Part One: Noah
Három évet ugrottunk előre az időben az előző évad zárásához képest, Noah immár szabad ember, letöltötte a büntetését egy tettért, melyet el sem követett. A testvérénél és annak családjánál lakik, édesapjuk nemrég hunyt el, ma van a temetése.
A szertartásra eljött Helen is a gyerekekkel (mínusz Whitney), ám nagyfia, Trevor még csak köszönni sem hajlandó neki. Miközben a pap beszél, hősünk elkalandozik, és kibámul az ablakon: odakint egy baseball sapkás férfi sétál, látványa valamiért felkelti az érdeklődését. De csak pár pillanatra, mert a pap kéri, hogy mondjon pár szót édesapjáról megemlékezésként. A férfi rövid, zaklatott beszédet mond, amiből nem hiányzik a beismerés, miszerint nem voltak jó viszonyban.
A szertartás után Helen kéri, hogy beszéljenek pár szót négyszemközt. Arról kérdezi, mi lesz most a gyerekekkel, mikor rendezi a lakásügyeit, hogy fogadhassa őket. És a kettejük ügyét sem ártana tisztázni. Noah azonban nem kész ezekre a dolgokra, két hónap telt el a szabadulása óta, még nem tudta rendezni a sorait.
A temetés után ő és Nina, a húga közösen méláznak, mikor ismét Helen csatlakozik hozzájuk. Nina kéri őt, jöjjön el a gyerekekkel a házukba, ám a még mindig zavart exférj ezt láthatóan nem akarja – kissé udvariatlanul próbálja lerázni Helent, amit az kis gondolkodás után inkább nem vesz zokon. Martin érkezik anyjáért (immár elérte azt a kort, hogy autót vezet), most is ő viszi haza a családot, de apjának ismét nem akar még csak köszönni sem.
A toron hősünkhöz ismeretlen idős nő lép oda beszélgetni, és mikor kiderül, hogy ő az elhunyt fia, a nyanyából előjön az igazi tajparaszt: közli a férfival, hogy az apja miatta halt meg, megszakadt a szíve azért, ahogyan viselkedett és amiért börtönbe került. A helyzetet Nina menti meg azzal, hogy elrángatja testvérét, aki amúgy meglehetős hidegvérrel tűrte a szitokáradatot, én tutira kikapartam volna a banya szemét.
A tesók a ház mögött „bújnak el”, társalgásukból kiderül, hogy Noah szabadulása óta egyetemen tanít, amitől nem túl lelkes, pedig a suli elég neves, plusz jó fejek, hogy sittes múlttal is felvették. A férfi minderre magasról tesz, neki csak a meló ténye a lényeg, mert a böri után kötelező. Szóba kerül a család, hősünk úgy érzi, sógorának már elege lehet belőle, amiért hónapok óta náluk csövezik, de nővére ígéri, hogy elsimítja a dolgokat. Arra biztatja, hogy legyen optimista, előbb-utóbb rendbe jön minden. Na ja.
Noah álmait börtönemlékei kísértik, mikor felriad fájdalomcsillapítót vesz magához. Úgy nézem a bal vállával kínlódik, bár a gyógyszer mennyiségéből én függésre is tippelek. Felkel, és végre leborotválja azt a rettenetes szakállt, amit eddig viselt.
A művelet végén ordítozásra lesz figyelmes, belép a nappaliba, ahol Nina és férje, JP veszekednek. A balhé tárgya az elhunyt végrendelete, most tudták meg, hogy a házát a fiára hagyta. Sógora nagyon kiakadt, szerinte Noah csak ingyenélőként van náluk, az öreg amúgy is utálta, nincs joga a házhoz, nekik viszont szükségük lenne a pénzre. Ninának elege lesz a testvére arcába zúdított mocsokból, és kizavarja férjét. Később elviszi dolgozni – a kocsiban Noah bedobja, hogy neki igazán nincs szüksége a házra, esze ágában sincs visszaköltözni, legyen csak az övék. Nina szerint apjuk így próbált bocsánatot kérni, mire hősünk felmorran: ahhoz már késő.
Az órán egyik diákja – Audrey – olvassa fel írását, közben Noah az ablakon bámul ki, és zavartan veszi észre, hogy odakint munkaruhás (?), baseball sapkás alak téblábol – pont mint akit látni vélt a temetési szertartás alatt. A felolvasás végén elég undok stílusban gorombítja le a lányt, mert szerinte sekélyes az írás, ő erre sírva kirohan, társai pedig a tanárnak esnek a bunkósága miatt.
Óra után az egyetem területén sétálva meglát egy hirdetést olcsó diákszállásról, elmegy a címre és kiveszi. Aztán bebaktat a templomba (igen, az is van), leül a hátsó padban, eldől és elnyomja az álom. Meg sem lepődünk, a börtönről álmodik, Helen első látogatásáról, amikor nagy arccal közölte vele, hogy tök jó neki idebent, szinte mintha írói tanulmányúton lenne. Különben pedig azért vállalta ő a börit, mert ez a megérdemelt büntetése az exével való viselkedése miatt.
