Part One: Helen
Egy évvel ugrunk vissza az időben az előző részbeli eseményekhez képest, Helen és Vic élik (és kefélik) mindennapjaikat. A férfi a családi ház alagsorában él, mint albérlő, anyunak legalább nem kell messzire mennie a szolgáltatásért.

Whitney már nem lakik itthon, a többi gyerek viszont épp a szokásos reggeli őrületben készül az iskolába. A porontyok lazán kezelik Vic jelenlétét, a kérdés már csak az, ismerik-e a státuszát. Helen ma exférjét készül meglátogatni a börtönben, tippre a gyerekei nélkül – Stacey ugyanis rajzot küld neki anyja által.

De a látogatás majd csak később lesz, előbb az asszony dolgozik, meglepődésemre nem a boltban, ahol anno feleségként, hanem ingatlan ügynökként. Fiatal párnak magyarázza, hogy lakásuk jobban eladható lenne, ha hagynák, az ügynökök némileg átalakítsák (berendezzék). A cél érdekében mindent bevet, még kolléganőjéről is hazudik egy kört – meggyőzően.

A család rájuk hagyja a dolgot és távozik; a munkások megérkezéséig a teraszon ücsörögve beszélgetnek. Szóba kerül Helen élete, kolléganője azt tanácsolja, hogy engedje be Vicet a házba, és fogadjon egy igazi albérlőt. Azt már nem, így kényelmes, mindkettejüknek van saját élettere, neki ez megfelel, és boldog. Aha.

Munka után jöhet a börtönlátogatás, Noah hatalmas monoklival a szeme körül jelenik meg. Az asszony rettenetesen kiakad, nem ez az első eset ugyanis, hogy exe ilyen állapotban van, nemrég a kezével történt valami. A nő sejti, hogy az őr, aki körülöttük sétál (te jó ég, Brendan Fraser mikor esett szét ennyire?) felelős mindezért; de mikor elkezd háborogni, a férfi leinti, majd amikor arról beszél, hogy be kellene perelnie a börtönt, Noah másra tereli a szót.

A gyerekek után érdeklődik, mire Helen zagyválni kezd, végül kiböki, hogy nem akarnak jönni, mert megijeszti őket apjuk állapota. Azzal újra azon kezd rugózni, hogy Noah helyeztesse át magát, ám a férfi ráförmed: ne jöjjön többé! Eddig csak a gyerekek miatt tűrte el, de mert ez okafogyottá vált, nem akarja újra látni. Felugrik, hogy faképnél hagyja, ezért az asszony gyorsan átadja Stacey rajzát. Pontosabban előbb az őrnek, az csekkolja, utána nézheti meg apu. Látogatás után a megrendült Helen az autójában próbálja összeszedni magát, közben sms-t kap Victől: szuper volt az ebéd, hamarosan beszélünk.

Este vacsora Whitneynél, míg lassan cammog a lift a lakása felé, Vic folyamatosan a telefonját nyomkodja, még az sem tudja kizökkenteni az elfoglaltságból, hogy a felvonó rövid időre leáll. A lány most mutatja be új pasiját, aki a Furkat névre hallgat, és amúgy művész (fotós), és kissé öreg Whitneyhez képest (hogy finoman fejezzem ki magam). A lakás falát hatalmas fotók díszítik, mind meztelen nőkről – anyu nem túl boldog a látványtól. A kaját Whitney készítette, Helen rácsodálkozik a gyerek új tudományára, pedig az este java még csak most jön. Kikerül ugyanis, hogy a lány a művész urat asszisztenseként külföldre is elkíséri, ergo nem jár iskolába. Mikor anyja letolná ezért, Whitney visszavág: te is olyannal kefélsz, aki fizet neked!

Hogy a kölcsönös sértegetések ne álljanak meg itt, előkerül Noah ügye, a lány ki van akadva az apjára, amiért az gyilkos, Helen pedig csupán annyit tud kinyögni, hogy ő a hibás mindenért, mert hagyta részegen volán mögé ülni (az igazságot nyilván nem mondhatja el). De azt elárulja, hogy ma bent volt nála, és cefet állapotban látta – Vic sem tudott erről, meg is lepődik rendesen. Végül azzal zárja a kellemetlen beszélgetést, hogy benyögi: fáj a feje, és hazamegy. Párja gyorsan vesz még egy képet, aztán utána lohol.

A pár egy jókora, pinát ábrázoló fotó társaságában taxizik haza, közben morcosan hallgatnak. Megérkezéskor Helen borítja a moslékos vödröt, ma ugyanis nem ebédelt együtt urával, tehát a „szuper volt az ebéd” tartalmú sms-t Vic nyilván nem neki szánta. A férfi azt elismeri, hogy más nővel ebédelt, méghozzá barátja lányával, aki az orvosira jár, de leteszi a nagyesküt, hogy egyéb módon nincs köze hozzá. Mindez csak a vita katalizátora (amit Helen hálószobájában folytatnak), a lényeg ugyanis az, hogy az asszony – a barátnőjének tett kinyilatkoztatással ellentétben – nem érzi jól magát ebben a fel nem vállalt kapcsolatban. Mikor kiböki, hogy ez így nem jó, Vic egyszerűen elsétál.

Mielőtt Helen teljesen magába zuhanna, a férfi visszajön pár cuccal a kezében, némileg morcos arccal beakasztja a dolgait a szekrénybe, majd bebújik az ágyba. Annyit kér az asszonytól, hogy ha lehet, ezentúl próbáljon meg kevesebbet hazudozni (na igen, ez lehetne kölcsönös!), majd mikor az rábólint, beveri a szunyát.

Part Two: Alison
Hősnőnk vonattal, inkognitóban tér vissza Montaukba. Házat bérel, a srác, aki átadja neki a kulcsokat, nem ismeri fel, szóval mégsem olyan kisváros ez, ahol mindenki ismer mindenkit. Vagy csak ő is új lakó. Még egy 20%-os kupont is átad a Lochkart kajáldába, de a nőnek szeme se rebben.

Első dolga, hogy berendezi a gyerekszobát, majd elmegy az óvodába, ahol leesik az állam: a lánya, Joanie itt van, Cole jött érte, akit a gyerek Apu-nak szólít, Alison pedig egy autó mögé rejtőzve nézi végig a jelenetet. WTF? Ezután sírva hív fel valakit, és elmeséli a történteket, majd a beszélgetés hatására szépen megnyugszik.

Végül kis idő múltán – immár összeszedetten – beállít a kajáldába, egyenesen Cole elé, és kéri, hogy beszélhessenek. Exférje hátra vezeti, ahol meg sem várja mit akar mondani, csak nekiesik: hat hónapig voltál távol, szó nélkül tűntél el, mégis mit keresel itt? Alison könyörög, had lássa a lányát, de a férfi nemet mond: négy éves múlt, nem lehet vele megtenni, hogy eltűnsz hónapokra, aztán meg előkerülsz. Hősnőnk azt állítja beteg volt, de már jobban van, és soha többé nem hagyja el a lányát. Cole végül enged, és kéri, hogy este látogassa meg, akkor találkozhat a gyerekkel.

Ezután a postára megy átvenni a leveleit, ahol ő lepődik meg a legjobban, mikor kiderül, hogy vannak. Nem is kevés, hatalmas halom levél érkezett, ahogy elnézem a java Noah-tól.

A megbeszélt időben beállít exférjéhez, ám Joanie nincs itt, csak Cole és Luisa, aki közli, hogy úgy döntöttek nem láthatja a lányát. Leginkább Luisa beszél, kiosztja ura egykori kedvesét, szemére vetve mindent ami az elmúlt években történt: egyszer csak bejelentette, hogy Cole a gyerek apja (megnéztem volna azt a jelenetet), majd közös felügyeletet kért, végül lelépett. Kiderül, hogy Alison papíron is lemondott a lányáról, ők pedig élnek a lehetőséggel, és nem engedik, hogy lássa.

Hiába könyörög, nemet mondanak. Kurvára nem értem, egy gyereke már meghalt, most pedig azt is elvennék tőle, aki él? Ha az őrületbe akarják kergetni, nem lesz nehéz dolguk! Nekem nem számít miért mondott le róla, a helyében tíz körömmel ugranék mindkettőjük arcába, ám a nő csupán hátat fordít, és elmegy.

A városban bolyongva Oscarba botlik, aki nagyon megörül neki, és kéri igyanak egyet, de Alison menekülőre fogja. A férfi nem hagyja annyiban, és végül szóba állnak egymással. Kiderül, hogy a felesége terhes, ennek örül olyan nagyon, szóval nincs apelláta, megragadja Alisont, irány a kocsma! Némi kérlelés után a nő előadja a teljes történetet, amit még hallgatni is nehéz.

Itt lakott Montaukban Joanie-val, amikor télen borzasztó havazás volt, szinte ki sem lehetett mozdulni. A kislány akkor négy éves volt – pont mint a fia, Gabriel, mikor meghalt – és elég beteg lett. Napokon át taknyos volt, ő pedig nem tudott segíteni rajta. Látta az állapotát rosszabbodni, és rettenetesen kétségbe esett, azt hitte ő csinál valamit rosszul, miatta van az egész. Cole épp nagyon elfoglalt volt, nem mert neki szólni, miközben a helyzet egyre rosszabb lett. Aztán elkezdett haluzni mindenféle rémképeket, mi minden történhet a gyerekkel, bepánikolt, azt hitte miatta meg fog halni, ezért egy éjszaka összecsomagolta Joanie-t, és elvitte az apjához, maga pedig intézetbe ment.

Most már meggyógyult, de odabent lemondott a gyerek felügyeleti jogáról – ideiglenesnek szánta, nem gondolta, hogy Cole máshogy gondolja. Oscar az egyetlen szóba jöhető dolgot tanácsolja: fogadjon ügyvédet. Ali megenyhül, erre koccintanak.

Hazatérve kifesti a gyerekszobát, később pedig nekiáll az urától kapott levelek átolvasásának. Alig bontja fel az elsőt, és szalad végig pár soron, mikor kopogtatnak. Cole hozta meg Joanie-t, ami könnyes anya-lánya összeborulással kezdődik, aztán a gyerek máris a szobáját keresi. Alison megköszönné exének a dolgot, ám ő morcosan kiböki, hogy mindezt a lányáért csinálja, és csupán egy órájuk van...

Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:

https://twitter.com/AaannnaaA_HV