a másik férfira, majd leteszi elé Lucy gyűrűit, és mérsékelten kifinomult udvariassággal közli vele, hogy szépen tegye azt, amit mondanak, különben az asszony lelke hamarosan a Harmadik Birodalom polgárainak fenntartott mennyországba költözik. Eleinte Collins ellenkezik egy kicsit, de Dixon és Juliana behazudja neki azt, hogy a feleségének sikerült teherbe esnie, szóval kapacitálja magát, ha nem akarja, hogy bajuk essen.

A beszélgetés végét nem látjuk, csak azt, hogy Juliana hazaér, és halál ideges, mert rágyújt egy cigire, miután bekapcsolta az American Reich című haverzsarus sorozatot. Mialatt elszívja ezt a slukkot, egy kicsit visszavánszorgunk az időben, és látjuk azt a tárgyalást, ahol Dixon meg az égett arcú nő arról győzködik Julianát, hogy milyen remek ötlet Henry Collinsszal kézbesíteni a lázadásról szóló üzenetet. Végül akkor egyezik bele a tervbe, mikor megígérik neki, hogy visszacsempészik a Semleges Zónába, Lucynek pedig nem lesz semmi baja. Bár ugyanezt a férfiról nem állították. Meg is szakad az adás, élőben jelentkezik be Henry Collins, aki beolvassa, hogy mint a Nagynémet Birodalom Információs Minisztériumának küldötte beszél, és hát kedves nézők, magukat átverték, mert a drága Führer halott. Pont sikerül elmondania, amikor egyenes adásban lelövik, ráadásul a karszalagos tiszt, hogy biztos legyen a dolgában, még bele is ereszt egy párat a fekvő férfiba, a tévénézők szeme láttára. Julia remegő kézzel szívja el a cigijét az eset után.

Oberúristen az SS New York-i székházában értetlenül vonul az irodája felé Erich társaságában, kijelentve, hogy Henry egy jó ismerőse volt, ám a segédje elmondja, hogy alighanem kényszeríthették a férfit, mert a felesége eltűnt. Azt is elmondja, hogy kiadtak egy új közleményt, hogy a Führer kurva jól van, ám Oberúristen fanyar mosollyal csak annyit mond, hogy ezzel kissé elkéstek. Csöng a telefon, egy titkárnő közli Oberúristennel, hogy kapcsolja az ügyvezető kancellár irodáját Berlinből. Erich gyorsan lelép, Smith pedig tudja, hogy nehéz percek várnak rá. Így is van, Heusmann kissé értetlenkedik, hogy a jelentések szerint az ellenállás olyan sikertelen, mint a magyarországi baloldali ellenzék, de most mégis befúrták magukat valahogy, és kiderült szeretett Führerünk halála. Elkapjuk az elkövetőket, és forró olajban sütjük ki őket, fogadkozik Smith, ám Heusmann inkább a lojalitása felől érdeklődik, amit a náci főtiszt kénytelen megerősíteni. Jól van, Oberúristen fiam, helyeden maradsz, amíg ez a sajnálatos zavargás véget nem ér.

Kennedy elnök és Hruscsov kubai perpatvara egyenes adásban ér véget, a híradó jelenti, hogy a szovjetek kivonják a mütyürjeiket Castro cukornádültetvényeiről. Tagomi házában örül az egész család, meg a Soros-aktivisták is, úgy tűnik, hogy nem kell többet atomgombával álmodniuk. Egyedül Tagomi tűnik boldogtalannak, és el is oldalog az ünneplők közül, amit Juliana, ki más, vesz észre egyedül. Az ellenállók az autószerelő műhelyben zenés kísérettel pakolják be a több mázsa robbanóanyagot egy kocsiba, majd Gary tart eligazítást arról, hogy hová is kellene leparkolni a japánoknak szánt halálos adománnyal. Nem túl komplikált ötlete szerint bemegy, elhelyezi a kocsit az operatív műveletekért felelős iroda alatt, kisétál, és bumm. Ezalatt Frank elméjében dereng fel a beszélgetés Jóbarát Eddel. Miután hipszterünk szembesítette a tényekkel, a falhoz veri a haverját, aki könnyes szemmel vallotta be neki azt, hogy ő lett a III/III-as a csapatban. Hülye szardarab vagy, közli Frank a barátjával. Miután ismét a jelenbe kapcsol, kissé megzakkanva szónoklatot tart arról, hogy ő az egyetlen, akinek joga van bemenni oda, és felrobbantani a cuccot, mert Kido kinyírta a testvérét meg a családját.

Nicole keresi fel Joe-t a berlini irodában. Felvitte az Isten kamionosunk dolgát, a Füher fából faragott íróasztalánál dolgozik, a kilátása nagyszerű, premier plánban láthat néhány horogkeresztes lobogót, ráadásul a falakon is menő és divatos képek lógnak a népet történelem nagy alakjait ábrázolva. Nicole-t is lenyűgözi az, hogy Joe mi mindent csinál, ha Berlin az univerzum szíve, akkor ez az iroda a hipotalamusz, vagy mi a szösz. Kamionosunk ennyire nem lelkes, elvégre ez csak egy iroda, falai vannak, meg őrök az ajtó előtt, oszt’ jó napot. Nos, én alapvetően egész életemben egy dolgot szerettem volna, egy apukát, aki most hirtelen kinőtt a földből. De ez csak annyit jelent, hogy egy személy iránt köteleztem el magam, nem az ügy iránt, hűti le a lelkes német kisasszonyt, letéve az asztalra a beszédét.

Heusmann élő adásban jelentkezik be, és a világon mindenütt nyomon követik a beszédét, Oberúristen csakúgy, mint Kido és Josida, vagy a helyszínen Nicole és Joe. Nos, szeretet Führerünk meghalt, jelenti be mérsékelten könnyező arcokkal a kancellár. Viszont nem e nagyszerű ember nem természetes halállal lépdelt át a túlvilág kapuján, hanem az orvosok vizsgálódása után kiderült, hogy át taszigálták e jótét lelket a másvilágba. Ezért pedig nem más a felelős, mint a legszorosabb szövetségesünk. E tett nem marad megbosszulatlan, és mindenki megtapasztalhatja majd, hogy mire képes a Harmadik Birodalom, hogy megbosszulja szeretett Führerét.

Juliana ezen a ponton kapcsolja ki a tévét. Váratlanul kopognak az ajtaján, és nem más érkezik meg, mint Thomas. Az ingét tanácstalanul gyűrögető kamasz egyenesen a nőnek szegezi a kérdést, hogy mi a fene történt vele a temetésen. Hát, biztos felizgattad magad, kezdené a magyarázatot Juliana, de Thomas közli, hogy lófaszt, ez egy hazugság. A helyzet nem egyszerű, Juliana tudja, hogy a lakása olyan, mint a Való Világ Reich, és nem tud mit mondani. Értelmes válasz híján Thomas elviharzik, de Juliana megy utána. A srác elmondja, hogy a könyvtárban utánanézett a vele történteknek, és hát minden arra utal, hogy azok valójában tünetei egy súlyos fogyatékosságnak. Juliana azzal próbálja vigasztalni, hogy a fogyatékosság nem para, mindenkinek van, de a megszeppent kamasz ellenkezik, hogy mi van akkor, ha feláldozzák őt a közös jó érdekében. A családod szeret téged, és ez a legfontosabb, mondja végül a nő, és hazaküldi a fiút.

Drótszemüveg-szan és Josida némán térnek vissza a főfelügyelő irodájába, utóbbi a száját is elfelejti becsukni, az ajtót viszont nem. Miután kettesben maradnak, az őrmester dicsérni kezdi a felettese nemes szándékait, de Kido rezignáltan annyit mond, hogy bármit is akart, az most megbukott. Josidát ez nem érdekli, hálás azért, hogy a főfelügyelő megbízott benne, és meghajol. Kido viszont tromfol azzal, hogy ő az, aki meg volt tisztelve a beosztottja hűsége és barátsága által. A kissé kimért jelenetet az szakítja félbe, hogy Onoda tábornok tolja be a hasas személyét az irodába, és kiküldi Josidát. Röviden elemzi a helyzetet, Diels csak azért jött, hogy provokálják őket az ún. bizonyítékaikkal, most pedig a fejükre olvassák Hitler halálát, mert az előző csalinak nem ültek fel. Mindenesetre az éleslátású tábornok nem egy Török Gábor. Kido javasolja, hogy az atomtudósokat el kellene küldeni, de Onoda megelőzi, mert megtörtént, mindenki más viszont marad, még akkor is, ha várhatóan a fejükre pottyantanak némi atombombát. Ez lesz az utolsó háborúnk, kedves barátom, és megtiszteltetésnek venném, ha mellettem maradnál. Drótszemüveg-szan egy meghajlással fogadja a felkérést arra, hogy a jövőben egy marék homokszem legyen egy atomsivatagban.

Tagomi a kertvárosi családi házban búcsúzik a szeretteitől. Micsiko és Noriaki félbe is szakítja az unokával történő játékot a kedvéért. Előbbi odamegy a búcsúzkodó miniszterhez, de a közöttük lévő távolságot már nem tudják áthidalni, csak annyi történik, hogy szokásuk szerint a nő megigazítja a férjén a nyakkendőt, és szerencsés utat kíván neki. A menyétől Tagomi egy szívességet kér. A következő snittben már ismét őt látjuk, ahogy a kertben áll, és nézi a nap által megszínezett leveleket. Juliana kihozza neki a filmtekercset az atomrobbantásról, bár értetlenkedik, hogy miért kell az. Tagomi mosolyogva mondja el neki, hogy ez nem baj, viszont mind olyan boldoggá tették őt, hogy már nagyon régen nem érzett hasonlót. A nő végre megérti, hogy az apósa elmegy, és csak azért nem tartja vissza, mert a gyermeke felsír a házban. Miközben azonban siet befelé, Tagomi eltűnik. Egy pillanat múlva a miniszter az irodájában ül, és azt hallgatja, ahogy Kotomicsi a pénzügyminisztert tartja vissza, hogy ne menjen be.

Ed is bebarangolja zenei aláfestés közepette a múltat, és azt látjuk, ahogy Frankkel előkészülnek arra, hogy piknikezzenek egyet Julianával. Hipszterünk áradozik róla, csak arra kéri a barátját, hogy a balesetről meg se mukkanjon. A felkötött karú Juliana meg is jelenik, és lenyűgözi Edet is. A poharakat azonban ottfelejtették, ezért Frank visszarohan, és Edre bízza a nőt, akinek nincs szüksége pohárra ahhoz, hogy sört igyon. Elkezdenek beszélgetni, Edről kiderül, hogy a mustárgáz szétszedte a tüdejét, de a kórházban Frank minden egyes napon meglátogatta, és ez erőt adott neki is. Ez közös bennük, és Juliana mosolyogva megkérdezi azt, hogy Frank megtiltotta-e azt, hogy a buszbalesetéről beszéljen. Hát igen, megtette, hangzik a válasz, úgyhogy elkezd beszélni az öngyilkossági kísérletéről. A másodperc tört része alatt határozta el, mert baromira egyedül érezte magát és ebben a világban elveszített minden reményt, de most, hogy túlélte, rájött, hogy nincs egyedül, és hát valami oka biztos van annak, hogy még itt sörözik.

Edet Childan ébreszti fel az álmodozásából, hogy a bőröndjébe pakoltasson egy értékes és ritka porcelánvázát, és bár eleinte Jóbarát tiltakozik, a régiségkereskedő elmagyarázza, hogy ez egy nagyon fontos darab. Ki is hajítja Ed összes nadrágját a csomagjából. Frank érkezik, olyan morózus, mint Kövér László aznap reggel, amikor azt álmodta, hogy Gyurcsány Ferenc még egy választást nyert. Frank elmondja Ednek, hogy az ellenállók mindent tudnak róla, így vélhetően meg akarják majd ölni. Az értetlenkedik egy sort, mert kissé szemétségnek tartja a dolgot. Frank elkéri a lóvéjukat Childantól, és a maga részét odatolja a barátjának. Ed azonnal sejti, hogy mit jelent ez, próbálja meggyőzni hipszterünket arról, hogy ez kurva rossz döntés, fáradjon velük a Semleges Zónába, de Frank csak annyit kér tőle, hogy ha valaha is találkozik Julianával, akkor mondja meg neki, hogy igaza volt.

Kotomicsi és Tagomi beszélgetnek, és hát a miniszter a titkárának elmondja, hogy nem most esett le a falvédőről, mert tudja, hogy Kotomicsi nem ebből a világból való. A titkár ellenkezne, de Tagomi hozzáteszi, hogy látszik a kezein, hogy a Japánra ledobott atombombától sérültek meg. Kotomicsi végül bevallja, hogy a családja és a barátai mind meghaltak az atombomba ledobásakor, ő túlélte, ám a kórházban a fájdalom elől a meditálásba menekülve átkerült ide, és végül itt maradt. Tagomi megérti ezt, és elmondja, hogy mit tapasztalt a másik világban, ezért szeretne beszélni a koronaherceggel, ha már Onoda nem hallgatta meg. Az a helyzet miniszter úr, hogy ez a kényelmes tempó nem megengedett, mert hamarosan háborúba megyünk, ecseteli a titkár a politikai helyzetet. A nácik minket hibáztatnak, itt a vége, fuss el véle. Nos, van még remény, jelenti ki Tagomi, de hogy mi, azt nem tudjuk meg.

A helyi SS főfejesek előtt Erich elemzi a helyzetet arról, hogy Hitler halála miatt mindenütt zavargások törtek ki. Leverjük őket a picsába, bizakodik Oberúristen, ám a tájékoztatót ott kell hagynia, mert tájékoztatást kap a Juliana lakását lehallgató tiszttől, hogy a saját fia tette tiszteletét ott. Az egész beszélgetést kiváló minőségben hallgathatja meg a legmodernebb német lehallgatóberendezések jóvoltából. Nos, a felvételt elkéri a kölyökképű katonától, és egy rövid ideig olyan pillantást vet rá, hogy egy lyukas garast sem adnék az életéért, de végül nem nyírja ki, ellenben felhívja Helent. A feleségét megkérdezi, hogy látta-e Thomast vagy Julianát, mikor pedig kiderül, hogy nem, akkor megkéri őt, hogy azonnal értesítse, amint bármelyik is a szeme elé kerül. A beszélgetés után pedig kiadja az ukázt Erichnek, hogy legyen szíves megtalálni mindkettejüket.

Hagan és Gary bombamerényletekből tart továbbképzést hipszterünknek, aki kellően elszántnak tűnik. A terv az, hogy Frank el fogja hagyni a robbanás után a Kempetai székházát, de gyanús, hogy ezt az apró momentumot nem sokan veszik komolyan. Igen ám, de kap kíséretet is, mégpedig Sarah-t. A férfi eleinte tiltakozik, de az ellenállók mindenre gondoltak. Hivatalosan a japán ellenálló lesz Onoda unokahúga, ami a megszállók terminus technicusa arra, hogy az illető valójában egy prosti. Frank végül kénytelen beadni a derekát, különben Gary elhappolja tőle a lehetőséget, hogy felrobbantson egy csomó japánt.

Tagomi felcsengeti Kidót, hogy van egy kis anyaga a számára. A kölcsönös aggódás után a miniszter kiböki, hogy el fog vinni valamit, ami segítheti a Japán Birodalom túlélését. Kezdődik a tánc, mert Frank és Sarah elautókázik a Kempetai székházának a bejáratához, ám a bemutatkozás és a papírjaikba való leskelődés elég sokáig tart, és amikor a kiskatona visszatér, közli, hogy a kocsival együtt itt kell várakozniuk, mert nem kaptak értesítést. Fantasztikus, Frank már nyomná is meg a gombot, ami a levegőbe röpíti őt is, meg a csomagot is, de végül Sarah megkérdezi a katona nevét és beosztását, hogy közölhesse a kedves „bácsikájával”. Az alig burkolt fenyegetés után beeresztik őket.