Az álomnak itt vége szakad, hősünk arra ébred, hogy egyik tanártársa előadást tart pár hallgatójának. Hirtelen felül a padban, amire a tanárnő – Juliette Le Gall – is felfigyel, és kérdést intéz hozzá: a nevét tudakolja. Mikor bemutatkozik, minden arc felé fordul, nyilván nincs az iskolában aki ne tudná kiről van szó. A tanárnő oldandó a feszültséget folytatja az előadást, a férfi pedig úgy dönt marad.
Utána sétálnak kicsit, közben az egyetem udvarán tüntető diákokat látnak. A nő sem tudja pontosan mi történt, de ez apropót ad arra, hogy elmesélje, anno Noah ellen is tiltakoztak tanártársai, nem mindenki értett vele egyet, hogy felvegyenek egy sittest. Milyen kedves! Beülnek kávézni és dumálni. Heves gesztikulálással előadott véleménye kellős közepén hősünk kiszúrja odakint a korábban már többször is látott munkaruhás idegent, és ettől lefagy. Juliette szólongatja, erre észhez tér, a nőnek meg van annyi esze, hogy nem forszírozza a dolgot. Inkább meghívja estére vacsorára – na nem kettesben, hanem diákokkal együtt lennének. Azért nekem van egy sejtésem merre halad a sztori, de majd meglátjuk.
Mikor visszatér a suliba, nevelőtisztje várja a szokásos viziten: be kell számolnia a munkájáról, az új lakásáról, ilyesmi. Közben el-el bambul, az ablakon les ki, szerintem az ismeretlen alak felbukkanását várja. Meg is kérdezi a nevelőjét, megtudhatta-e valaki a börtönből a címét? Esetleg börtönőr? A nő tudni szeretné miért érdeklődik, de ő elüti a dolgot. Míg kikíséri látogatóját, a folyosón sétálva konstatálja, hogy Audrey, az általa nem sokkal ezelőtt megsértett diáklány épp bemegy a tanszékvezetőhöz – nem lesz túl boldog a látványtól, bár szerintem túlzás azt feltételezni, hogy róla árulkodna a csaj.
Később betér egy boltba bort vásárolni az estére, és ismét ismeretlen követőjébe botlik. Annyira megdöbben, hogy kiejti a kezében tartott üveget. Árnyéka elindul kifelé, ő pedig utána veti magát. Ennek következtében kartonnyi bor végzi a földön, így viszont nem jut el a kijáratig – a boltos elé áll és az árát követeli. Átad némi pénzmagot, majd dühösen kicsörtet, de ekkorra az ismeretlen felszívódik.
Végül virágot visz ajándékba, mikor este beállít kolléganőjéhez. Becsenget, ám nem Juliette, hanem Audrey nyit ajtót, amin kissé meglepődik, de gyorsan lenyeli a békát, és csatlakozik a csapathoz. Vacsoraasztalnál élénk vita folyik a diákok között a nemi erőszak kérdéséről, csak kapkodom a fejem a sok markáns vélemény hallatán. Audrey bevonja hősünket is a beszélgetésbe, bár nem épp kedves stílusban szegezi neki a kérdést, citálva könyvének egyik jelenetét. A kínos vita után a társaság csoportokban folytatja az eszmecserét, Noah ezt kihasználva telepszik le Audrey mellé és kér tőle elnézést a mai letolásért.
Párbeszédüket Juliette zavarja meg, meginvitálja hősünket, hogy tekintse meg a házat, és igen, első útja a hálószobába vezet. Kelleti magát kicsit, aztán a lényegre tér, és felajánlkozik. Noah elfogadja, ám pillanatokkal később visszavonulót fúj, elnézést kér és világgá rohan.
Mialatt az éjszakában nyargal hazafelé, börtönbeli emlékek kínozzák. Erőszakos események emlékei, ám nem rabtársak, hanem egy börtönőr jóvoltából. Konkrétumot ugyan nem látunk, de az agresszív fellépés egyértelműen erre utalhat. Gondolatait hirtelen testes, baseball sapkát viselő férfi közeledése zavarja meg, hősünk kis híján összerosálja magát, ám a tag békésen elmegy mellette. A nagy ijedtséget leküzdve előveszi telefonját, és Alisont hívja, de csak a rögzítőt éri el, melyen egykori kedvese, és a kislánya hangja hallható. Annyit mond rá, hogy szerette volna hallani a hangját, azzal bontja a vonalat. Közben gondolatai visszatérnek a börtönbe, egy olyan emlékhez, melyben épp levelet ír, miközben Alison fotóját bámulja vágyakozva.
Hazatér az üres lakásba, a konyhában jókora halom mosatlannal néz farkasszemet, ezért nekiáll eltüntetni. Közben fura zajok hallatszanak odakintről, és a bejárat felől. Noah egyre idegesebb lesz, meredten bámul maga elé, arcán csorog az izzadtság.
Míg így mélázik az edények fölött, mozgó alakot látunk a háta mögött felbukkanni, majd a következő pillanatban felüvölt, bal vállához kap, ahonnan ömlik a vér. Lassan összerogy, de a mobilját már nem éri el, így elterül a földön, és elveszti az eszméletét...
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek