Hoffmanék képtelenek leszállni a tandemszopórollerről. Komolyan elkezdtem őket sajnálni és egy kis befőttes üvegben pénzt gyűjteni, hogy fussa nekik parízeres zsömlére a következő szezonig. De az aranyásó szenvedéstörténetén túl más izgamak is történtek, például káromkodós Tony kotrója úgy elsüllyedt, mint a pinty. Kezdjük is velük.

Tony kotrója

Erről a csapatról viszonylag későn kapunk helyzetjelentést, de akkor egy igazi brékinggel szolgálnak. Egyembert felkeltenek a szabadnapján és közlik vele, hogy a kotróhoz kellene menni, mert baj van. Nem Tony csicskáztatja az embereit, ő éppen egy aukción van, ahol a másik kotróhoz vesz alkatrészeket. A kotróhoz érve kiderül mi a baj, hogy az egész elsüllyedt a francba. Elkezdik kiszivattyúzni, de hamar rájönnek, hogy azokkal a kis morzsaporszívóhoz hasonlító szivattyúkkal nem mennek sokra, ide egy böszme nagy, ipari gép kell. Jön is, de annak is kell egy 12 óra, mire minden vizet kieszed a kotróból. Már csak vízre kellene tenni a megfeneklett gépet. Erre a műveletre már Tony is megérkezik. Meglepő módon nem küld el senkit a sündörgős francba, amiért az éjszakai műszak ideje alattnem figyelt eléggé és megtörtént a baj, a lényeg, hogy megint menjen a gép és termelje az aranyat.

Parkerék

Ha Rick nagypapája nem hal meg, ami miatt 5 nap kimenőt kér, hogy a csládjával lehessen, akkor nem is lenne miről írni, mert még így is úgy ment minden, mint az álom. Leszámítva, hogy ketten csinálták minimum három ember munkáját és fagyott földet találtak, de ember egy szál se volt sehol, aki a megfelelő munkagéppel fellazította volna azt. A heti 148 unciás mérlegelésnél Parker be is szántja a másik bányát, mert mostanra belátta, hogy csak egy idilli álom volt az az elképzelés, hogy majd egyszerre menni fog a két terület átmosása. Ezzel Rick kicsit átcseszve érzi magát, de a durcizáson kívül sokat nem tehet.

Hoffmanék

A szerencsétlenek. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Na, Hoffman nem ismeri ezt az örökbecsű szólás-mondást, mert addig nyomatja az aranyásást, amíg bele nem döglik. Ő nem Gerendai Nullszaldó Károly, ő totál mínuszosan is tolja a bizniszt. Az van, hogy amikor elkezdenének Bucklanden aranyat termelni, akkor kiderül, hogy annyira agyagos, iszapos az aranyban gazdag réteg, hogy púposan áll a rázógép tetején. És ez baj, hisz addig se jut el az anyag, hogy vízzel szétcsapathaasák. Ehhez kéne egy vizes mosó. De az pénz. Pénz meg aztán rohadtul nincs, hisz a munkások is két hétig ingyen dolgoznak. Szerencsére Hoffman faterjának volt dugiba eltéve egy aranya, amit beáldozott a jó ügy, illetve a hülyeség hajtotta makacsség érdekében, hogy fia ne csak a tökét vakarássza a szezon alatt, hanem csináljon is valamit. Ha adósságot is, de legalább nem otthon ülés számítózik, ugye.

Ez megvan, de hogy működjön a dolog, fel kell húzni egy falat, ami megtartja a kavicsot, amire rá lehet tenni ezt a vizes mosót. Oké, lapkolják a bazi nagy téglákat, jön a biztonsági szakember, aki aszondja, ez be fög dőlni. Oké, kicsit megerősítik és már mehet is a buli. Már csak két markoló segítségével el kell helyezni a talapzatra a mosót. Kis remegés után az is megvan, úgyhogy mehet végre az aranyásás. De jövő héten megint lesz valami.