Közben a vezérkari irodában Onoda beszédet tart az egybegyűltek előtt, Drótszemüveg-szan is közöttük van. Ezek a nácik ki akarnak irtani bennünket, mint a zsidókat, a cigányokat vagy a szlávokat. Az ő világukban nekünk nincs helyük, mondja. A gyújtó hatású beszéd következő fordulatai a Japán Birodalom halhatatlansága, és a jelenlévők halandósága körül forognak, nagyjából úgy foglalható össze, hogy utóbbiak jó eséllyel mind meg fognak halni, de majd az unokáik túlélik. Banzáj! – üvölti a beszéd végén, és vele együtt lelkesen hadonászik a karjaival az összes japán tiszt, beleértve Kidót is.

Frank és Sarah útját a parkolóházban egy macit szorongató fehér kislány és az anyukája keresztezi, de most már késő meggondolni magukat. Ezzel párhuzamosan Ed és Childan is helyet foglal a négerekkel tömött távolsági buszon, amely elviszi őket San Franciscóból. Sarah és Frank a megfelelő helyen hagyják az autót, de a nő a távozás előtt még beindítja az időzítőt. Odakint közben elered az eső, és Tagomi érkezik meg a saját kocsiján, hogy Kidóval beszéljen. Onoda még mindig a japán bátorságról szónokol, Kido pedig feszülten hallgatja őt, de Josida a fülébe súgja, hogy Tagomi megérkezett, így a főfelügyelő nem hallgatja meg a tábornok gondolatait az örökké létező Japán Birodalomról.

Sarah és Frank felérnek a Kempetai székházában arra a pontra, ahol a portán fogadják az embereket, és mennének kifelé, de megállítják őket, mert értesültek Onoda unokahúgának az érkezéséről. Tessék várni a helyszínen, közli velük a katona. Bomba ide, vagy oda, maradniuk kell. Hogy a pechjük megkoronázódjon, éppen akkor jön oda Josida és Kido, utóbbi persze azonnal észreveszi Franket. Nos, az idő eléggé elfogyott, hipszterünk fő célpontja pedig úgyis itt van, szóval pisztolyt ránt, és lelövi a főfelügyelőt. Josida kissé késve, de elrántja a golyó elől a felettesét. Sarah is fegyvert ránt, lelőve a portáskodó katonát. Sikolyok és lövések hallatszódnak odakintre is, mindenki megzavarodik, majd bekövetkezik a detonáció.

A robbanás tűzárba borítja az épület elejét, Onoda segge alatt is megemelkedik, és a tábornok úr az egész vezérkarával együtt valahol máshol küzd meg majd a nácikkal, de nem itt. Tagomiék megússzák a merényletet, mert kint vannak a kocsiban. A kétségbeesett japánok úgy szaladnak össze-vissza, mint a mérgezett egér, miközben a kamera végigpásztáz egy biciklijéről leesett kislányt is a bejárat előtt. Kicsavart holttesteket is látunk, közülük az egyik mintha Franké lenne. Tagomi kétségbeesetten nézi a lángoló japán zászlókat, amelyek mintha előre vetítenék sorsukat.

Odabent Kido valahogy feléled. A járás valahogy nem megy még neki, de az összetört lencséjű szemüvegét természetesen azonnal magára veszi. Ahogy körülnéz, mellette egy nagy szakadék, amit frissen vágott a robbanás. A lépcső maradványain Josida őrmester fekszik, egy elég méretes puklival a fején, ami alighanem arra utal, hogy halott. Kido lassan feltápászkodik, és tátott szájjal néz körül a helyenként lángoló és teljesen rommá lett épületben. Lágy zene indul el, Childanék már a Golden Gate-en keresztül buszoznak, mikor Ed meglátja a távolban a robbanás okozta felhő nyomait. Eszébe jut az a régi délután, amikor Frank visszaérkezett a poharakkal, és ott találta őt a vidám és mosolygós Julianával, majd koccintottak egyet hármukra. Ez a pillanat soha nem jön már el nekik többé. A jövő héten az évadzáró hogyvolt érkezik.